Szedjük pontokba a lényeget, csak azért, hogy mint pedáns könyvelő,
mindig vissza tudjuk keresni, ki is ez a nyomorult, beteg gazember valójában.
1: Lássuk először hűvös szaknyelven, mi a diagnózis:
„A narcisztikus grandiozitás legfőbb jellemzői
Elsőként elmondható, hogy gyakran arrogáns, agresszív, kritikára durván reagál.
Emberi és társas kapcsolataiban is gyakran viselkedik ellenségesen, zsarnokként, illetve jellemző rá a bosszúálló és a manipulatív viselkedés, az empátia hiánya, valamint a felelősség másokra hárítása és mások hibáztatása. Jellemzően saját tehetségét és eredményét eltúlozza, valamint környezetétől irreális mértékű elismerést és csodálatot vár el. Mindebből következik, hogy kiváltságosnak, különlegesnek, felsőbbrendűnek gondolja magát, aki különleges bánásmódot érdemel, és akihez a másiknak kell alkalmazkodnia, vagyis ezáltal számos dologra feljogosítva érzi magát. Mindemellett gyakran irigy másokra, vagy pedig éppen azt gondolja, hogy mások irigyek rá.
Mindebből következően természetesen nem meglepő, hogy társas kapcsolatai nem zökkenőmentesek, illetve az sem, hogy a környezetében élő emberek kifejezetten szenvedhetnek ezen megnyilvánulásaitól.
Más pszichiátriai zavarokat illetően gyakran mutat együttes előfordulást a szerhasználattal, az antiszociális- és paranoid személyiségzavarral. Általában véve elmondható, hogy a grandiózus narcisztikusok reagálnak legkevésbé a pszichoterápiára. A jelenleg a pszichiátriai gyakorlatban használatos diagnosztikai kritériumrendszer (DSM-V) is gyakorlatilag a fenti, grandiozitással jellemezhető narcisztikus személyiség tulajdonságait összegzi.”
Eddig világos.
Ez ötvöződik benne a moral insanity lefegyverző aljasságával és a teljesen gátlástalan hazudozással.
2: Nézzünk két egyszerű példát.
Titokban – Istenem, hát hogyan máshogyan? – rögzíti a (volt) feleségével (és vajon még hány másik emberrel?) folytatott magánbeszélgetéseit, ezeket a felvételeket gondosan elraktározza, ki tudja, mire lesz még jó alapon. Majd első körben azzal próbálja védeni a védhetetlent, hogy csak azért vette fel, mert így is védeni akarta a feleségét (!). Kisvártatva pedig elmondja – nyilván nem akarva – az igazságot, imigyen: „Szinte biztos voltam abban, hogy nekem ezt nem kell felhasználnom, mert nem lesznek annyira buták, annyira hülyék a srácok, hogy belenyomjanak engem vagy minket az árokba, mert akkor még viharosan, de együtt éltünk. De a szükség törvényt bont.”