Összecsaptak

Csak egy legény maradt talpon a vidéken.

Fotó: FICSOR MARTON

A harmadik zsurnaliszta-vitaesten ezúttal is egy-egy konzervatív-jobboldali és neoliberális-baloldali közéleti szereplő csapott össze. A termékeny hazai vitakultúra megteremtése szép elképzelés, de az előrevivő párbeszéd helyett most is inkább csak parázs vita kerekedett, amely nem alkot valódi hidat a két oldal nézetei között.

A közönség számtalanszor tört ki nevetésben Huth Gergely (PestiSrácok.hu) és Szily László (444.hu) szellemes és provokatív kijelentésein – volt azonban egy óriási különbség. Míg Szily velős, a magyarországi diktatúrára (sic!) és a PestiSrácok.hu hiteltelenségére (sic!) tett megjegyzéseit rendre kitörő tapsvihar követte, addig Huth megjegyzéseit az Index-balhéról, hazafias értékrendről, a jobboldali egyetemisták nehéz helyzetéről és főként a 444.hu és Soros György kapcsolatáról többnyire gúnyos kacaj fogadta.

A legironikusabb, hogy egy ilyen léptékű, frekventált szabadtéri helyszínen (a Millenáris Parkban) megtartott nyilvános eseményen a kormánnyal szimpatizáló újságíró mondatain hiénaként vonyító közönség nagyobbik része meg volt győződve arról, hogy márpedig Magyarországon ők kőkemény diktatúrában élnek.

Huth Gergely példás bátorsága mellett érdemes kiemelni az estéből, amikor feltette partnerének azt a bizonyos kérdést: Miért tagadják le önmagukat? Miért tagadják még mindig, hogy ők az internacionalista oldal színeiben játszanak? Amíg ugyanis a népben, nemzetben gondolkodó konzervatív oldal büszkén vállalja elveit és hitvallását, addig az osztályharchívő, globalista oldal minden erejével azon van, hogy önmagát mindentől független, tökéletesen szabad, egyedi és őszinte hírforrásként tüntesse fel.

Maga Szily többször is beszélt arról, hogy márpedig náluk mindenki teljesen különböző, és politikai sokféleség jellemzi a szerkesztőséget.

És ezen senki nem nevetett fel hangosan!

Utóirat: klasszikus idézet jutott eszembe, amit ezúton is ajánlanék a hamarosan online is megtekinthető vitaest címének:

„Ha férfi vagy, légy férfi,

Legyen elved, hited,

És ezt kimondd, ha mindjárt

Véreddel fizeted.”