Fotó: Wikipedia
Noha Erdély felől a Magyar Királyságnak és az Oszmán Birodalomnak nem volt egymással közvetlen határa, mert Moldvai és a Havasalföldi Vajdaság elválasztotta egymástól őket, az oszmánok 1420-tól kezdve több alkalommal is betörtek ide, főleg Havasalföldön keresztül. A havasalföldi vajdák bármennyire is szerették volna elkerülni a török igával járó kellemetlenségeket, sokszor képtelenek voltak ellenállni a szultán akaratának, így nem egyszer a portyázó csapatok Havasalföldön keresztül törtek be Erdélybe, noha ők maguk sokszor igyekeztek idejében figyelmeztetni az erdélyieket. Nem volt ez másként 1479-ben sem, amikor a vajda, Basarab Țepelușnak nem csak Erdély felé kellett biztosítani az utat, de egyúttal részt kellett, hogy vegyen a hadakozásban is.
Fotó: Wikipedia
Báthory István erdélyi vajda már jóval korábban, 1479 nyarán értesült az törökök előkészületeiről, így volt arra ideje, hogy megszervezze Erdély védelmét. Mivel a rendelkezésére álló erőkkel nem lett volna képes kivédeni ezt a támadást, a csata kezdete előtt nem sokkal csatlakozott hozzá Kinizsi Pál temesi főispán, Jaksics Demeter, Vuk Brankovics és az erdélyi szászok egységei is. Az oszmán seregeket Haszán bég-oglu Ísza bég vezette, akihez csatlakoztak azok határvidéken jóideje szolgálatot teljesítő parancsnokok, akik jól ismerték már a magyar hadszínteret. Az Ísza bég vezette portyázó egységek létszáma 10, maximum 15 ezer fő körül lehetett, míg Báthory István és Kinizsi Pál rendelkezésre valószínűleg jóval kevesebb ember állt, jóllehet felszerelésük jobb volt az oszmánokénál. Ísza bég és a hozzá csatlakozott oszmán és havasalföldi erők 1479. október 9-én a Lator folyó forrásvidékén keresztül törtek be Erdélybe. Ezt követően az oszmán csapatok három napon keresztül fosztogattak és raboltak, mígnem úgy döntöttek, hogy visszafordulnak. Báthory István vajda csak erre az alkalomra várt, s gyorsan kihasználta, hogy a zsákmány és a foglyok miatt az oszmánok jóval lassabban képesek mozogni és 1479. október 13-án a kenyérmezei síkságon táborozó oszmánokkal összecsapott. A délután egytől négy órán keresztül zajlott váltakozó szerencsével, de a végén a Kinizsi Pálnak köszönhetően sikerült kivívni a győzelmet a törökök felett, akik a vereséget követően fejvesztve menekültek Erdélyből. A győzelmet azonban nem adták ingyen: a magyar seregből feltehetően háromezer ember maradt a harcmezőn, míg az oszmánok közül hatezer harcos eshetett el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!