Rendkívül népszerűek lettek a hazai botanikus kertek

Jelentősen nőtt a hazai botanikus kertek és arborétumok látogatottsága a koronavírus-járvány alatt, mert a pandémia miatt nagyon sokan kívánkoztak a szabad levegőre, és természeti környezetben próbáltak kikapcsolódni. Az intézmények szeretnék fenntartani az érdeklődést, ennek érdekében újabb és újabb fejlesztésekben gondolkodnak.

20220723 vacratot botanikus kert havran zoltan magyar nmezet Fotó: Havran Zoltán

Nagyon sok olyan magyarországi és persze nem csak hazai település van, amelynek nevét, ha meghalljuk, automatikusan megjelenik előttünk egy látványosság, egy turisztikai attrakció. Ilyen például Siklós és Sümeg a várának, Harkány és Hajdúszoboszló a fürdőjének köszönhetően, és ilyen Vácrátót is, amelyről a legtöbb magyar embernek a helyi impozáns botanikus kert jut eszébe.
Kevesen gondolnák talán, de a vácrátóti botanikus kertet csak a múlt század közepén, 1951-ben alapították, az intézmény előtörténete azonban jóval régebbre nyúlik vissza – erről Zsigmond Vince (képünkön), a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége elnöke, a Nemzeti Botanikus Kert vezetője beszél lapunknak. A birtokot 1871-ben a dúsgazdag Vigyázó Sándor gróf vásárolta meg, aki 1921-ig volt az ingatlan tulajdonosa, és ez a fél évszázad valóságos aranykort hozott a kert életében. A grófnak határozott elképzelése volt, egy szentimentális tájképi kertet kívánt létrehozni.

Fotó: Havran Zoltán

A feladattal megbízta a kor legjobb kerttervezőjét, Jámbor Vilmost, akinek a tervei alapján évtizedek alatt módszeresen alakították ki a mostani kertstruktúra alapjait, ahol több ma is létező építmény kapott helyet. A munkát megkönnyítette, hogy valójában egy, már a XIX. század elejétől létező angol tájképi kertet kellett átalakítaniuk. Bővítették a tórendszert, a Naszályról több ezer sziklatömböt hoztak a területre, sziklaalagutat, vízesést és műromot létesítettek, hidat, vízi malmot és kilátót építettek.

Vigyázó Sándor gróf 1921-ben hunyt el, a végrendelete pedig úgy szólt, hogy ha az akkor még élő fia utód nélkül hal meg, akkor vagyonát, benne a kertet a Magyar Tudományos Akadémiára hagyja. Vigyázó Ferenc gróf törekedett apja végakaratát teljesíteni, de halála után a vácrátóti birtok egy örökösödési pert követően oldalági rokonokra szállt, akik azonban nem tudták fenntartani, ezért eladták. Az új tulajdonos új szemléletet is hozott, így a kert állapota tovább romlott. Később jött a II. világháború, majd az államosítás, de a birtok 1951-ben mégis a Magyar Tudományos Akadémia kezelésébe került, abszurd módon a kommunista államhatalom így tulajdonképpen „teljesítette” Vigyázó gróf végakaratát.

Tervek a további fejlesztésre

– A birtok addigra igen rossz állapotban volt, a kertet csak hatalmas erőfeszítések árán, közel tíz év alatt tudták helyrehozni. A munkát jellemzően kézi erővel végezték, sok száz köbméter iszapot szállítottak el a tavak medréből, a kert jelentős részét újra fel kellett „szabadítani”. Az intézményt végül 1961-ben tudták megnyitni a nagyközönség előtt – mondja el Zsigmond Vince. Később a régi zöldségeskertet elcserélték a településsel, ez az öthektáros terület ma a kísérleti tér, amely nem látogatható, kutató- és szaporítómunkának ad helyet.

A kert fásszárú, évelő, rendszertani és növényházi gyűjteményeiben összesen 13 ezer különböző növényfajt és változatot tartanak fenn, ami nemzetközi összehasonlításban is jelentős. Bár a Nemzeti Botanikus Kert most is rendkívül impozáns, az intézmény vezetése további fejlesztésekben gondolkodik. Zsigmond Vince kifejti, hogy az idő nem áll meg, korszerűsítésre mindig szükség van.

