A belügyi kapcsolatok nagyon szorosak voltak, azonban komoly konfliktusforrás volt a Rajk-per – ami még a lengyel belügy számára is meredek volt – illetve az ’56-os magyar forradalom. Nemcsak a lengyel társadalom döntő többsége, de a nemzeti(bb) kommunisták egy része is elképesztő módon szolidáris volt a magyar felkelőkkel:
Kádár János és Wladyslaw Gomulka viszonyát ez mérgezte, Kádár már szinte imádkozott a lengyel kommunistának, hogy jöjjön el Budapestre és mondja ki végre, hogy 1956-ban ellenforradalom volt...
– mondta el a történész a szocializmus időszakát részletesen taglalva.
A rendszerváltás utáni lengyel–magyar kapcsolatokra áttérve Mitrovits Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy
a Gyurcsány-kormány idején különösen rossz volt a két ország viszonya diplomáciai, de legalábbis kormányfői szinten.
Gyurcsány egy sajtónyilatkozatában a balkáni országokhoz hasonlította Lengyelországot, és a lehető legrosszabbakat mondta róla – miközben itthon éppen az őszödi beszéd és az őszi zavargások után a legitimációja nulla volt, az ország pedig romokban állt – világított rá a történész. Hozzátette:
a sértegetések miatt végül nem is került sor Gyurcsány–Tusk kormányfői találkozóra, pedig lett volna rá idő és alkalom is bőven.
Az ukrán háború miatt kihűlt kapcsolatokkal összefüggésben a történész azt mondta:
ez nem a két ország közötti konfliktus, hanem harmadik-negyedik országgal kapcsolatos, eltérő érdekekről van szó.
Mitrovits Miklós elmondása szerint az ukrajnai háború kitörését követő időszakban „nem volt jó magyarnak lenni Lengyelországban: szidták a magyarokat”, de ez már lecsengett. – Talán előbb-utóbb ez a probléma is lekerül a napirendről – zárta a beszélgetést Mitrovits Miklós.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!