Világi gondok nem homályosítják el karácsony ünnepének a fényét

Az egyháznak mindig az volt a szerepe ebben a világban, hogy örök életre vonatkozó jel legyen, örök tanításokkal, elévülhetetlen értékekkel – jelentette ki a Magyar Nemzetnek a Budapest-Albertfalvi Szent Mihály-plébánia káplánja. Huszti Zoltán atya advent kapcsán kifejtette: ha a karácsony előtti felkészülés alatt nem lépünk ki a szüntelen rezgésből, akkor szem elől tévesztjük a célt.

Budapest 11. ker Huszti Zoltán Katolikus pap Fotó: Teknős Miklós

Az advent összehozza a családot

– Az egész életünket így kellene élnünk! A böjttel nem veszítünk, semmitől nem fosztjuk meg magunkat, és az Isten sokkal jobban megajándékoz minket annál, mint amit el tudunk képzelni. 

Bízzuk magunkat rá Istenre, mint egy gyermek

– tette hozzá. Az adventhez hozzátartozó koszorúval, naptárral kapcsolatban megjegyezte: a kérdés az, hogy ezekkel a jelekkel mit segítünk. Úgy véli, ha egy kisgyermek az adventi naptárban kinyit egy kis ablakot, és a csoki mellett talál egy üzenetet, az segíthet. – Már önmagában az is nagy dolog, ha ebben a négy hétben a család leül, együtt nyitják ki a naptárat, és beszélgetnek a készületről és arról, hogy milyen jót tettek. Mi a lelki napokon vagy a prédikációkban arra biztatjuk a híveket, hogy a családban éljék meg közösen a felkészülést – fejtette ki a káplán.

Közösen tárhatjuk fel a titkot

Huszti Zoltán kitért a roratékra is, amelyeket részben azért is tartanak hajnalban, mert a korai kezdés egyfajta lemondással jár, illetve sokkal inkább azért, hogy a figyelmünk egész nap a lényegen legyen. Mint elmondta, ha egy rora­te miatt egy órával hamarabb kelünk, akkor rászánjuk az időt, mert ott akarunk lenni. Ha úgy tetszik, ez egy szent trükk, ami a szív figyelmét edzi. – Az adventi rorateszertartások kezdetben Szűz Mária-misék voltak, végig hófehérben ünnepeltek a hívek, bizonyára azért, mert a születésen és Isten anyján keresztül szemléljük az eseményeket. A lila a II. Vatikáni Zsinat utáni reform során lett a liturgikus szín. A rózsaszín megjelenése egyébként nagyböjtben is megvan, adventben az örvendezés vasárnapján cseréljük le a lila színt azért, hogy világos legyen, mire készítettük fel a figyelmünket.

A káplán beszélt arról is, hogy van egy kedves adventi szokás, a Szent Család-járás, és a hagyomány ma is él. – Ennek az a lényege, hogy adventben egy család formális liturgia szerint felkeres egy másik családot egy Szent Család-képpel. Asztalhoz ülnek, Szentírás-részletet olvasnak, közösen imádkoznak, és együtt töltik az estét. A képet otthagyják, és azzal a vendéglátók egy másik családot keresnek fel. Ebbe a láncba be lehet csatlakozni, így a tradíció sokakat összehoz, és együtt beszélgethetnek az ünnep tartalmáról, feltárhatják a titkot közösen egymásnak. Ebből is erőt és lelkesedést meríthetnek – fogalmazott.

Borítókép: Huszti Zoltán atya, az albertfalvi Szent Mihály plébánia káplánja. (Fotó: Dombóvári Tamás/Bors)