Nem sok mérges kígyó létezik idehaza, mert nem nagy vadászok, viszont az ellenségeik sorra felfalják őket, de végre itt egy jó hír

A nyáron negyven nőstény összesen 523 utódja jött a világra, július 24-én pedig világra jött a fajmegőrzést célzó tenyésztési program ötezredik rákosi viperája is az idén húszéves fennállását ünneplő Rákosivipera-védelmi Központban – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szerdán.

illusztráció Fotó: Pexels

Mint írták, az 50 centimétert alig meghaladó, gyenge mérgű és nem támadékony kígyó tápláléka túlnyomó többségében sáskákból, szöcskékből, illetve kisméretű gyíkokból áll. A telet dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódva, hibernált állapotban vészeli át. Azonban annak ellenére, hogy mérges kígyó, nagyon védtelen. Nem is nagy vadász, ellensége viszont bőven akad, a túzok, a róka, de még a sün is meg szokta enni.

A közleményben felidézik, hogy a Rákosvipera-védelmi Központ az MME és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében 2004-ben létesült a nemzeti park területén. A védelmi stratégiában megfogalmazott célok végrehajtásában komoly segítséget jelentettek az Európai Bizottság LIFE Alapjától elnyert támogatások, amelyekhez az önrészt a magyar állam biztosította.

A tenyésztés sikereinek köszönhetően 2010-ben megtörtént az első fogságban született rákosi viperák kibocsátása. Napjainkig 1020 ivarérett rákosi vipera kerül ki helyreállított vagy természetes élőhelyére, tizennégy kibocsátási helyszínen.