
„A nagyszüleim halála után Levente volt az, aki bátor volt, és azt mondta, itt lehetne valami meseszép dolgot létrehozni. Nehéz szívvel emlékszem vissza, hogy nekem az lett volna a feladatom, miután a nagyszüleim meghaltak, hogy a kovászomat magammal vigyem és éltessem tovább, de én ezt elmulasztottam. Amikor visszajöttünk és eldöntöttük, hogy itt lakunk, így nekem nem volt mivel induljak, nem volt mivel megsütnöm a kenyerem. Aztán a szomszédasszonytól kölcsönkértem egy maréknyi kovászt, és egy kicsi liszt is akadt még, amit még a nagytata őrölt, újra el tudtam indulni” – idézi fel Tímea.

Ezt a történetet és a család küldetését mutatja Tímea „Kölcsönkért kovász” című kötete is, amelyet a nagyszülők tiszteletére, emlékükre írt. A velük töltött idő, az itt átélt emlékek mellett pedig ott vannak azok a tradicionális receptek is, amelyek időkapszulaként őrzik a székely ízeket. A könyv bevételéből finanszírozzák a malom felújítását, megőrizve Hargita megye utolsó épségben fennmaradt, műemléki védettségű vízimalmát.
„Messze estem a fától”
Az est folyamán szintén díjat vehetett át Szabadfi Szabolcs, vagyis „Szabi, a pék”. Magyarország legismertebb kézműves péke szerint nagyon kevesen tudják, mennyi nehézség van ebben a szakmában, és csak a végeredményt látják vagy épp kóstolják.
„Volt egy időszak a Covid-járvány után, amikor egy kicsit mindenki pék akart lenni, és sokan át is képezték magukat, hogy ezzel a hivatással majd szabaddá válnak. Aztán rájöttek, hogy éjszaka, egy aprócska helyiségben dolgoznak hetven fokban, ünnepnapokon, akkor, amikor mindenki más alszik. Én is minden áldott nap el tudok fáradni ebben a munkában, de valahogy mégsem tekintem munkának” – mondja Szabi, aki arról is mesél, ugyan jól hangozna, hogy egy többgenerációs pékcsalád hagyományait viszi tovább, valójában szó sincs erről.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!