Az advent független a mindennapi nehézségektől, legalábbis függetlennek kellene lennie azoktól. Nem szabad, hogy ezek hatással legyenek az ünnepi felkészülésre, mert nem azonos síkon levő dolgokról van szó
– mondta el a Magyar Nemzetnek a karácsonyi előkészület kapcsán Huszti Zoltán, a Budapest-Albertfalvi Szent Mihály-plébánia káplánja. Azt ugyanakkor elismerte: amikor beszélget a hívekkel, maga is tapasztalja, hogy a nehézségek benne vannak az emberek szívében, mert mégiscsak mindannyian ebben a világban élünk. – Nem méltó azonban az ünnepléshez, a Krisztus-találkozáshoz, hogy a világi problémák befolyásolják a felkészülést. Magamból ezeket kizárom, az ezzel kapcsolatos érzéseket nem engedem magamra, és a híveket is arra biztatom, hogy hasonlóképpen cselekedjenek! Ha pedig valaki e téren nehézségekbe ütközik, akkor azt mondom, hogy ne nézzen híreket, ha azok rossz hatással vannak rá – fogalmazott.
Huszti Zoltán szerint az egyháznak mindig az volt a szerepe ebben a világban, hogy örök életre vonatkozó jel legyen, örök tanításokkal, elévülhetetlen értékekkel. – A Covidról és a háborúról szóló hírek viszont rossz reflexeket indítanak be, ezekhez érzelmi csomagok kötődnek, amelyek nem visznek jó irányba.
Nem hagyhatjuk, hogy a negatív hírek befolyásoljanak! Ha azt érzékeljük, hogy ezek nagyon lenyomnak minket, akkor megerősítést kapunk arról, hogy nem szabad velük foglalkozni. Ne engedjük, hogy ezek megfosszanak az elsődleges életszükségletektől, valódi érzéseinktől! Ha nem így cselekszünk, akkor nem figyelünk magunkra, a lelkünkre vagy éppen a családunkra, a környezetünkre, és ha nem lépünk ki a szüntelen rezgésből, akkor szem elől tévesztjük a célt
– mutatott rá a káplán.
Egész évben böjt
S hogy milyen a helyes ünnepi felkészülés? Huszti Zoltán ennek kapcsán előrebocsátotta: ennél a kérdésnél is sztereotípiákat kell robbantania. Kifejtette, hogy sem az adventet, se Krisztus születését nem várja, mert Jézus már eljött és megszületett. – Ezek már megtörtént események, ennek a ciklusosságára az emberi mivoltunk miatt van szükség, ezek fenntartó ünnepek. Reagálunk arra, hogy itt van közöttünk. Minden keresztény, eucharisztikus jelenlétet valló felekezetben igaz, hogy a Jézussal való találkozás fizikai kontaktusban valódi lehetőség. A megszületett és a feltámadt Krisztus az eucharisztikus ünnepléseinken, szentmisékben, a szentségimádásainkon elérhető.
Papként és római katolikus hívőként is szeretném nyomatékosítani, hogy Jézus Krisztus itt van. Adventben és nagyböjtben legfeljebb azt tudjuk tenni, hogy jobban figyelünk az ő jelentétére, és más dolgokat kizárhatunk magunkból
– hangsúlyozta a pap, hozzáfűzve: a böjt nem sanyargató, a lemondás azért van, hogy Krisztusnak adjunk helyet, és így nyitott teret ajándékozzunk Istennek. Vagyis ebben az értelemben egész évben kellene böjtölni.
Az advent összehozza a családot
– Az egész életünket így kellene élnünk! A böjttel nem veszítünk, semmitől nem fosztjuk meg magunkat, és az Isten sokkal jobban megajándékoz minket annál, mint amit el tudunk képzelni.
Bízzuk magunkat rá Istenre, mint egy gyermek
– tette hozzá. Az adventhez hozzátartozó koszorúval, naptárral kapcsolatban megjegyezte: a kérdés az, hogy ezekkel a jelekkel mit segítünk. Úgy véli, ha egy kisgyermek az adventi naptárban kinyit egy kis ablakot, és a csoki mellett talál egy üzenetet, az segíthet. – Már önmagában az is nagy dolog, ha ebben a négy hétben a család leül, együtt nyitják ki a naptárat, és beszélgetnek a készületről és arról, hogy milyen jót tettek. Mi a lelki napokon vagy a prédikációkban arra biztatjuk a híveket, hogy a családban éljék meg közösen a felkészülést – fejtette ki a káplán.
Közösen tárhatjuk fel a titkot
Huszti Zoltán kitért a roratékra is, amelyeket részben azért is tartanak hajnalban, mert a korai kezdés egyfajta lemondással jár, illetve sokkal inkább azért, hogy a figyelmünk egész nap a lényegen legyen. Mint elmondta, ha egy rorate miatt egy órával hamarabb kelünk, akkor rászánjuk az időt, mert ott akarunk lenni. Ha úgy tetszik, ez egy szent trükk, ami a szív figyelmét edzi. – Az adventi rorateszertartások kezdetben Szűz Mária-misék voltak, végig hófehérben ünnepeltek a hívek, bizonyára azért, mert a születésen és Isten anyján keresztül szemléljük az eseményeket. A lila a II. Vatikáni Zsinat utáni reform során lett a liturgikus szín. A rózsaszín megjelenése egyébként nagyböjtben is megvan, adventben az örvendezés vasárnapján cseréljük le a lila színt azért, hogy világos legyen, mire készítettük fel a figyelmünket.
A káplán beszélt arról is, hogy van egy kedves adventi szokás, a Szent Család-járás, és a hagyomány ma is él. – Ennek az a lényege, hogy adventben egy család formális liturgia szerint felkeres egy másik családot egy Szent Család-képpel. Asztalhoz ülnek, Szentírás-részletet olvasnak, közösen imádkoznak, és együtt töltik az estét. A képet otthagyják, és azzal a vendéglátók egy másik családot keresnek fel. Ebbe a láncba be lehet csatlakozni, így a tradíció sokakat összehoz, és együtt beszélgethetnek az ünnep tartalmáról, feltárhatják a titkot közösen egymásnak. Ebből is erőt és lelkesedést meríthetnek – fogalmazott.
Borítókép: Huszti Zoltán atya, az albertfalvi Szent Mihály plébánia káplánja. (Fotó: Dombóvári Tamás/Bors)
