Böröndi Gábor: Tempót váltott a Magyar Honvédség

A belga és a spanyol vezérkari főnök értékelése szerint náluk elképzelhetetlen lenne egy olyan széles körű, a közigazgatást és az összes haderőnemet egyszerre bekapcsoló hadgyakorlat, mint amelyet nemrég zárt le a Magyar Honvédség – tudtuk meg Böröndi Gábor vezérkari főnöktől. A vezérezredes tájékoztatása szerint a rendszerváltás óta nem volt arra példa, hogy az alakulatoknak önállóan, akár váratlan helyzeteket is megoldva kellett gyakorolniuk az országvédelmi feladatokat együttműködve a közigazgatással és a NATO-erőkkel. Alkalmazkodni kell ugyanis az orosz-ukrán háború tapasztalataihoz.

Fotó: Kurucz Árpád

– Negyvenhét katonai szervezetet és mintegy hatezer embert, köztük csaknem hatszáz tartalékost vontak be abba a hatalmas nemzetközi hadgyakorlatba, amelynek nemrég volt a lezárása. Mi volt a legfőbb célja ennek a gyakorlatnak?

– Elsősorban azt teszteltük, hogyan működik együtt a honvédség és a magyar közigazgatás az ország védelmének érdekében, hiszen a mostani háborús időkben a védelmi képesség, Magyarország biztonsága az első. Másrészt természetesen azt is vizsgáltuk, mennyire vagyunk felkészülve NATO-csapatok fogadására, vagyis hogyan működik a nemzeti befogadó támogatás. 

A honvédség a gyakorlat idejére kiterjesztette az anyagi és gazdasági szolgáltatások igénybevételét az észak-keleti vármegyékre és Zalában, hogy lássuk, valós körülmények között a hadsereg miként veheti igénybe a helyi infrastruktúrát, szolgáltatásokat, illetve hívhatja be a tartalékosokat.

A vezérezredes büszke a legutóbbi hadgyakorlattal elért eredményekre, amelyeket nem minden NATO-szövetségesünk tudna utánunk csinálni  Fotó: Kurucz Árpád

– Volt már ilyen volumenű és jellegű hadgyakorlat korábban?

– Ilyen hadgyakorlat csak a rendszerváltozás előtt volt, hasonló létszámú katonai erő pedig azóta csak a déli határzár megépítése idején mozdult meg. A mostani gyakorlat azért is volt fontos, hogy megnézzük, mekkora a honvédség teljesítőképessége elsősorban logisztikai, valamint vezetésirányítási szempontok alapján. Az orosz–ukrán háború tapasztalatai szerint mélységi tűzcsapásokkal elsősorban a civil infrastruktúrát, a hidakat és az utakat, a katonai reptereket és a katonai vezetési pontokat pusztítják el a támadások során. 

Ezért azt is gyakoroltuk, hogyan működik a vezetési elemek és a logisztikai erők széttelepítése az ország több pontjára, miként működik a híradó-informatika, a védett, illetve automatizált vezetés, továbbá az eszközök vasúti berakása, a vízi átkelés, a közutak igénybevétele, mindezek ráadásul egyidőben. 

– Olyan helyekre is kitelepültek, ahol évtizedek óta nem láttak katonát. Hogyan tudott ehhez alkalmazkodni a civil közigazgatás, a helyi hivatalok, szolgáltatók? 

– Nagyon értékes tapasztalatokat szereztünk ezen a területen is. A kormányhivatalokkal, főispánokkal, helyi védelmi igazgatási rendszerrel voltak előzetes egyeztetések, és rendkívül pozitív volt a fogadtatás. Látható, hogy a háború miatt fokozott igény van az emberekben a biztonságra, ez megkönnyítette a közös feladatmegoldást. Segítőkészek voltak velünk, arra törekedtek, hogy minden igényünket maximálisan támogassák. A tartalékos katonákat Nyíregyháza térségében például a Volánbusz szállította, de a kritikus infrastruktúra védelmére kijelölt – szintén tartalékos – állomány szolgálatát, mint közös erőfeszítést, minden szempontból támogatták a civil cégek vezetői és dolgozói. 

