Emberkísérlet a kamaszok nemátalakítása

Teljesen korszerűtlenné vált protokoll szerint végzik jelenleg a fiatalkorúak nemátalakítását a világ számos országában. Mint a legfrissebb tanulmányok rámutattak, még az olyan ártalmatlannak tűnő szerek is komoly egészségügyi kockázatot hordoznak, mint a pubertásgátló. A témáról szóló cikkében a brit The Economist kitért arra is, hogy az elmúlt években a nemzetközi egészségtudományi élet számos szereplője közölt olyan kutatásokat, amelyekben a radikális beavatkozások hatékonyságát domborították ki, miközben a problémákról és veszélyekről hallgattak.

1815443423 Fotó: Dmitry Demidovich

Nemváltóláz

Ez pedig azért is különösen aggasztó, mert exponenciálisan nő a magukat transzgendernek valló fiatalok száma. Angliában és Walesben például az elmúlt években 17-szeresére emelkedett azoknak a tinédzsereknek a száma, akik meg kívánták változtatni a biológiai nemüket, és az úgynevezett genderdiszfóriát (a biológiailag adott nemükkel való elégedetlenséget) kezelő intézményekhez fordultak segítségért. 

A Reuters Economist által hivatkozott elemzése szerint az USA-ban több mint 42 ezer gyermeket és tinédzsert diagnosztizáltak genderdiszfóriával 2021-ben, ami háromszoros növekedés 2017 óta. 

Más gazdag országokban – Ausztráliától Svédországig – ugyancsak jelentős növekedés volt tapasztalható ezen a területen.

Az esetszámok megszaporodásával Hollandiában kidolgoztak egy nemzetközileg is meghatározónak tekintett kezelési módot, amelynek a lényege, hogy a pácienst megerősítik abban, hogy a biológia nemétől eltérő szexusunak képzeli magát (gender-affirming care). A jelentkezőket egy pszichológiai vizsgálatot követően kezdik el kezelni, s a terápia egymást követő lépcsői a pubertásgátló szerek, majd az ellenkező nemű nemi hormonok alkalmazása, végül pedig a sebészeti beavatkozás.

Pubertásblokkoló, avagy kémiai kasztráció

Bár ezt a háromosztatú rendszert – az úgynevezett holland protokollt – alkalmazzák szinte az egész nyugati világban, számos friss kutatás azt állapította meg, hogy az ártalmatlannak tűnő első lépcsők is rendkívüli kockázatokat hordoznak a tinédzserek jóllétére. Míg sokan azért tartják kívánatosnak a pubertásgátlók használatát, mert azzal időt nyerhetnek a kamaszok a visszafordíthatatlan átalakítások megindítása előtt, addig például a brit egészségügyi szakemberek aggályait szemléző, nemrégiben megjelent könyv arra mutat rá, hogy ezek a blokkolók is rendkívül veszélyes kemikáliák. Figyelemre méltó, hogy egyes országokban a pubertásgátlóként használt szerekkel végzik a szexuális bűnözők kémiai kasztrálását.

Ugyancsak sokatmondó, hogy a pubertásgátlók használatát gyermekek esetében jellemzően nem hagyták jóvá a különböző nemzeti szabályozó hatóságok. Az Economist által idézett több holland kutató arra a következtetésre jutott az utóbbi időben, hogy már önmagában a szóban forgó szerek beadása is megnöveli az esélyét a későbbi, visszafordíthatatlan beavatkozásoknak. A tavaly októberi kutatásuk ugyanis azt találta, hogy a blokkolóval kezelt amerikai kamaszok 98 százaléka dönt úgy, hogy tovább lép a következő fázisba, amelyben ellenkező nemű nemi hormonokat kapnak. Utóbbiak hatásáról megjegyzendő, hogy ezen szerek beadása is maradandó változásokat okoz. Például a tesztoszterontól véglegesen megváltozik a nők arccsontszerkezete.

Nem ismert mellékhatások

Míg a holland protokoll egyik úttörője, Annelou de Vries arról írt az elmúlt évtized elején, az elsőként kezelt betegekről készített tanulmányaiban, hogy a pubertásgátlók csökkentik a depressziót, az ellenkező nemű nemi hormonok használata és a sebészeti beavatkozás pedig megszünteti a genderdiszfóriát, valamint kedvező pszichés hatásokat okoz, addig mára ezt már széleskörűen vitatják. Például 2020-ban a brit egészségügyi intézet (NICE) komoly ellenjavaslatokat fogalmazott meg a pubertásgátlók és az ellenkező nemi hormonok használatával szemben. A legutóbbi tanulmányuk szerint ugyanis a blokkolónak csekély hatása van a páciensek jóllétére, s arra sem találtak elég bizonyítékot, hogy az ellenkező nemű nemi hormonok javítanák a mentális egészségüket. Emellett a hosszan tartó mellékhatások még nem teljesen ismert kockázataira is figyelmeztettek. 

