Mit tudunk a majomhimlőről?

Honnan indult és hogyan terjed a majomhimlő? Egy több mint fél évszázada ismert vírus miért éppen most kezdi meghódítani a világot? Kik vannak nagyobb veszélyben, és mit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzést? A majomhimlő jellegzetességeiről, a vírus ismert és várható viselkedéséről Kemenesi Gábort, a Pécsi Tudományegyetem virológusát kérdezte a Magyar Tudományos Akadémia honlapja, aki munkatársaival maga is részt vesz a majomhimlővírusok laboratóriumi vizsgálatában.

Egyesült Államok, 2022. május 23. Az amerikai járványügyi és betegségmegelõzési központ, a CDC által 2022. május 19-én közreadott, 2003-ban elektronmikroszkóppal készített kép a majomhimlõ virionjáról az Egyesült Államokban. A biológiai minta prérikutyából származik. 2022 májusának második felében Európa több országában vettek nyilvántartásba majomhimlõvel fertõzött embereket. A hólyagos bõrkiütésekkel és lázzal járó, testnedvekkel terjedõ fertõzés nyugat-afrikai eredetû, és elõször 1985-ben azonosították. A betegség közvetlenül terjed emlõsállatról emberre, lefolyása vírustörzstõl függõen változik. MTI/AP/CDC Fotó: -

A majomhimlő jellegzetességeiről, a vírus ismert és várható viselkedéséről Kemenesi Gábort, a Pécsi Tudományegyetem virológusát kérdezte az MTA, aki munkatársaival maga is részt vesz a majomhimlővírusok laboratóriumi vizsgálatában.

– Mennyiben tekinthető újszerűnek a jelenlegi helyzet, hiszen eddig a majomhimlő nem okozott világjárványt?

– A helyzet valóban újszerű, de a vírust már a múlt század ötvenes évei óta ismerjük, amikor vakcinagyártáshoz használt majmokon írták le először, és a szokásoknak megfelelően arról az állatról nevezték el, amelyben először kimutatták. Ez egyébként nem bölcs szokás, mert sok félreértést szül, de így alakult. Az emberi megbetegedések a hetvenes években jelentek meg, a fertőződések nem sokkal a fekete himlő eradikációja, azaz felszámolása után történtek. A virológusok akkor már számítottak arra, hogy azt az űrt, amit a fekete himlő kiirtása hagyott maga után, majd betöltheti egy vele rokon vírus. Az orthopoxvírusok (például a tehén-, a fekete vagy a majomhimlő) gazdaspektruma nagy, így könnyen ugrálnak fajok között. Az elmúlt évtizedekben a trendek is nyilvánvalóvá váltak: a majomhimlő egyre több megbetegedést okozott Afrikában, és a járványok hosszabbá és nagyobb kiterjedésűvé váltak. A legutóbbi járvány 2017 óta tart Közép-Afrikában.

Kemenesi Gábor a 2021-es magyar tudomány ünnepén az MTA-székház Dísztermében Forrás: Mta.hu/Szigeti Tamás

– Majomhimlőjárványok Afrikában korábban is voltak, de eddig Afrikán kívül csak elvétve történtek megbetegedések. Mi változott mostanra?

– Ahogy Afrikában nőttek a járványok, egyre több lett az Afrikán kívüli fertőzöttek száma. 2003-ban már volt egy több mint hetven emberi fertőződéssel járó esethalmozódás az Egyesült Államokban, amelyet egy gambiai tasakos patkány által megfertőzött, majd emberekkel érintkező prérikutyák okoztak. De idén már nemcsak sporadikus esetekről van szó, hanem a majomhimlő, először története során „nagyot megy” a világban, amiért a terjedés módja a felelős. Minden jel arra mutat, hogy a férfiakkal közösülő férfiak (MSM) alkotta közösségben a vírus megtalálta azt a közeget, amelyben jól tud terjedni. Itt megvan a közeli testi kontaktus, és a kontaktuskutatás is nagyon nehéz, hiszen az érintettek sok esetben anonim partnerekkel rendelkeznek, illetve néhány szuperterjesztő esemény is ismert már – ez a járványügyi hatóságok rémálma. Éppen ezért veszélyes, ha elidegenítjük ezeket az embereket.

– Mondható-e az, hogy ez a melegek betegsége?