Brüsszelben a napokban beszélgettem a belga és a spanyol vezérkari főnökökkel, akik azt mondták: náluk egy ilyen gyakorlat a közigazgatással közösen elképzelhetetlen lenne, mi magyarok ebben is óriásit léptünk előre. 

Leopard 2A4-es harckocsi egy hadihídon kel át  az Adaptive Hussars 23 hadgyakorlaton Fotó: HM Zrínyi Nonprofit Kft./honvedelem.hu/Kertész László

 – A hadgyakorlat olyan széles körű volt, hogy földön, vízen és levegőben is folyt a felkészítés. Vegyük sorra! Mit gyakoroltak a levegőben?

– Mindhárom dimenzióra igaz, hogy a katonáknak és vezetőiknek váratlan incidenseket is kezelniük kellett. A kecskeméti bázist például a gyakorlat forgatókönyve szerint hibrid terrortámadás érte, ezért a katonáknak egy órán belül el kellett hagyniuk a repülőteret. 

Nyolc Gripen vadászgép ideiglenesen áttelepült Sármellékre, miközben az oltalmazásukra Győr biztosította a légvédelmet. Sármelléken megalakítottak egy ideiglenes katonai repülőteret légvédelemmel, technikai kiszolgáló rendszerrel, logisztikával és a civil szolgáltatók által biztosított üzemanyaggal. Eközben Debrecenbe és Hajdúhadházra helikoptereket, Pápára merev szárnyú repülőgépeket telepítettünk. 

 – Mi történt a szárazföldön? 

– A NATO Magyarországon települt, magyar vezetésű Előretolt Szárazföldi Többnemzeti Harccsoportját – amelyet az orosz–ukrán háború kitörésekor állítottunk fel a NATO keleti szárnya védelme érdekében, és amelyben a magyar katonákon kívül vannak törökök, olaszok, amerikaiak és horvátok is – átcsoportosítottuk az ország keleti részébe, az országot ért fenyegetés elleni erődemonstrációként. Ők egyrészt Hajdúhadházra vonultak, másrészt a nyíregyházi repülőteret vették ellenőrzésük alá. Ehhez magyar és olasz állomány magyar felszereléssel ugrott helikopterből, miközben a repülőtér külső gyűrűjét területvédelmi tartalékosok biztosították, a légvédelmet pedig az új rendszer, a NASAMS látta el. A harccsoport harckocsizó százada vasúti berakással indult el, de eközben váratlanul „támadás” érte őket, így azt is gyakorolták, hogy ebben az esetben hogyan tudnak áttelepülni egy másik vasúti berakóponthoz. 

A logisztikai rendszerünk Kaposvártól kezdve Tatán át egészen Győrig megmozdult, és követte csapatainkat az északkeleti országrészbe, Hajdúsámsonban, Nyírtelken és a környékén ideiglenes logisztikai bázisokat alakítottak ki. Szárazföldön 4500-5000 katona mozgott egyszerre egy időben. 

Kiemelném, hogy a korábbiaktól eltérően, alkalmazkodva a valós helyzetekhez, minden alakulat a saját eszközparkjával, a saját képességeivel vett részt a felkészülésben, nem kapott megerősítést más katonai szervezettől.

– Eljutottak a Tisza partjához is, ahol komoly nézőközönségük is akadt a helyeik részéről.

– Ez a mozzanat felért egy toborzó rendezvénnyel a látogatottság tekintetében, de ugyanezt tapasztaltuk a májusi Kék Villám gyakorlat vízi átkelésénél is. Érthető, hiszen ritkán látni olyat, hogy pl. Tiszaroffnál hadihidat létesítünk. Ezzel azt szimuláltuk, hogy lerombolták a tiszai hidakat és ezért ideiglenes átkelőt kell biztosítani, amelyen éjjel és nappal is átkelhettek a többnemzetiségű harccsoport olasz, horvát és magyar katonái. 

A PzH 2000-es önjáró lövegek fontos szerepet kaptak a gyakorlat során Fotó: Honvédelem

 – Ezek szerint nem is a harc, hanem a felfejlődés gyakorlása volt a fontos? Nem is volt sok éleslövészet?