Ehhez képest a Komodo nevű egészségügyi techcég adatai szerint az USA-ban 5 ezer tinédzsernek írtak fel pubertásgátlót vagy ellenkező nemű nemi hormont 2021-ben, ami a 2017-es számok duplája, de a tengerentúlon nem mennek ritkaságszámba a 18 éven aluliakon végzett sebészeti beavatkozások sem, mint amilyen például a melleltávolítás.

Pszichológiai felmérés tizenöt percben

Annak ellenére, hogy a holland protokollban előírják a tinédzser korú páciensek állapotának alapos felmérését és pszichológiai vizsgálatát, a gyakorlatban ezt ritkán tartják be. Az Economist szerint tipikus az általuk idézett egyik páciens esete, aki egy mindössze 15 perces beszélgetés után már tesztoszteront kapott.

A korábban készített tanulmányokkal kapcsolatban a brit hetilap arra is felhívta a figyelmet: bár a nemátalakításon átesett személyeknek egész életükben szedniük kell az ellenkező nemű nemi hormonokat, mégsem vizsgálták ezeket a pácienseket hosszú távon, hanem csupán 1–6 éven keresztül. A legtöbb tanulmány nem is alkalmazott kontrollcsoportot, csak olyan pácienseket figyelek meg, akik szedték a nemi hormonokat.

 Így azt sem tudni, hogy a terápia mely elemei, vagy egyéb külső körülmény okozta a kedélyükben és az önképükben bekövetkező változásokat.

Két amerikai szakmai testület, az Endokrinológiai Társaság (ES) és a transzgenderek egészségével foglalkozó WPATH pedig még azt sem vizsgálta, hogy vajon a háromlépcsős protokoll elősegítette-e egyáltalán a genderdiszfória megszüntetését, vagy enyhítette-e valamilyen szinten a tinédzserek mentális problémáit, hanem mindössze a mellékhatások kérdésére koncentráltak. Erre a gondatlanságra tudományos körökben is felfigyeltek, például Gordon Guyatt a Manchester Egyetemről alapvetően elhibázottnak nevezte az ominózus tanulmányt.

Nemátalakítás mint emberkísérlet

Az említettekhez hasonló felületesen végzett, vagy elfogult kutatások miatt az utóbbi időben több országban is újra górcső alá vették a tinédzserek nemátalakításának kánonaként tekintett protokollt, amiről sok szakmai testület lesújtó véleményt fogalmazott meg. Egy 2020-as finn tanulmány azt állapította meg, hogy a gyermekeken végzett nemátalakítás kísérletezésnek minősül, ezért csak kivételes esetekben érdemes radikálisabb beavatkozásokat végrehajtani. A svéd hatóságok azt találták, hogy a fizikai beavatkozások kockázatai túlsúlyban vannak a lehetséges előnyökkel szemben, ezért szerintük ugyancsak kizárólag rendkívül kivételes esetekben kellene ezeket lehetővé tenni az átalakulni vágyóknak. Egy brit gyermekorvosi jelentésben pedig úgy értékeltek, hogy a gender affirming care a megfelelő minőségbiztosítási garanciák nélkül terjedt el, holott ezek megléte elengedhetetlen lenne az ehhez hasonló új kezelések bevezetésénél.

A korábbi kutatásokból ráadásul még az sem derül ki, hogy hányan bánják meg, hogy átalakíttatták a biológiai nemüket, vagy, hogy legalábbis elindultak ezen az úton. A hozzávetőleges létszámukat pedig azért is lenne fontos tudni, mert ez a csoport rendkívül nagy stresszt él meg, miután maradandó és látható változások történtek a testükkel, és megfelelő kezelés híján akár öngyilkosságot is elkövethetnek. A sötétben tapogatózás egyik oka módszertani, hiszen akik abbahagyják az átalakulási folyamatot, azok orvosukkal sem konzultálnak tovább és gyakorlatilag eltűnnek a statisztikákból.

