Kóser tésztát gyúrnak Állampusztán

Génmegőrző tevékenységet folytatnak és prémium élelmiszereket is gyártanak az állampusztai börtöngazdaságban. A Kiskunság közepén lévő üzemben dolgozó fogvatartottak az enyhe biztonsági körülmények ellenére sem szöknek meg.

A büntetés-végrehajtási intézet üzemeiben az elítéltek komoly értéket állítanak elő Fotó: Teknős Miklós

– Két alapvető elvárásnak kell megfelelnünk: gazdaságosan működni, valamint olyan munkahelyet biztosítani a fogvatartottaknak, ahol értéket teremtve egy kis tartalékot is képezhetnek a szabadulásukhoz – fogalmazott a Magyar Nemzetnek az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. igazgatója. Gombos Róbert bv-ezredes hangsúlyozta: a magyar büntetés-végrehajtási törvény szerint minden munkára kötelezhető fogvatartottnak dolgoznia kell, ha egészségügyi állapota engedi, nem nyugdíjas korú, nem letartóztatásban van, hanem jogerősen elítélt, s nem a pénzbüntetését változtatta elzárásra a bíróság. – Állampusztán a kisebb volumenű bűncselekmények elkövetői töltik a büntetésüket, ezért egy szigorúbb rendszerű fegyházzal ellentétben őrszemélyzet felügyeletével külső gazdaságokban is dolgozhatnak a megfelelő kockázatelemzés után kiválasztott elítéltek – tette hozzá a bv-ezredes.

Génmegőrző tevékenység

Állampusztán ezer fogvatartott van, hatszáz munkaképes, munkára kötelezett férfi közül több mint kétszázan a börtön konyháján, takarításán, műhelyeiben dolgoznak, 360 rabot foglalkoztat a gazdaság. A telepnek – főleg az állattartásban – olyan nyílt, magas biztonsági fokozatú munkahelyei is vannak, ahol csak a megbízható fogvatartottak dolgozhatnak, akiknek eszük ágában sincs megszökni.

A büntetés-végrehajtási intézet üzemeiben az elítéltek komoly értéket állítanak elő
Fotó: Teknős Miklós

– Az állattartó telepeinken génmegőrző tevékenységet is folytatunk, kétszáz magyar merinó juh és négyszáz szőke mangalica koca mellett a legnagyobb büszkeségünk az a hatvan nóniusz, melyeket a Mezőhegyesi Ménesbirtok és Állami Tangazdasággal közreműködve nevelünk, tenyésztünk. Belőlük lesznek a rendőrlovak. Az eredetileg katonai célra kitenyésztett fajta bírja legjobban a zajokat, a fegyverdörrenést, a hosszú ideig tartó betonon állást – utóbbit rendszeresen, röntgennel ellenőrizzük a tenyésztés során. A fedeztetés és az ellés után két évig maradnak nálunk a csikók, amiket már be is lovagolnak az itt dolgozók. Eddig két rendőrló került ki a telepről: Betyár és Béres. A legnagyobb telepünk az a baromfinevelde, ahonnan évente negyvenezer csirkével látja el a cég saját vágóhídja és hűtőháza a magyar börtönök konyháit. A heti hétezer vágásból jut a civil piacra is – mutatta be a Magyar Nemzetnek a céget Gombos Róbert.

Piaci rést találtak

A gazdasághoz tartozó földeken búzát, árpát, kukoricát, tönkölyt, repcét, napraforgót termesztenek a rabok, 105 jármű, munkagép tartozik a gépműhelyhez. A kombájnokat, traktorokat is az elítéltek szervizelik. Az itt termesztett gabona az alapja a börtöngazdaság büszkeségének, a harmadik éve üzemelő kézi tésztagyárnak, amely már külföldre is termel.

– Egy olyan piaci rést kellett megtalálnunk a hazai börtönök ellátása mellett, amire a nagy gyárak nem reagálnak, nem éri meg nekik a váltás, a pár ezer kilós termelés. Így jött az ötlet, hogy az angol Lulik’s cég megrendelésére kézzel készített, kóser termékeket gyártsunk. Ehhez patikatisztaságúnak kell lennie az üzemnek, egyetlen rozsdafolt sem lehet a gépeken, a gabona csak őszi vetésű lehet, a tojás csak fehér héjú, kézzel feltört és ellenőrzött, nem lehet benne szennyeződés, folt. Ezeket egy, a megrendelő által delegált, a kóser konyhai előkészítésben jártas szakember ellenőrzi, csak az ő pecsétjével ellátott termék mehet a piacra. A kézművesmunka persze megemeli a termék árát is, de az angol partner nagyon elégedett a tésztával. Előre fizetnek, gondolkozunk a gyár bővítésén is. A börtöngazdaság nagy problémája, hogy a gazdasági pályázatokon, állami támogatásokon nem vehetünk részt, ezekkel még nagyobb eredményeket produkálhatnánk, például saját magunk termelhetnénk a tojást, ezzel is növelve a hasznot – sorolta a bv-ezredes.

Kiderült, az állampusztai börtöngazdaság része egy pihenőpark is. – Korábban halastó működött a helyén, az nem volt gazdaságos, váltottunk, horgásztó lett belőle, vendégházakkal, rendőrök, katonák, börtönőrök pihenhetnek itt a családtagjaikkal – tette hozzá.

Nem éri meg szökni

Az állampusztai börtöngazdaság száznegyven környékbeli civilnek is munkát biztosít, akik a szabadságvesztésüket töltő munkásokkal dolgoznak együtt. Az őrszemélyzet naponta hozza-viszi buszokkal a fogvatartottakat a börtön és a munkahely között, a munkavégzés közben is ügyel a rendre, és hogy ne szökjenek meg az elítéltek. Utóbbi Állampusztán nem divat, még akkor sem, ha olykor elég csak egy villanypásztort átlépni, és nem kell falakat mászni.

– Az utóbbi tíz évben egy elítélt szökött meg a sertéstelepről. A férfi pár hét múlva szabadult volna, de olyan hírt kapott otthonról, ami miatt úgy érezte, nem tud várni. Már másnap elfogták. A szökés miatt a bíróság egy évvel meghosszabbította a büntetését, ezzel eljátszotta annak a lehetőségét is, hogy megfeleljen a külső munkavégzés biztonsági követelményeinek, nem mehetett vissza dolgozni az állattenyésztő telepre – idézte fel a történteket Gombos Róbert.

Az igazgató szerint az állampusztai fogvatartottak megbecsülik azt, amit a börtöngazdaság nyújt, nincsenek visszaélések, nincs probléma az itt dolgozókkal, itt tényleg munkával nevelnek arra, hogy a büntetését letöltő polgár hasznos emberként térjen vissza a társadalomba. – Állampusztán még soha semmilyen támadás nem érte az őröket. Ehhez persze nem szabad elfelejteni, hogy ide nem kerülnek erőszakos, életellenes ügyek elítéltjei, szervezett bűnözői csoportok tagjai, akik már eleve kiesnének a börtöngazdaságban való munkavégzés biztonsági kockázatelemző ellenőrzésén – jegyezte meg Gombos Róbert.