– A gyakorlat elgondolásában az volt az új elem, hogy nem a gyakorlótéren vonultunk fel, „saját” környezetünkben, hanem azt néztük meg, miként vonulnak fel a katonák az adott területekre, ahol várható harcérintkezés. 

Természetesen volt éleslövészet is: a harccsoport Várpalotánál vonult fel és itt, illetve Hajdúhadházon lőttek. A tüzérek pedig rendszerbe állító lövészetet tartottak bakonykúti térségében a PzH 2000 típusú, új önjáró lövegekkel.

– Ha már említette az új önjáró lövegeket, hogyan épültek be a honvédség rendszerébe az új haditechnikai eszközök. Mit tapasztaltak meg ebből a hadgyakorlaton?

– Az biztos, hogy a PzH 2000 típusú eszközök érkezésével alapvetően meg kell változtatnunk a tüzérség alkalmazását. Korábban egy osztály támogatta a lövészdandár harci cselekményeit. Az orosz–ukrán háború tapasztalata azonban azt mutatja, hogy üteg vagy századszintnél nagyobb tüzér egység harci helyzetben nem tud mozogni, mert a drónok azonnal felfedezik és csapást indítanak ellene. A hozzánk érkező 24 új önjáró löveg tehát nem osztály szinten fog együttműködni, de nem csak a háborús tapasztalatok miatt, hiszen ez az eszköz a képességei miatt sem erre hivatott. 

Korábban egyszerre, egy időben, egy lövedékkel lehetett tüzelni, miközben a PzH már képes arra, hogy adott röppályán hat lövedék legyen egyszerre a levegőben és ezek egyszerre csapódjanak be ugyanazon a ponton. A régi, centralizált, szovjet típusú tüzérségi vezetésről tehát át kell térnünk a decentralizáltra.

 Ez a gondolkodásmód megjelenik a felkészítésben is: elindult a fiatal tisztek kiképzése, és elindítottuk az Embert a vasra – 2 kampányt, amellyel fiatalokat várunk a tüzérségi fegyverek alkalmazására is. 

– A fiataloknak ezért 737 ezer forintos bruttó illetményt adnak. Mik az eddigi tapasztalatok? Sokan jelentkeznek, illetve hányan felelnek meg a jelentkezők közül?

– A nyáron indult, Lynx gyalogsági harcjárművel felszerelt, hódmezővásárhelyi dandár gránátos zászlóaljának toborzó kampánya kimondottan sikeres volt, így két alkalommal is szerveztünk bevonulást a jelentkezőknek. Ennek a kampánynak most a második szakaszát nyitottuk meg, amikor a tatai tüzér osztályhoz, a PzH 2000 önjáró lövegek mellé keresünk fiatal, ambiciózus hazafiakat. 

Az első bevonulások tapasztalatai alapján a fiatalok fizikai állóképességének növelése érdekében a most jelentkezőket az egészségügyi alkalmassági vizsgálat után egy kőkemény kéthetes, bentlakásos táborban hozzuk formába, ahol a fizikai felkészítésre helyezzük a hangsúlyt. 

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekkel a toborzókampányokkal célzottan a Magyar Honvédség és a NATO szempontjából fontos képességeket építjük, lépésről lépésre haladva. A jelentkezőknek nem kell ismerniük az eszközök minden egyes részét és paramétereit, nem kell szerelni, karbantartani ezeket, hanem csak a kezelést kell megtanulniuk, ami alapvető, minimális számítógépes ismeretekkel elsajátítható. 

 – A honvédelmi miniszter úgy nyilatkozott, a hadgyakorlaton öt-hatszáz tartalékost sikerült mozgósítani, de a jövőben nagyobb létszámmal terveznek hasonló esetben. Hogyan lehet ezen segíteni?

– A tartalékosok motivációjával nincs gond, inkább a munkáltatók részéről kívánjuk növelni az érdekeltséget, hogy akár több hétre is elengedjék egy-egy gyakorlatra a tartalékosokat. A munkáltatók most is kapnak kompenzációt, de a tárca olyan motivációs csomag összeállításán dolgozik, amellyel még jobban érdekeltté tudjuk tenni őket.