A tinédzserek akár harmada hagyhatja félbe a procedúrát

A felmérésekben annak kiderítésébe sem fektettek komolyabb energiát, hogy hányan gondolhatták meg magukat a radikálisabb beavatkozások elvégzése előtt, így nagyságrendekkel térnek el egymástól a különböző becslések. Egyes tanulmányok szerint ez az arány mindössze egy százalék, ám a Journal of Sex and Marital Therapy nevű szaklap brit és amerikai páciensek körében készített friss felméréseiből az derül ki, hogy 7 és 30 százalék között lehet azok száma, akik néhány éven belül befejezték a kezelést. A 2011 és 2014 között végzett holland tanulmányok 70 pácienst vizsgálatával indítottak, ám közülük csak 32, illetve 55 tinédzser kezelését követték végig. Ezen kívül a műtét után csupán 18 hónappal állították ki a végső értékelést, ami nagyon rövid idő az élethosszig tartó kezelés hatásainak vizsgálatához.

A korábbi kutatások kritikusai arra is felhívták a figyelmet, hogy a genderdiszfória enyhülését alátámasztó eredmények úgy születhettek, hogy torzító kérdéseket tettek fel a pácienseknek. Míg például a kezelés előtt az átalakulni vágyó női betegektől azt kérdezték, hogy érzik magukat, ha nőként kezelik őket, a beavatkozások után már arra vártak választ tőlük, hogy milyen képzettársításokat okoz bennük, ha férfiként tekintenek rájuk. Ezzel a protokollt megerősítő, pozitív eredmények megjelenését generálhatták.

Az elégedetlen páciensek kiestek a statisztikából

Ugyancsak problémás, hogy a 2011 és 2014 között készült tanulmányok önkényesen azokat a pácienseket vették górcső alá, akik esetében leghatékonyabb volt a kezelés. A 111 kamaszból eleve kizárták azokat, akikkel nem haladt jól a pubertásgátlós terápia, a maradék 70-ből pedig azokat is kihagyták, akik nem küldték vissza a kérdőíveket vagy egyszerűen kiszálltak a kezelésből. Mindezek fényében az sem meglepő, hogy azt a pácienst sem vették bele a kutatásba, aki a nemátalakító műtétből adódó komplikációk miatt meghalt. Összességében tehát pont azokat a pácienseket hagyták ki a tanulmányból, akik elégedetlenek voltak a kezeléssel vagy valamilyen káruk származott belőle.

Egy amerikai egyetem, a Northwestern University idén januárban közölt kutatásában két éven keresztül követték nyomon a 315, ellenkező nemű nemi hormonnal kezelt tinédzsert, akik közül egyébként ketten öngyilkosak lettek. Az egyetem mérései szerint a mutatott javulás rendkívül kismértékű volt: néhány pont egy százas skálán. Kontrollcsoportot ebben a kutatásban sem használtak.

Elavult elméletek

Mint az Economist rámutatott, az elmúlt években a páciensek köre is jelentősen átalakult, emiatt pedig a mai kontextusban még inkább fenntartással kell kezelni a korábbi kutatási eredményeket. Míg ugyanis húsz évvel ezelőtt a többség pubertás előtti fiú volt, manapság a tinédzser lányok vannak túlsúlyban a nemátalakításra jelentkezők között, márpedig jelentősen eltérő sajátosságai vannak e csoportoknak, más kutatási módszerekkel kell felmérni az állapotukat is. Az elmélet és a gyakorlat közti szakadékot mutatja az is, hogy míg az eredeti holland protokoll elutasítja a mentálisan beteg páciensek kezelését, három nemrégiben készült tanulmány szerint a figyelmeztetése ellenére – különösen Amerikában – a mentális problémát épphogy kiemelt indoknak tekintik a nemátalakítási procedúra megindításához. Az ilyen terápiát keresőknek egyébként több, mint 70 százaléka esik ebbe a kategóriába.

 Transzgenderizmusba burkolt homoszexualitás

A tinédzsereken végzett nemátalakítás nem elhanyagolható kockázataként említették, hogy esetlegesen homofób szülők igyekeznek olyan alternatív identitást találni a saját nemükhöz vonzódó gyermeküknek, amivel nem kell elismerniük azok homoszexualitását. Az Economist szerint tehát egyes esetekben a „ferde hajlam” kigyógyítására tett kísérletként használják a nemátalakító procedúrát. Ezt támasztja alá, hogy a tengerentúlon – ahol az oroszlánrészét végzik a 18 év alattiak nemi átalakításának – számos tinédzser bánta meg, hogy visszafordíthatatlan károkat tettek a testében. A lap által idézett, melleltávolításon átesett fiatal nő például úgy fogalmazott, hogy „épp azok az intézmények végeztek rajtam hentesmunkát, amelyekben a hozzám hasonló emberek vakon bíztak”.

Borítókép: Illusztráció (Fotó:Shutterstock)