Orbán Viktor: Magyarország levonta a tanulságokat történelme sötét fejezetéből

A kormányfő a holokauszt nemzetközi emléknapján a legmagasabb elismerését fejezte ki a Zsidó Világkongresszus elnökének.

Oswiecim, 2021. január 27. A holokauszt nemzetközi emléknapján, az egykori auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor felszabadulásának 76. évfordulóján, 2021. január 27-én közreadott kép a haláltáborba vezetõ vágányok sínpárjairól a lengyelországi Oswiecimben. A felvétel 2019. december 7-én készült. MTI/AP/Markus Schreiber Fotó: Markus Schreiber

Orbán Viktor miniszterelnök a holokauszt nemzetközi emléknapján a legmagasabb elismerését fejezte ki Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világkongresszus elnökének azért a munkáért, amelyet az áldozatok emlékének megőrzése érdekében, illetve az antiszemitizmus újjáéledése ellen kifejt – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár szerda délelőtt.

Levelében a magyar miniszterelnök azt írta: feleségével vissza-visszatérően felidézik azt a nagyszerű beszédet, amelyet a szervezet elnökétől hallhattak az auschwitz-birkenaui haláltáborban tartott tavalyi megemlékezésen.

„Mint magyarországi gyökerekkel rendelkező vezetőt szeretném biztosítani Önt, hogy Magyarország levonta a megfelelő tanulságokat a magyar történelem azon sötét fejezetéből, amely oly sok zsidó közösséghez tartozó honfitársunkat fosztotta meg az életétől, a túlélőket pedig a szeretteiktől”

– fogalmazott Orbán Viktor.

Emlékeztetett arra, hogy az antiszemitizmus ellen a magyar kormány továbbra is a zéró tolerancia talaján áll, és a közös értékek jegyében további együttműködést ajánlott fel a Zsidó Világkongresszusnak és elnökének.

„A világ zsidó közössége érdekében végzett munkájához sok erőt és jó egészséget kívánok, az áldozatok előtt fejet hajtva” – zárta levelét a miniszterelnök.

Ma van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja

Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává, annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

A hitleri Németország 1942 januárjában tette hivatalos politikává a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítését, „a végső megoldást” (Endlösung). A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”, héber megfelelője a soá) mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékos ember is áldozatul esett. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik, közülük hozzávetőleg minden tizedik volt magyarországi zsidó, az ő számuk 500-600 ezer közöttire tehető.

Az Auschwitz (lengyel nevén Oświęcim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). A törzstáborban és az 1942-ben a közeli Birkenauban (Brzezinka) létrehozott koncentrációs táborban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gyilkolták meg ciángázzal (Zyklon–B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában a holttestek elégetésére szánt négy krematórium üzembe helyezésével kezdődött meg.

Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, az oda érkezők egy idő után már számot sem kaptak, 70-75 százalékukra azonnali halál várt. A háború végén, amikor már közeledtek a szovjet csapatok, a gázkamrákat felrobbantották, a foglyok zömét legyilkolták vagy gyalogmenetben nyugat felé indították. A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok.

Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát, akik közül mintegy 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük; a meggyilkolt, meghalt emberek száma legkevesebb 1,1 millióra tehető. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, közülük 325–330 ezret azonnal kivégeztek a gázkamrákban, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket.

A tábort 1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, akik a táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja: „Történelmi paradoxon, hogy a náci totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.”

A lengyel parlament 1947-ben törvénnyel hozott létre múzeumot az auschwitzi koncentrációs tábor helyén az áldozatok emlékére. Az auschwitzi haláltábor a holokauszt jelképévé vált, felszabadításának napján, minden évben január 27-én szerte a világon és az auschwitzi kulturális központban is megemlékezést tartanak, az idén a koronavírus-világjárvány miatt online formában.

Budapesten a Dohány utcai zsinagóga Emanuel Emlékparkjában áll a Holokauszt áldozatainak emlékfája, a 2004 óta működő Páva utcai Holokauszt Emlékközpont belső udvarát körülölelő, nyolc méter magas kőfalon pedig különleges üvegtáblákra vésve látható a népirtás magyarországi áldozatainak neve. Az első nemzetközi holokauszt emléknapi rendezvényt Magyarországon 2006-ban tartották. A magyarországi holokauszt emléknap április 16., mert 1944-ben ezen a napon kezdődött el a magyar zsidók gettókba zsúfolása.