– Itt egyrészt a rekonstrukciós munkákra kell gondolni, bizonyos épített elemeket indokolt visszaállítani, akár műemlékvédelmi és kerttörténeti megfontolásból is, de ezek a felújítások turisztikai szempontból is fontosak. A közeljövőben helyre szeretnénk hozatni az eredeti kőpadokat, és újraindítani a legalább másfél évtizede működésképtelen vízesést, amelyhez már a tervek is rendelkezésre állnak. Vissza szeretnénk építeni a Ferenc-halmi kilátót és a malom fölötti kőhidat is. Van egy kertképileg zavaró szivattyúház is a Nagy-tó mellett, amit szeretnénk lesüllyeszteni. Két növényházunk is elavult, amelyek helyett hosszabb távon újakat, korszerűbbeket kell építenünk, a pálmaházat bővítenénk is. Ezek mellett – a megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően – indokolt lenne egy majd egy látogatóközpont építése is – mutat rá.

Nem gyűrűzik be az energiaválság
 

A Nemzeti Botanikus Kert vezetése eddig is igyekezett korszerűsíteni, így már webes felületen is lehet jegyet vásárolni, és a látogatói komfort emelése érdekében állandó vendéglátó egység is működik. Szükség lenne egy színvonalas ajándékboltra és kertészeti árudára is, amely iránt nagy a látogatói igény. Az öt tóval és az azokhoz tartozó tizenkét zsilippel összefüggésben fejleszteni kívánják a vizes berendezéseket is, a létesítmények felújítása akár félmilliárd forintot is igényelne, és úgy gondolják, hogy a fél évszázadnál is öregebb öntözőrendszer is megérett a cserére.

A vízimalomra is költeni kellene, helyreállítása több lépcsőben lehetséges. Szeretnének továbbá egy élményt és ismeretet egyaránt nyújtó játszóteret is kialakítani a növényházak térségében.

Ami viszont jó hír, hogy az energiaárak emelkedése nem teszi padlóra a botanikus kertet, többek között azért sem, mert egy évtizeddel ezelőtti fejlesztéssel az intézmény épületeit geotermikus hővel látják el, így a fűtés költsége mérsékeltebb. Továbbá sem gázt, sem villamos energiát nem használnak túlságosan sokat. A vízfogyasztás csökkentése érdekében a jövőben a mosdókban szürke vizet használnának.

Főúri parkokból lettek arborétumok

Magyarországon sok helyen vannak gyönyörű botanikus kertek, amelyekre az a jellemző, hogy ott a honos és külhonos növényvilág teljes spektrumát igyekeznek bemutatni. Az intézményekben sok esetben vannak növényházak is, ahol a trópusi fajoknak megfelelő klímát tudnak biztosítani. Az arborétumokban szintén növénygyűjteményt mutatnak be, de ezeken a helyen a fásszárúakra – fákra és cserjékre – koncentrálnak. Ennek a hátterében az húzódik meg, hogy nagyon sok arborétum korábban történeti kertként indult, jellemzően valamilyen főúri kastélypark volt, esetenként értékes növényvilággal. Egy-egy földbirtokos kifejezetten értett a kertészethez és a botanikához, például Szarvason a Bolza grófok, Vigyázó Sándor gróf Vácrátóton, és ilyen volt gróf Ambrózy-Migazzi István is, aki a Jeli Arborétumot alakította ki nagy körültekintéssel. Utóbbi eredetileg a Malonyai Arborétumot hozta létre, ám felvidéki birtokát a trianoni békediktátummal elcsatolták Magyarországtól. Ambrózy-Migazzi grófnak az egész hazai kertkultúrára nagy hatása volt, ő hozott be a hazai kertekbe lomblevelű örökzöld külhonos növényeket.

Zsigmond Vince rámutat arra, hogy ezeket a főúri parkokat a posztszocialista országokban, így nálunk is, 1945 után jellemzően államosították, és a szerencsésebb sorsúak később arborétumok, esetleg botanikus kertek lettek. A viharos történelmünk következtében lényegében nem maradt fenn reneszánsz kertünk, és barokkból is csak kisebb számban, a legtöbb megsemmisült, illetve átalakították.

Magyarországon vannak erdészeti arborétumok is, amelyeket kísérleti jelleggel, tudományos céllal hoztak létre. Egy-egy parcellába kisebb állományokat telepítenek egy fajból, és azt vizsgálják, hogy a más tájakról áttelepített fás szárú növények miként viselkednek a Kárpát-medencei klímában. Ilyen van például Budakeszin és Gödöllőn is. A füvészkert a botanikus kert régies elnevezése, amit a budapesti és a szegedi intézmény őriz nevében.