– Mi derült ki a gyakorlatok során a Lynx harcjárműről és a Leopard harckocsik alkalmazásáról és az új légvédelmi rendszerről?

– A Leopard A4 harckocsikat már kiválóan tudjuk kezelni, tudunk vele manőverezni és lőni. 

Hamarosan megérkezik a Leopard A7 magyar változata is, aminek világszínvonalú tűzvezető rendszere van. 

A harckocsizóink nagyon elkötelezettek, akár éjjel-nappal is mennének a tankjainkkal, de a gyakorláshoz egy Európában egyedülálló szimulátorrendszer áll rendelkezésünkre. 

A Lynx gyalogsági harcjármű pontosabb, ütőképesebb, nagyobb a túlélő képessége, olyan lőszertípusokkal és olyan automatikával rendelkezik, hogy nem téveszti el a célt, 360 fokban lehet vele lőni, kiemelkedő a terepjáró képessége is. Korábban a harcjárművek támogatták a gyalogsági lövészek harcát, ma ez fordítva igaz. 

Egy ilyen eszköz képes arra, hogy 400 méter szélesen és 300 méter mélyen védjen, amire korábban egy lövész szakasz kellett. Emiatt újra is kell írni az ezzel kapcsolatos szabályzatainkat. 

Ami a légvédelmi rendszert, a NASAMS-ot illeti, elkezdtük telepítését az ország különböző területein, ez fokozatosan fogja majd kiváltani a korábbi szovjet KUB légvédelmi rakétarendszert. Tervezzük a Sky Ranger rendszer beszerzését is, amely alkalmas légi célok, illetve drónok megsemmisítésére. Együtt fejlesztjük a németekkel és a dánokkal, egy-két éven belül készen lesz és rendszeresítjük.

 Továbbra is kiemelt hangsúlyt kap a katonák egyéni felszerelése, emellett fejlesztjük a mélységi tűzcsapások eszközeit, ellátjuk az alakulatokat drónokkal, de vizsgáljuk új típusú teherautók beszerzésének a lehetőségét is.

Sármellékre a légierő Gripenjei és a légvédelem Mistral rakétái települtek Fotó: MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár / Honvédelem.hu

 – Az egyéni felszerelések korszerűsítésére korábban megindították a digitális katona programot. Hogy állnak ezzel? 

– A katonáinknak többek között van új típusú sisakja, új kézi fegyverei, de egy olyan, magyar fejlesztésű rendszert is a kezükben adunk, amellyel – egy tablet segítségével – információt adnak és kapnak: látják a saját csapatok helyzetét, ezzel egyidőben pedig a vezetésnek fontos információkat továbbítja, például a harci eszközökről vagy a hadrafoghatóságról. Ezeket a csatornákat természetesen meg is kell tudnunk védeni, ezért nagyon fontos a kibervédelem, a mostani hadgyakorlaton is részt vettek ezzel foglalkozó szakemberek. 

– Ebből a szempontból is fontos a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) szerepe, de a jó felderítés elkerülhetetlen a háborús fenyegetés miatt is. Ezért volt szükség a vezetőváltásra a KNBSZ élén?

– A hírszerzés egyik legfontosabb feladata, hogy már az esetleges mélységi csapások előtt megkapjanak a katonáink felderítési adatokat az ellenséges erők szándékairól. A logisztikai parancsnoki pontok felderítésében mindenképpen fejlődni kell, tudni kell, milyen információra miért van szükség, illetve ennek megfelelően közös fejlesztéseket kell indítani. Tajti Norbert vezérőrnagy rendkívül elismert, a különleges műveleteket ismerő tábornok, csapat- és missziós tapasztalatokkal. A szolgálat – az előbbieken leírtakon túl – jelentősen hozzájárul a döntéshozatali folyamatokhoz, és biztos vagyok benne, hogy az ő irányítása alatt ez még hatékonyabban fog működni.

– A felderítőink a katonáinkkal együtt gyakorolhatnak több misszióan is. Jelenleg Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Irakban, Nyugat-Szaharában, Libanonban vannak katonáink. Összesen hány katona van külszolgálaton?

