A Budavári Palota rekonstrukciójának előkészítése során az épületegyüttes falainak, pincéinek és elzárt tereinek kutatása zajlik, amelynek során a déli, D és F jelű épületeket összekötő közműalagútban közel hetven év után bukkantak rá a palota egykori kandallóinak több, felbecsülhetetlenül értékes darabjára.
A Várkapitányság közleménye szerint a kandallók többsége kisebb sérülésekkel vészelte át a második világháború pusztításait, még az 1940-es évek legvégén is eredeti helyükön voltak, azonban a palota épületének jelentős bontási munkálatai során valamennyit szétszedték. A most fellelt faragott kő elemek feltehetően ekkor, a palota bontásakor kerülhettek mai helyükre. Az egykori kandallók legdekoratívabb részét feltehetőleg elrejtették, vagy a több száz kilós tömböket sikertelenül próbálták elszállítani a pincealagúton keresztül. A folyosót később közműalagúttá szűkítették, így hosszú évtizedekre teljesen elzárták az értékes kőfaragványokat a külvilágtól.
A most feltárt leletek beazonosítása során kiderült, hogy a legnagyobb, 16 darabból álló csoport a századfordulón a krisztinavárosi szárny egykori helyiségeibe, az Andrássy- és a Deák-előcsarnokokba készített kandallók elemeit tartalmazza. Ezeken felül előkerült két különösen szépen faragott darab a királyi lakosztály és az első fejedelmi lakosztály között elhelyezett ebédlő márványkandallójából is. Egy további, szépen megmunkált elem az ebédlő és a Szent István-terem között elhelyezkedő, úgynevezett Cercle-terem sarokkandallójához tartozott.
Mint írták, a királyi palotában elhelyezett korszerű kandallókat légfűtésre is használták, stílusuk és színviláguk mindig összhangban volt annak a teremnek a kialakításával, amelybe kerültek. A kandallókat egykoron Seenger Béla szobrászművész, kőfaragómester készítette, aki maga végezte el az összes szobrászmunkát a gazdagon kifaragott kőtömbök fényezésével, csiszolásával együtt. A kandallók magyar fehér márványból, más esetben pedig gyüdi márványból készültek. Seenger Béla munkásságáért 1903-ban megkapta az Országos Ipartestület aranyérmét, Ferenc József pedig a császári és királyi udvari kőfaragó címet adományozta neki.
