Kihirdették a Highlights of Hungary idei győzteseit, a társadalmi díjakat Gáll Levente és Tímea, „Szabi, a pék” és a Magyar Hospice Alapítvány vehette át. Az októberben lezajlott közönségszavazáson 25 jelöltre lehetett voksolni, több mint 110 ezer szavazat érkezett 1500 különböző településről.
„Amíg mi itt vagyunk, ebben az ünnepi forgatagban, a fogadóban odahaza csend van. Ha visszagondolok az elmúlt 15-20 év munkájára, azt érzem, hogy a nehézségek ellenére is mindig tudtuk, ez a mi utunk” – vallja Gáll Levente és felesége, Tímea, a Highlights of Hungary díjazottjai. A Zsigmond Malom-panzió tulajdonosai hozzáteszik, a malom egykor nem csak egy hely volt, ahol valamit elvégeztek és utána mindenki hazament. „Itt zajlott az élet, ismerkedtek, kapcsolatokat teremtettek egymással” – fogalmaznak.
A kölcsönkért kovásztól a vendéglátásig
Levente eredetileg egyetemi tanárként, míg Tímea gyógyszerészként végzett, ám a nagyvárosi lét helyett végül inkább a nagyszülők gyökereihez tértek vissza. „Érdekes volt, amikor először hallottunk az úgynevezett lakáséttermekről, amely itt Budapesten is nagy divatnak örvend. Na, gondoltuk magunkban, mi már húsz éve megnyitottuk a saját lakáséttermünket, csak nem tudtuk, hogy ezt így szokás nevezni” – mondja nevetve Levente.
A család hosszú évek alatt újította fel a malom környezetét, ahol azóta három kis parasztház is helyet kapott, amely időről időre megtelik vendégekkel. „A hozzánk érkezőknek kell egy kis idő, akár egy-két nap is, mire tudatosul is bennük, hogy csend veszi őket körül. Időbe telik, mire aztán bele merik magukat engedni abba az életformába, ami itt van és ami számunkra fontos. Vissza kell lassulni, el kell csendesedni, és ezeket a feltéleket pedig meg kell teremteni, ám van, hogy ezt maguk a vendégek nem hagyják” – fejti ki Levente, majd azzal folytatja:
Mi nem azért vagyunk, hogy mindenkinek kiszolgáljuk azokat az igényeit, amelyeket egyébként bárhol a világban megkaphatnak. Mi azt szeretnénk, hogy a gyermek ízeket tanuljon, a nagyszülők pedig felidézzék ezeket az ízemlékeket. Nálunk nincs gyerekmenü és nem is lesz, de nincs is rá szükség, mert a gyerekek többsége végül átveszi a hely szellemét, és rájön, azok az ételek, amiket kínálunk, fantasztikusak.
Levente arról is beszél, nem csak az ételekkel, a csenddel vagy a jó levegővel mutatják be a csíkmadarasi életet az oda érkezőknek, de a vendégek be is kapcsolódhatnak a ház körüli teendőkbe, így mezőgazdasági munkákba, az állatok ellátásába, vagy a mezőn gyűjtögethetnek.
„A nagyszüleim halála után Levente volt az, aki bátor volt, és azt mondta, itt lehetne valami meseszép dolgot létrehozni. Nehéz szívvel emlékszem vissza, hogy nekem az lett volna a feladatom, miután a nagyszüleim meghaltak, hogy a kovászomat magammal vigyem és éltessem tovább, de én ezt elmulasztottam. Amikor visszajöttünk és eldöntöttük, hogy itt lakunk, így nekem nem volt mivel induljak, nem volt mivel megsütnöm a kenyerem. Aztán a szomszédasszonytól kölcsönkértem egy maréknyi kovászt, és egy kicsi liszt is akadt még, amit még a nagytata őrölt, újra el tudtam indulni” – idézi fel Tímea.
Ezt a történetet és a család küldetését mutatja Tímea „Kölcsönkért kovász” című kötete is, amelyet a nagyszülők tiszteletére, emlékükre írt. A velük töltött idő, az itt átélt emlékek mellett pedig ott vannak azok a tradicionális receptek is, amelyek időkapszulaként őrzik a székely ízeket. A könyv bevételéből finanszírozzák a malom felújítását, megőrizve Hargita megye utolsó épségben fennmaradt, műemléki védettségű vízimalmát.
„Messze estem a fától”
Az est folyamán szintén díjat vehetett át Szabadfi Szabolcs, vagyis „Szabi, a pék”. Magyarország legismertebb kézműves péke szerint nagyon kevesen tudják, mennyi nehézség van ebben a szakmában, és csak a végeredményt látják vagy épp kóstolják.
