Hosszú évek alatt állhatnak talpra az utazó cirkuszok a járvány után

Újra felléphetnek a járvány után a magyarországi utazó cirkuszok, Richter Flórián társulata a Balaton partján, Zamárdiban szórakoztatja a közönségeket. A pandémia miatti tavaly őszi ráfizetést és a kiesett tavaszi időszakot próbálják pótolni, de nincsenek könnyű helyzetben. Richter Flórián abban bízik, hogy minél többen beoltják magukat, és a vakcináknak köszönhetően nem lesz újabb hullám. Az számukra végzetes lehetne.

Richter Flórián és Kevin száma a múlt és a hagyományok tiszteletének fontosságát jelképezi Fotó: Kurucz Árpád

bíznak a vakcinákban

A Richter Flórián Cirkusznak nem könnyű helytállnia, mert a pandémia anyagilag is nagyon megviselte a társulatot, és több komoly, a háttérben dolgozó, de fontos szakembert is elvesztettek a nehéz időszak alatt. Tavaly például még tizenkét technikussal dolgoztak, most hárommal. – Nagyon nehéz munkaerőt szerezni, mert mindenki elszerződött, és a bizonytalan helyzet miatt nem nagyon akarnak hozzánk jó szakemberek csatlakozni. Mindenki ragaszkodik a biztos mostani helyéhez. Ha valaki mégis érdeklődik álláshely iránt, akkor nem hajlandó teljes mértékben elszegődni hozzánk, már pedig a csapatunkban jószerivel mindenki télen-nyáron, a nap 24 órájában velünk van. Korábban egy évtizedbe telt, amire a régi csapat összeállt, most is sok idő kell ahhoz, hogy teljesen talpra álljunk – fejti ki a művész. Hozzátette: sok múlik azon, hogy milyen lesz a nyár hátralevő része és az ősz. Még egy olyan év végi ráfizetés nem fér bele a társulatnak, mint tavaly, így ha jön a negyedik hullám, akkor ősszel már nem tartanak fellépéseket. – Abban bízunk, hogy a vakcinák hatékonyak lesznek a vírus ellen, és minél többen beoltatják magukat, és akkor nem lesz szükség még egy zárásra – teszi hozzá.

Minden órában más és más a program.
Fotó: Kurucz Árpád

Hiányzott a taps és az ováció

Mialatt az igazgató az eddigi tapasztalatokról és a jövőbeli reményekről számol be, a vendégek egymás után érkeznek az esti előadásra, és ahogy telik az idő, egyre izgatottabban pillantgatnak be a cirkuszi sátorba. A kezdés közeledtével a stábnak is mind több dolga akad, az igazgató jobb keze, nem mellesleg unokatestvére, Richter Szebasztián rendezőnek is ég a keze alatt a munka.

– Felemelő érzés újra előadásokra készülni és fellépni, hiányzott a közönség reakciója, a taps és az ováció, ami minket éltet. Jó látni, hogy mindenki örül az újbóli találkozásnak, és az emberek végre újra jól érezhetik magukat

– hangsúlyozza a rendező, akit alig két perc után máris szólít a kötelesség. Az egyik munkatárs arról tájékoztatja, hogy „a középső intelligens lámpa úgy forog, mint a mérgezett egér”. – Extra rajtunk a teher, és most mindenkinek szinte mindhez kell értenie. Rendezőként mehetek a világítást ellenőrizni, de igyekszünk mindent megoldani, mert a közönségnek a legtökéletesebb produkcióval kell előrukkolnunk – emeli ki nevetve, majd eltűnik a cirkuszi sátorban. A teher nagy, de a fellépéseknek köszönhető öröm még nagyobb. Ez motorként hajtja a társulatot.