Történelmünk során másodszor zárult sikerrel tavaszi hadjárat, az ország minimális emberveszteséggel győzte le a Covid-19 nevű láthatatlan ellenséget. Mindannyiunk közös diadala jó alkalmat kínál megemlékezni az 1849-es dicső tavaszi hadjáratról is. Akkor elődeinknek a császári erőkkel vívott harcok csúcspontja május 21.-én Budavár visszafoglalása volt.
A krónikák szerint a 17 napos ostrom megkezdése előtt a fővezér Görgey Artúr egy elfogott osztrák tiszt közvetítésével felszólította a várat védő Heinrich tábornokot a megadásra, ő azonban válaszul inkább ágyúival rommá lövette a pesti Duna-part egész házsorát. A történethez tartozik, hogy a vár védelmében maga Heinrich is elesett. Sőt odaveszett helyettese is, aki a magyarok végső, hősi rohama közben bosszúból fel akarta robbantani a csaknem kész Lánchidat, de üzemi balesetet szenvedve, a lőporos hordókkal maga szállt el.
Szerencsére a korabeli haditechnika következtében rövid volt a várból kilőtt golyóbisok röppályája, így épségben maradtak a Dunától néhány száz méterrel távolabbi pesti házak. Mint például a mai Városháza impozáns épületegyüttese, amely akkoriban Károly-kaszárnya néven funkcionált. A Főpolgármesteri Hivatal barokk műemléképületére mostanság politikai csatározások célpontjaként terelődik a figyelem.
Karácsony Gergely ugyanis az épület egyik szárnyába – a járvány elleni intézkedésre hivatkozva – hajléktalanokat kíván telepíteni. E terv ellen viszont tiltakozik a helyi fideszes önkormányzat, és eddig kétezernél több belvárosi lakos írt alá elutasító petíciót. A tiltakozók szerint hamis a főpolgármester érvelése, hogy kevés a fővárosban a hajléktalanszálló. Állítják: éppen hogy sok a hely, esténként még telente is százával maradnak ágyak üresen. Úgy vélik, hogy nem az (ál)humánum, hanem sanda szándék vezérli a főpolgármestert, amikor célzottan fideszes kerületekbe – trójai falóként – hajléktalanokat próbál telepíteni, akik majd a következő választásnál a baloldal felé billenthetik a mérleget.
A szavazatvásárlás e módszerét már a római korban is gyakorolták, amikor a politikusok a város nincstelenjeinek – a proletároknak – a voksait kaparintották meg, némi alamizsnáért cserébe. Ez az ősrégi trükk legutóbb a Fidesz vezetésű Csepelen már nem jött be, mert a helyiek a sarkukra álltak, amikor a városközpont egyik épületéből akart Karigeri menhelyet berendezni.