„Volt egy időszak a Covid-járvány után, amikor egy kicsit mindenki pék akart lenni, és sokan át is képezték magukat, hogy ezzel a hivatással majd szabaddá válnak. Aztán rájöttek, hogy éjszaka, egy aprócska helyiségben dolgoznak hetven fokban, ünnepnapokon, akkor, amikor mindenki más alszik. Én is minden áldott nap el tudok fáradni ebben a munkában, de valahogy mégsem tekintem munkának” – mondja Szabi, aki arról is mesél, ugyan jól hangozna, hogy egy többgenerációs pékcsalád hagyományait viszi tovább, valójában szó sincs erről.
„Mondhatni, hogy elég messze estem a fától, nálunk mindenki orvos volt meg tanár, de bizonyára annyiszor elmondtam a nagymamám nevét gyermekkoromban, akinek a vezetékneve Kalász volt, hogy bevésődött” – idézi fel nevetve.
„Emlékszem, édesapám, aki logopédus volt, azt mondta, mindegy fiam, ez egy tiszta szakma és enni mindig kell az embereknek. Na és persze tudta, hogy elég makacs vagyok ahhoz, hogy bármit is mondana, akkor is ezt az utat járom majd. Ebben a szakmában az idő és a türelem a legfontosabb hozzávaló. Amikor belenyúlunk a tésztába, semmi másra nem gondol az ember, kiürítjük a fejünket. Noha közhely, hogy az ember a szeretetét gyúrja a tésztába, ez valóban így van: ha nagyon rosszkedvűek vagy gondterheltek vagyunk, a tészta bizony megbosszulja. A tészta tehát tanít és megköveteli a figyelmünket” – fogalmaz a Highlights of Hungary díjazottja.
Ahol a halál megszelídül
A Highlights of Hungary díjazottjai között volt a Magyar Hospice Alapítvány is, amely az elmúlt 33 évben több mint tízezer beteget és családot támogatott.
„Polcz Alaine még a hetvenes években kezdte el a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán a hospice szemléletű ellátást. Felismerte, hogy szükség van egy olyan lehetőségre, szervezetre, amely segít, hogy a betegek élet végi időszaka méltóságteljes, humánus legyen, ami egyben magas szintű egészségügyi ellátással is párosul: a Magyar Hospice Alapítvány 1991-ben ezzel a misszióval jött létre, vagyis hogy a tüneti kezelések és a fájdalomcsillapítás mellett odafigyelünk és ellátjuk a betegek lelki, szociális és spirituális szükségleteit is, így az orvosok, ápolók, dietetikus, gyógytornász, pszichológusok és az önkéntesek mind együtt dolgoznak” – sorolja Korda Nikoletta.
A szervezet programigazgatója 2017-ben került az alapítványhoz, mint mondja, már az első perctől kezdve bebizonyosodott számára, hogy sokat tanulhat az életről a hospice -ház lakóitól.
„Olykor szervezünk zenés délutánokat, ahol gyakorló zeneművészek tartanak előadást az éppen nálunk lévő betegeknek, hozzátartozóknak. Egyik alkalommal volt egy beteg, aki nagyon szeretette volna meghallgatni, de azt mondta, nem érez magában elég erőt, hogy kijöjjön a szobájából. A koncert már tartott, amikor ez a férfi végül megjelent. Nem kért segítséget, nem csengetett, mert akkor behallatszott volna az előadásba, de mégis hajtotta valami. Akkor értettem meg, miről is szól igazán ez az ellátás: ez a beteg azon a szombat délután még meg tudta élni, hogy hajtsa valami, amit ő még szeretne átélni. És ennek ez a lényege. A halál bekövetkezik, ezt sem késleltetni, sem megakadályozni nem tudjuk, abban viszont segíthetünk, hogy ez az időszak hogyan és mivel telik” – idézi fel az alapítvány munkatársa.
Korda Nikoletta arra is kitér, sokat dolgoznak azért, hogy a halál körüli tabut eloszlassák, és megmutassák, a hospice ellátás nem a halálról szól, hanem arról az életszakaszról, amely az utolsó időszakot öleli fel.
„Amíg hajdanán több generáció együttélésével egy gyermek részese lehetett az elmúlásnak, megtanulhatta az odafigyelést vagy az ápolást, addig az urbanizáció elvette ezt a fontos dolgot. Amikor egy család megtapasztalja, hogy az alapítvány, a hospice segítségével otthon is el tudják látni a szerettüket az élete végén, az hatalmas erőt adhat a gyász időszakában” – mondja az alapítvány munkatársa, aki egyben hangsúlyozza, a Magyar Hospice Alapítvány, a hospice szemléletű ellátás anyagi, társadalmi vagy bármi egyébre való tekintet nélkül, térítésmentesen biztosítja a végstádiumú daganatos betegek ellátását, lelki segítséget nyújtva a hozzátartozók számára is.