Egyre több célt szolgálnak a kertek
 

A botanikus kertek előfutárai jellemzően a 16. században jöttek létre egyetemek mellett Olaszországban, Padovában, Pisában, és ezek az orvosi fakultásokhoz kötődtek a gyógynövények okán. A botanikus kertekben a hallgatók tanulmányozhatták a növényeket, és vizsgálhatták a hatásukat. A gyógynövényeket akkoriban geometrikus rendben, parcellákban telepítették. Magyarországon az első botanikus kert a budapesti Füvészkert volt, amelyet Nagyszombaton alapítottak 1771-ben, majd az intézmény többször költözött, és végül Pesten lelt otthonra 1847-ben. Ezután sorra jöttek létre a botanikus kertek, főleg egyetemekhez kötődően, idén több is fennállása századik évfordulóját ünnepli, így a szegedi és a soproni, amelyeknek a trianoni békediktátum miatt kellett költözniük. A szegedi Kolozsvárról, míg a soproni Selmecbányáról kényszerült eljönni. Nem nagy számban 1945 után is jöttek létre botanikus kertek Magyarországon.

Mára ezek az intézmények nagyon kinőtték magukat, a tevékenységi körük kiszélesedett. Általában tudományos igényű élőnövény-gyűjteményekkel rendelkeznek, ahol nyilvántartott, egyed- vagy állományszinten lekövetett, dokumentált növények találha­tóak, vagyis élő múzeumok, és úgy működnek, mint a közgyűjtemények. Az egyes fajokat az intézmények jellemzően saját maguk gyűjtik, cserélik vagy vásárolják.

Az utóbbi évtizedekben a botanikus kertek egyre több funkciót töltenek be, túl a mai napig meglevő oktatáson és tudományos kutatáson, megjelent a széles körű ismeretterjesztés, ezt az élő növénnyel, az élménnyel tudják összekötni. Ezt növénynévtáblák, egyéb információs felületek szolgálják, és egy-egy intézményben vannak vezetett séták is.

Mind többeket vonz a természet
 

Kialakult mára az intézmények természetvédelmi funkciója is, amely azonban összetett. Egyrészt nagyon sok botanikus kert és arborétum természetvédelmi terület, az értéket az ottani élővilág hordozza, és ezeken a helyeken sok védett faj él. Másrészt létezik a botanikus kertekben az ex situ (eredeti, természetes helyén kívüli) fajmegőrzés, és ennek köszönhetően egy intézmény nagyon sok olyan – adott esetben védett – fajnak ad otthont, amelynek egyébként máshol van az eredeti élőhelye. Emellett például a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben van magbank is, ahol több száz hazai védett és fokozottan védett faj magját őrzik. Ezek hatalmas tartalékot jelentenek egy-egy ország számára, főleg a botanikus kertekben meglevő tudással együtt. Ehhez kötődik a génbanki funkció, hiszen a kertek a hazai növényi genetikai tartalékok szempontjából rendkívül gazdagok. A világban egyre inkább védik az ilyen tartalékokat, és korlátozzák a kivitelt. A botanikus kertek állománya éppen ezért mind jobban felértékelődik, mert az őrzött tartalék a túlélés záloga lehet, emiatt stratégiai jelentőségű.

Fontos kiemelni azt is, hogy a botanikus kertek mára nagyon fontos ökoturisztikai attrakciókká váltak. Jelentős részük nem a köz számára létesült, de mára ez a helyzet nagyon megváltozott, és mindinkább nyitottak a publikum irányába. Az intézmények egyre komolyabb látogatószámokat érnek el kiegészítő vagy főattrakcióként. Erre a folyamatra pozitívan hatott a koronavírus-járvány, sokan keresték fel a szabadtéri programokat, így a botanikus kerteket is, részben rekreációs céllal. Egyelőre a látogatottság a tavalyihoz hasonló a kertekben, és az intézmények törekednek fenntartani az érdeklődést.

A Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségéhez mintegy félszáz tagintézmény tartozik, ezekben két és fél és hárommillió között van a látogatók száma évente. Erre pozitív hatással van, hogy néhány tagintézmény állat- és növénykertként is funkcionál.
A hazai arborétumok és botanikus kertek döntő többsége állami tulajdonban van, de a tulajdonosi jogokat gyakorlók és a működtetők köre rendkívül változatos. Kezelnek intézményeket egyetemek, kutatóintézetek, nemzeti parkok, erdészetek és önkormányzatok, emellett vannak egyházi kertek és magángyűjtemények is. A szerteágazó vagyonkezelői és működtetői kör nem könnyíti meg az intézmények sajátos érdekeinek képviseletét, pedig figyelembevételük nagyban segíthetné a további fejlődést.
 

Borítókép: megnőtt az érdeklődés az arborétumok, parkok iránt, igyekeznek megtartani a látogatókat (Fotó: Havran Zoltán)