– Ez hatalmas félreértés, és rendkívül káros is ezt gondolni. A majomhimlő bárkit meg tud fertőzni. Mindössze arról van szó, hogy a jelenlegi járvány epidemiológiai mintázata azt mutatja, hogy a vírus az MSM-közösségben találta meg a leggyorsabb terjedés lehetőségét, hiszen a szexuális együttléttel járó szoros testi kontaktus kifejezetten alkalmas a terjedéséhez. Ha megnézzük a legutóbbi fejleményeket, azt látjuk, hogy már vannak női és gyermekesetek is, vagyis a fertőzés egyre inkább érint másokat is ezen a körön kívül.

Azt már régen tudjuk, hogy a fertőzés fő forrását a kiütésekkel és hólyagokkal történő érintkezés vagy az ezekkel szennyezett ruhákkal, egyéb használati tárgyakkal történő érintkezés jelenti. A hólyagokban iszonyú mennyiségben van jelen a vírus.

– A majomhimlő szexuálisan terjedő betegségnek tekinthető?

– Szoros értelemben azok a fertőzések terjednek szexuálisan, amelyek a nemi váladékokkal kerülnek át a következő alanyba. Bár nemrég sikerült ondómintából is izolálni a fertőzőképes majomhimlővírust (egy HIV-fertőzöttnél, így nem zárható ki a krónikus immundiszreguláció szerepe), valójában nem kell közösülés a fertőződéshez, ugyanilyen alkalmas erre bármilyen más, szoros testi kontaktussal járó helyzet. A tudományos közösségben még vita van arról, hogy a majomhimlőt szexuális úton terjedő betegségnek kell-e tekinteni, ugyanakkor ez a jól ismert fő terjedési jellegén nem változtat.

– Levegőben terjed a vírus?

– Erről is folyik a tudományos vita, ahogy például a fertőzöttek által megérintett tárgyak szerepéről is. Lehet, hogy ezek is lehetnek a fertőzés forrásai, nagyon szerencsétlen esetekben, de fő fertőződési helyzet a kiütéses betegekkel létrejövő szoros testi kontaktus. A majomhimlővírus elég jól ellenáll a külső hatásoknak és a kiszáradásnak.

– A majomhimlőt az teszi félelmetessé az emberek számára, hogy a fekete himlő jut róla az eszükbe. Mennyire közeli rokonok ezek valójában?

– Ha összehasonlítjuk a poxvírusokat, akkor valóban a majomhimlő a fekete himlő viszonylag közeli rokona. Ám itt nem a genetikai rokonság a döntő, hanem az orthopoxvírusok széles gazdaspektruma, és viszonylag jó képessége a faji határok áttörésére. Emiatt is

számítottak arra a tudósok, hogy valamely rokon vírus, amelynek megfelelő elterjedése és terjedési képessége van, be fogja tölteni a fekete himlő helyét.

A betegség lefolyásában viszont számos különbség van, legfőképpen az, hogy a majomhimlő jóval enyhébb megbetegedést okoz. E vírusok is képesek természetesen mutálódni, és alkalmazkodhatnak az új gazdaszervezethez. Az orthopoxvírusok összetett vírusok, elég nagy méretű genomjuk és számos génjük van, és általában úgy szereznek új képességeket, úgy alkalmazkodnak újabb gazdákhoz, hogy bizonyos génjeik számát variálják. Erről nemrég német kutatóktól jelent meg egy preprint tanulmány, a vizsgálatukban az emberek közti terjedéshez köthető genetikai adaptációt véltek felfedezni. A hosszan tartó emberi terjedés minden valószínűség szerint a vírus emberekhez viszonyított jobb adaptációjához fog vezetni.

– A betegség tünetei alapján egyértelműen diagnosztizálható?

– A kezdeti szakaszban egyáltalán nem specifikusak a tünetek, hiszen láz, izomfájdalom millióféle betegségnél előfordulhat. A kiütéses szakaszban már jóval felismerhetőbb, de ilyenkor is előfordul, hogy a beteg testén csak néhány hólyag jelenik meg, ráadásul jellemzően a fertőződés helyén, például ágyéktájékon, a genitáliákat érintve. A jelenlegi járványnál is igen változó számú, néhányszor igen kevés kiütés jelentkezik, így különösen fontos az egészségügyi tudatosság.