– Ezer körüli a missziós létszám, ez nagyjából háromezer ember lekötését jelenti rotációban. 

A legfontosabb a nyugat-balkáni jelenlétünk, ez nemzeti érdekünk, a NATO-val és az EU-val közös műveletek során. Az uniós elnökséggel egyidőben az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy jövőre Sticz László vezérőrnagy úr láthatja el az EUFOR parancsnoki beosztását Bosznia-Hercegovinában.

 Nem könnyű a feladat, három nemzet és az unió főbb képviselőivel kell megtalálni a hangot, miközben a térségben a helyzet dinamikusan változik. A parancsnoki beosztással egyidőben új képességeket is telepítünk (például aknamentesítés, egészségügyi kiürítés).

 – Koszovóban nemrég két katonánk súlyosan megsérült. Hogy vannak a katonák és kiderült-e már, hogy mi okozhatta ezt a tragédiát?

– Ebben az incidensben huszonheten sérültek meg, de a többség felépült. Sajnos két bajtársunknak amputálni kellett a lábát. Művégtagot kaptak, rehabilitáción estek át és visszakerültek eredeti beosztásukba: egyikük szakaszparancsnok, másikuk híradó altiszt. Annyit tudunk az eddigi vizsgálatokból, hogy a védőfelszerelések alapvetően rendben voltak, ennek ellenére szerzünk be további olyan, a rendőrség által alkalmazott eszközöket, amelyek még hatékonyabbá teszik a védekezést. Eljárásmódokban is változtattunk, de egységesíteni kell a helyszíni egészségügyi ellátásban a magyar, a lengyel és az amerikai protokollt, hogy az hatékonyabb és gyorsabb legyen.

– Vadai Ágnes, a DK honvédelmi árnyékminisztere szerint azért megy csak harminc katonánk Irakba misszióba, mert létszámgondjaink vannak. Igaz ez?

– Nem. Irakban volt egy kiképzőműveletünk, ami megszűnt, mert erre nem volt már igény. Továbbá volt egy bázisvédelmi feladat is, de ezt a bázist kiürítették, így erre sincs már szükség. Ezért csökkent az ottani létszám.

 – Indul egy missziónk viszont Csádba. Miért van erre szükség? 

– Nagyon fontos látni, hogy ami Afrikában történik, annak hatása van Európára is. 

A Száhel-övezet – ami gyakorlatilag Európa szomszédságában van – kiemelten fontos a biztonságunk szempontjából, akár a migrációt, akár a terrorfenyegetettséget nézzük. A térség egyetlen stabil pontja Csád, amely szintén számos nehézséggel küzd; Magyarország a világ több pontján is segítséget nyújt a helyi körülmények javításában – itt is az a cél, hogy javítsuk az életfeltételeket, így a helyi stabilitás kihat Európáéra is.

 A magyar kormány az ország stabilitásának segítésére komplex támogatási csomagot állított össze, amelynek részeként mi a fejlesztési és diplomáciai segítségnyújtás mellett veszünk részt. 

Új kihívások, új elvárások vannak a jelen éls a jövő digitális katonáival szemben  Fotó: Teknős Miklós

 – Nem hiányoznak a misszióban lévők itthon? Milyennek látja most az ország védelmi képességeit, van elég katona?

– Mivel levonultunk a határtól, már megvan az a katonai állomány, amely el tudja látni az új feladatokat, az új képességek beépítését, az országvédelmi feladatokat és a missziós feladatokat is. Az a fontos, hogy legyenek feltöltött alegységeink, akár az adminisztratív állomány terhére is. 

Változik a jogszabályi környezet, az eljárások, jön az új technika, felszerelés, folyik a toborzás. A Magyar Honvédség tempót váltott, mert a megváltozott háborús környezet miatt még több kiképzésre, gyakorlatra van szükség, hogy még ütőképesebb legyen a Magyar Honvédség, együttműködve a NATO többi tagországával.

Borítókép: A vezérkari főnök szerint nem csak a honvédséget, hanem a frissen toborzott fiatalokat is formába kell hozni (Fotó: Kurucz Árpád)