Egy éve hunyt el a híres magyar történész, rá emlékeznek

Sokan vállalták, hogy a professzorhoz fűződő emlékeiket, gondolataikat egy rövid írásban foglalják össze.

Egy éve hunyt el John Lukacs, akinek életműve előtt az évforduló alkalmából konferencia tisztelgett volna a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Bár a rendezvényt a veszélyhelyzet miatt nem lehetett megtartani, Botos Máté, a PPKE Politológia Tanszékének vezetője és Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója kezdeményezésre sokan vállalták, hogy a professzorhoz fűződő emlékeiket, gondolataikat egy rövid írásban foglalják össze. A konferenciát Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora nyitotta volna meg.

„Lukács professzor népszerűségének talán éppen az a titka, hogy magával ragadó írásmódja, vállalt szubjektivitása a személyiség, a személyesség fontosságára irányítja rá a figyelmünket, ami által az olvasót, minket is elhelyez abban a történeti hagyományban, melyben ő maga is gyökerezik, s amelyről írásai szólnak”- olvasható Koltay András rektor köszöntőjében. John Lukacs munkásságát a történész szakma mindig érdeklődéssel figyelte. Ablonczy Balázs, az MTA BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa a megtestesült korszerűtlenségéről ír, ami azonban képes volt arra, hogy beszélgetőpartnere előtt kinyissa a világot. David Contosta, a Chestnut Hill College történész professzora, vagyis Lukacs utóda mesterének atmoszférateremtő erejét méltatja. Lukacs személye hatással volt azokra az emberekre is, akik nagyon másként látták a világot – sokan épp azért becsülték a nem éppen konzervatív oldalról, mert egész attitűdje és gondolkodásmódja át tudta hidalni a világnézeti ellentéteket. Ezért is érdekes M. Nagy Miklósnak, egykori kiadójának visszaemlékezése: a személyes hangvételű tűnődés arra világít rá, hogy John Lukacs milyen nagy hatást tett azokra, akik olvasták, fordították, és esetleg személyesen is ismerhették őt. A két ifjú történész közül Gali Máté arra próbált rámutatni, hogy a hazai ügyekben oly visszafogott Lukacs miként vélekedett a magyarság XX. századi egyik sorstragédiájáról, a trianoni szerződésről, annak okairól és következményeiről; míg Bödők Gergely személyes hangvételű búcsújában az embert és a történészt – a Budapest 1900 című remekmű szerzőjét – méltatja. Lukács László piarista teológus, a Vigilia korábbi főszerkesztője a katolikus John Lukacs emberi korlátaival és egyéni gyarlóságaival is szembenéző keresztény önismeretéről emlékezik meg. Horkay Hörcher Ferenc, az NKE egyetemi tanára Lukacs és a két világháború közötti Magyarország viszonyáról ír, kiemelve, hogy soha nem szűnt meg ostorozni a magyarságot, ha gondolkodásunk tévútjairól volt szó. Magyarics Tamás történész, egyetemi tanár a professzor Churchill-képéről értekezik, annak mély, civilizációs összefüggéseit elemezve. Orbán Balázs, a Miniszterelnökség stratégiai és parlamenti államtitkára Lukacsról, mint magyar krónikásról ír, akinek gondolatai támaszt adhatnak a mai zavaros időkben is. Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója a Ludovikára érkezett Lukacs-hagyaték tartalmát áttekintve a személyes tárgyak és a megrajzolt történeti ívek összefüggéseiről ír.

John Lukacs könyvei hozzásegítenek a történelem megértő, együttérző szemléletéhez, miközben egy konzervatív, elveiben megalkuvás nélkül kemény, gyakorlatában ugyanakkor mélységesen humánus és keresztényi szemléletmóddal is megismerkedhetünk. Még most is, hiszen a könyveinek köszönhetően ma is itt van velünk – pedig már egy éve ünnepli égi születésnapját, ahogyan az igazán reakciós katolikusok mondanák.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják.