II. János Pál élete bizonyság volt rá, Isten őrzi az egyházat

Száz évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa. Emlékezetéről, kezdeményezéseinek történelmi jelentőségéről, a kommunizmus összeomlásában játszott szerepéről beszélt lapunknak Török Csaba katolikus pap. A teológus, egyetemi tanár a szent egyházfővel kapcsolatos személyes élményeit is megosztotta velünk.

1991. augusztus 20-án II. János Pál pápa Szent István-napi misét celebrált a Hősök terén Fotó: MTI

– Milliónyi erdélyi magyart keserített el, hogy II. János Pál nem látogatott el Erdélybe bukaresti útja alkalmával. Történelmi távlatban hozott-e eredményt az ortodoxia felé való nyitás?

– A pápa az egyetemes egyház pásztora. Funkciója ezért mindig katolikus profilú, azaz az egész egyház érdekére irányul. Mindig felléphetnek olyan szempontok, amelyek egy csoport, egy helyi közösség számára nehezek vagy éppen fájdalmasak – a világ katolicitása szempontjából mégis üdvösek. Ezt megtapasztaltuk az első romániai pápalátogatáskor. VI. Pál már több mint harminc évvel korábban kiengesztelődött a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával, kölcsönösen visszavonták az 1054-es kiközösítéseket. Ez volt a tulajdonképpeni történelmi „őstett”, mondhatni a „gyökér”. Azonban az ágak, hajtások elmaradtak: a többi önálló ortodox egyház távol tartotta magát a közeledéstől, a megbékéléstől. Ha szabad így fogalmazni, II. János Pál repedést keresett az ortodox ellenállás falán, és a bukaresti pátriárkában találta ezt meg: ő hajlandó volt találkozni a pápával. Hogy mekkora horderejű volt ez a lépés, azt az mutatja, hogy 2005-ig – vagyis a haláláig – a pápa a moszkvai kivételével az összes pátriárkával találkozott és kiengesztelődött. Ferenc pápa pedig végül kétszeresen is egy elvarratlan II. János ­Pál-i szál bevégzője lett: egyrészt Havannában találkozott minden oroszok pátriárkájával, másrészt pedig, amikor tavaly lelkipásztori látogatásra érkezett Romániába, és a vizit idejének felét Erdélyben töltötte, Csíksomlyón, a nyeregben szentmisét mutatott be. Vagyis a Vatikán megőrizte az egykori sérelem emlékét, és Ferenc orvosolta azt.

– Hogyan ápolja II. János Pál pápa emlékét a Magyar Katolikus Egyház ?

– A két pápalátogatásnak köszönhetően sok magyarnak van személyes emléke II. János Pálról, esetleg kis emléktárgyakat is őriz tőle. Ráadásul ő volt a lengyel pápa, és a két népet mindig is szoros kötelékek fűzték össze. Tehát nem csoda, hogy számos helyen, megannyi módon őrizzük az emlékét: a templomi oltárképek annyira megszaporodtak, hogy ezt már nem is lehet számba venni. Emellett őrzünk ereklyéket is tőle: a vérét (például a nemzeti kegyhelyen, Mátraverebély-Szentkúton), a személyes tárgyait. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy a tanítását, a példamutatását, az evangéliumi kiállását megtanultuk-e. Hiszen enélkül a szobrok, festmények, tárgyak tengere sem lesz elég ahhoz, hogy az alakja és krisztusi hitének üzenete valóban éljen körünkben.

1991. augusztus 20-án II. János Pál pápa Szent István-napi misét celebrált a Hősök terén
Fotó: MTI

– A legfontosabb dogmákat nézve van-e különbség II. János Pál és Ferenc pápa felfogása között?

– Ha dogmákról beszélünk, egy dolgot világosan kell látnunk: az egyház nem talál ki tantételeket. Mi úgy hisszük, hogy Isten megnyilatkozott a történelemben, s az ember felé tett önközlése Jézus Krisztusban érte el a teljességét. Azóta őrizzük az így nyert hitletéteményt, és ha viták, kérdések, egyéb okok miatt szükséges, akkor a tekintéllyel felruházott tanítók, a Tanítóhivatal dogmát definiál, vagyis – kicsit leegyszerűsítve – kiolvassa a Szentírásból és a szent hagyományból a választ az adott kérdésre, azt igyekszik pontosan megfogalmazni a híveknek. Mivel tehát az Isten szava egy, a dogmatikus tanítás is egy. Természetesen megesik, hogy a pápák között hangsúlybeli eltérések vannak. Mindegyiküknek megvan a maga személyes teológiai víziója, és természetesen a rá sajátosan jellemző spiritualitása. Ami persze kihez közelebb, kitől távolabb áll. Emiatt mindenkinek vannak kedvenc pápái, ám tévedés lenne ezt úgy beállítanunk, mintha egymással szembeforduló pápaságok sorát élnénk. Mi valami okból szívesebben gondolkodunk vélelmezett konfliktusokban, mint összefüggő, a különbözőségekben is egységesen, organikusan előre haladó folyamatban. Szomorú emberi gyöngénk ez.

– Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, aki 1981-től a Hittani Kongregáció prefektusa volt, milyen hatást gyakorolt II. János Pál teológiai irányvonalára?

– Benedek többször elmondta, hogy egy konkrét könyv volt az oka az ő 1981-es Rómába szólításának: még 1968-ban megjelentette az Apostoli Hitvalláshoz fűzött kommentárját. Ez akkor nagy visszhangot keltett, mert a változatlan hitet a kortárs gondolkodás keretfeltételei között, megújult nyelvezettel, és az emberi valóság iránti érzékenységgel tárta fel. A Hittani Kongregáció prefektusaként is ez lett a feladata: egyfelől őrizni, másfelől figyelmesen elemezni, válaszolni, reagálni. II. János Pál teljességgel megbízott az ítéletében. Fontos programokat valósítottak meg együtt. Nekik köszönhető a Katolikus Egyház Katekizmusa. A pápa ugyan itt-ott belenyúlt a definitív szövegbe, de ez nem az ellentét, hanem sokkal inkább a folyamatos szellemi párbeszéd jele volt.

– Meglátása szerint hogyan értékelhetjük II. János Pál történelmi szerepét a kommunizmus meggyengítésében?

– Nincs történész, aki megkérdőjelezné a lengyel pápa történelemformáló erejét. Furcsamód, épp a kommunizmus igazolta ezt a kijelentést, amikor 1981-ben a második blokk több titkos­szolgálatának szövevényes együttműködésével kísérletet tett II. János Pál végérvényes elnémítására. A Vatikán a nyolcvanas években valóban „kommunikációs központtá” lett. Általa a lengyel Szolidaritás anyagi támogatáshoz és politikai kapcsolatokhoz jutott, és a Szentszék kelet-közép-euró­pai utazó követei fontos információs csatornát hoztak létre Róma és az érintett országok között. Mindez a pápa alapállásából következett, amelyet első enciklikájában így fogalmazott meg: „Az ember az Egyház útja”. János Pál elkötelezetten küzdött minden rendszer ellen, amely csorbítja az emberi méltóságot, szabadságot. Közéleti szereplése ­emiatt nem ért véget 1989-1990-ben. Felhívta a figyelmet a kapitalizmus árnyoldalaira, a globalizációs tendenciák által felvetett problémákra, a szűnni nem akaró konfliktusok veszélyeire. Hiszen végső soron ő soha nem ilyen-olyan ideológiák ellen, hanem mindig is az emberért harcolt. Valódi Péterként Krisztus mellett.

Tanár, fordító

Török Csaba 1979-ben született. Katolikus pap, teológus, egyetemi tanár. Az Esztergomi és a Győri Hittudományi Főiskola, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara tanára. 2011-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense. Ebben a minőségében rendszeresen fordítja és kommentálja a római pápai közvetítéseket. Szakmai munkája során többször ültette át magyarra II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa írásait.

Út a szentté avatásig

Karol Józef Wojtyła 1920. május 18-án a Krakkótól ötven kilométerre fekvő Wadowicében született. Édesapja IV. Károly királyunk iránti tiszteletből adta neki a Karol nevet. 1946-ban szentelték pappá. Pápasága előtt kétszer járt Magyarországon: diákkorában hátizsákos turistaként Máriapócson, majd a hetvenes években a kabai cukorgyárban dolgozó lengyel munkásoknál. 1958-ban krakkói segédpüspökké szentelték, 1964-ben a város érseke lett, 1967-ben nyerte el a bíbort. 1978-ban választották pápává. Elődjei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet vette fel. 455 év óta ő volt az első nem itáliai, egyben pedig a legelső szláv pápa. IX. Piusz és Szent Péter után ő a harmadik leghosszabb ­ideig szolgált pápa. A leghíresebb lengyelként tartják számon. 104 apostoli utat tett a világban, ezzel minden elődjét felülmúlta. Pápaként hazánkban kétszer járt. Erkölcsi tanításában szilárdság, az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. 1981-ben merényletet követtek el ellene. Szentté avatta Kingát, IV. Béla lányát és Hedviget, Nagy Lajos örökösét a lengyel trónon, valamint boldoggá IV. Károlyt és Kalkuttai Terézt. II. János Pál 2005-ben hunyt el. 2011-ben boldoggá, 2014-ben pedig szentté avatták.