Kemenesi Gábor a 2021-es magyar tudomány ünnepén az MTA-székház Dísztermében Forrás: Mta.hu/Szigeti Tamás

– Mennyire komoly ez a betegség? Afrikán kívül alig néhány halálos áldozat volt eddig, a betegek különösebb gyógykezelés nélkül is meggyógyulnak. Sokak szerint nem is érdemes ezzel törődni.

– A klinikai virológiában az egyszázalékos halálozás is nagynak számít. A legutóbbi időkig szinte kizárólag Afrikából rendelkeztünk adatokkal a betegség lefolyásáról. Márpedig az afrikai közegészségügyi viszonyok lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk, hogy egy onnan kiinduló betegség miként fog viselkedni máshol a világban.

Ezért nem szabad tényként elfogadnunk, hogy a majomhimlő nem veszélyes, alapvetően veszélyes vírusról van szó.

Természetesen feltételezhetjük, hogy higiénikusabb körülmények között, fejlett egészségügy mellett a betegeknek, illetve a társadalom egészének nincs nagy félnivalója, de ez csak feltételezés a jelenlegi helyzetben. De nem is az a lényeg, hogy ebben a járványban hányan fognak meghalni. Hosszú távon sokkal aggasztóbb, hogy megjelent egy új himlővírus, ami elfoglalja a fekete himlő által maga után hagyott ökológiai fülkét, és tartósan velünk marad.

– A Covid-pandémia már két éve tart, érthető, hogy az emberek nagy aggodalommal figyelik az újabb kórokozók által okozott fertőzésekről érkező híreket. Mennyiben hasonlít a most kialakuló majomhimlő-pandémia a Covidhoz?

– A két kórokozó és a betegség is rengeteg mindenben különbözik, szinte nem is lehet őket összehasonlítani. A majomhimlő teljesen másképpen, és a jelenlegi állapotában sokkal rosszabbul terjed emberek között, mint a SARS-CoV–2. A jelenlegi helyzetben nem kell attól félnünk, hogy egy majomhimlővel fertőzött előttünk megfogta a kapaszkodót: erre elhanyagolható az esély, és nem is biztos, hogy ez elég lenne a fertőzés átadásához. A járvány e stádiumában lenne szörnyen fontos a hatékony kontaktuskutatás és a megfelelő kommunikáció. Sajnos reális esélye van, hogy talál egy Afrikán kívüli állati rezervoárt (a fertőzésre fogékony állatot, amely a saját populációjában fenntartja a vírus jelenlétét), ez megalapozná a vírus hosszú távú maradását. A vírust tehát komolyan kell venni, a megfelelő közösségek felé fontos a kommunikáció és a tudatosság fokozása, ám fontos megjegyezni, hogy jelenleg az átlagos népesség számára minimális a fertőzés esélye.

– Van-e reális esély az eltüntetésére? A fekete himlő esetében ez ötven évvel ezelőtt már egyszer sikerült. Az akkori eradikáció sikeréből mit tanulhatunk?

– Most mindenki azon dolgozik, hogy kiderüljön, a feketehimlő-vakcina pontosan mennyire hatékonyan véd-e ellene. Erre jelenleg csupán egyetlen, 34 évvel ezelőtti tanulmány utal, így fogalmunk sincs, hogy a jelenlegi körülmények között ez mennyire működni.

A Covidhoz hasonló, általános vakcinálásra most nincs szükség, a fekete himlő eradikációjából megtanultuk, hogy ezt miként lehet hatékonyan végezni. Itt inkább a fertőzöttek és a velük érintkezők célzott vakcinációjáról van szó.

Ezt az úgynevezett gyűrűvakcinálási protokollt több ország is bevezette már, és ezzel sikerült eradikálni a fekete himlőt. Emellett a magas kockázatú csoportokba (jelen esetben az MSM-közösségbe tartozók) számára is lehetővé kell tenni az oltást, ezt számos ország már megtette. A vírustól globálisan nincs reális esély megszabadulni, ugyanis állati gazdája van. A fekete himlő kizárólag az embert tudta fertőzni, így hatékonyan eradikálható volt, ám a majomhimlő a vírust fenntartó állatpopulációkról bármikor újra felbukkanhat.

Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.

Borítókép forrása: MTI/AP/ CDC