Kedves kollégák, felmerül a kérdés: mit akarnak Önök bizonyítani ezzel a projekttel? És kinek akarnak bizonyítani?
Olvastam a törvénytervezet indoklásában és hallom a vitában is, hogy Magyarországra utalnak.
A határokat száz éve meghúzták. Sok magyar ember került Magyarország határán kívül, ahogyan sok román ember került a határ túloldalára. A románok, függetlenül attól, hogy hol élnek, melyik országban, csak a román nemzet részei maradnak. Ez természetes, ahogyan természetes az is, hogy a magyarok is a magyar nemzet részei függetlenül attól, hogy hol élnek. A nemzeti szolidaritás és a felelősség nem irányul senki ellen! Ma a dolgok rendkívül világosak az Európai Unióban és a NATO-ban. Az elmúlt évtizedek valósága többször is bebizonyította, hogy a régióban sok a közös érdek, ezért érdemes, sőt szükséges volna a jövőt közösen tervezni.
Ma hiába kérném Önöket, hogy utasítsák el ezt a teljesen haszontalan és szándékával ellentétes hatást kiváltó kezdeményezést. Látom és érzem, hogy még nem ért véget az a versengés, amit három héttel ezelőtt indított az államelnök. Nem ért véget a versengés, amelynek kapcsán Önök azt hiszik, hogy a magyarellenesség felmutatásával meg is oldották Románia problémáit.
Ma is méltóságteljesen fogadjuk az Önök üzenetét, ahogyan tettük az elmúlt 30 évben minden nehéz pillanatban. Tudjuk, hogyan kell ezt a pillanatot a lelkünkben megőriznünk, ám továbbra is a románok és a magyarok közötti kiegyensúlyozott kapcsolatok mellett érvelünk, a remény politikát építjük abban a hitben, hogy Európának ezen a részén egyszer majd a kölcsönös tisztelet és empátia fog uralkodni az elutasítás helyett. Hogy eljön majd a nap, amikor megtaláljuk azokat a pillanatokat, amelyeket együtt tudunk ünnepelni, amelyek közelebb hoznak bennünket, és nem távolítanak el egymástól!”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!