Sándor Fegyir az interjúban egyértelműen ukránként határozta meg magát, holott korábban gyakran magyar gyökereire hivatkozva fogalmazott meg állításokat, amivel azt a benyomást keltette, hogy „belülről” érti a magyar álláspontot. E váltás többek szerint egy retorikai eszköz lehet, amely aktuális politikai célokat szolgál. A nagykövet élesen kritizálta a magyar közélet egyes szereplőit.

„Néhány magyar tisztségviselő átlépi az etikai határokat” – mondta, hozzátéve, hogy diplomáciai eszközökkel próbálják figyelmeztetni őket a „helytelen viselkedésre”.
E kijelentés újabb politikai provokációként értelmezhető. Különösen súlyos politikai következménye lehet annak, hogy a nagykövet kész tényként beszél Ukrajna EU- és NATO-tagságáról, holott a magyar kormány több mint kétmillió szavazó akaratát tükrözve nem támogatja Ukrajna uniós csatlakozását. A nyomásgyakorlás és a „megfordítható magyar álláspont” sugalmazása sérti a magyar szuverenitást, és tovább mélyíti az amúgy is feszült viszonyt.
A magyarellenes provokációk relativizálása
Az ukrán diplomata tagadta a Kárpátalján újabban megjelent magyarellenes feliratok és akciók friss voltát, szerinte ezek „régi esetek”. A templomgyújtogatás kapcsán úgy fogalmazott:
Az egész helyzet előre ki volt számítva – a provokációtól a reakcióig.