A kiskunlacháziak joggal érzik úgy, hogy a várossá avatással régi jussukat kapták vissza. A mai települést 1950-ben egy közigazgatási átszervezéssel hozták létre a katolikus Pereg és a kunok által alapított, református Kiskunlacházából. Ahogy a város történetével is foglalkozó Galambos Lajos, a református egyházközség főgondnoka segített felidézni,
a lacházi városrész 1839-ben már mezővárosi rangot kapott, amelyet aztán, a kiegyezés után a monarchia közigazgatási átszervezésekor vesztett el.
Az egészen addig privilégiumokkal élő, az önrendelkezést alapvető jognak tekintő kunok, akik az úgynevezett redempció során a jászokhoz hasonlóan saját szabadságukat vásárolták vissza, rendkívüli sértésként élték meg a városi jog elvesztését. Ellenállásuk a hirtelen felerősödő Kossuth-kultuszban vált érzékelhetővé, identitásuk pedig a katolikus uralkodóházzal szemben álló református hit megélésében erősödött tovább.
Erős helyi gazdaság
A frissen avatott város, amelyet olykor a Kunság kapujaként is emlegetnek, a térségben betöltött szerepe miatt már régóta jogosult lett volna e jog elnyerésére. A Ráckevei járáson belül, a Kis-Duna bal partján, az Apaj, Áporka, Majosháza, Bugyi által határolt területen ez a legfontosabb település.
– Ez egy jól prosperáló város, nagyon innovatív szellemű lakossággal – mutatta be a települést a Magyar Nemzetnek Répás József polgármester.
– Rengeteg vállalkozás, gazdasági egység működik itt, kiemelkedően fontosak a családi vállalkozások. Ősi örökségünk, hogy a legtöbben megpróbálnak a saját lábukon megállni. A 2008-as válság idején sok település költségvetése rendült meg amiatt, hogy az iparűzési adóbevételük egy-két nagy cégen alapult, amelyek megérezték a krízist. Nekünk ez a sok kis cég stabilitást jelentett akkor is, azóta is – fejtette ki a város vezetője.
Kedvez Kiskunlacházának a fekvése is. Már nem számít agglomerációs településnek, ám az 51-es főútnak köszönhetően viszonylag gyorsan elérhető a főváros, illetve az MO-ás autóút és az M5-ös autópálya. A Budapestről kiköltözők ezt már felfedezték maguknak, de – ahogy a polgármester fogalmazott – egészséges ütemben gyarapodik a lakosság létszáma. Az alapvetően agrártelepülésnek számító Kiskunlacházán nincsenek olyan ingatlanfejlesztések, amilyenek például a közeli Dunavarsányban voltak, inkább az jellemző, hogy régebbi házakat vesznek meg, vagy családilag építkeznek.