Múlt szombaton hunyt el a világ legidősebb embere, a 116 éves japán Itoka Tomikó, így a jelenlegi rekorder a 112 éves brazil Joao Marinho Neto lett. De nem csupán a távoli országokban vannak kimagaslóan hosszú életű emberek, nálunk is bőven akadnak olyanok, akik tudják, mi fán terem a hosszú élet. A Bakonyszentlászlón élő Édes Istvánné, azaz Jolán néni szerint például békesség, szeretet és őszinteség kell ahhoz, hogy megérjük a százat. Mint mondja, nincs különösebb titka a hosszú életnek, talán az a szeretet ad erőt a mindennapokra, ami körbevesz bennünket.
Vincze Jenőné Pap Mária úgy találja, a hosszú élethez fontos az igazmondás és a munka. A Mórichidán élő Mariska nénin nem fogott az idő, száz év ide vagy oda, arca még ma is derült és kisimult. Amikor az életmóddal kapcsolatban kérdezték, elárulta, nem fogyaszt alkoholt, a sajtot viszont nagyon szereti. Nagy kedvence a kockasajt, de a születésnapi tortáját sem utasította vissza.
Az idős asszonynak egyetlen szívfájdalma, hogy sem a férje, sem a fiai nem lehetnek már vele, mindannyiukat el kellett temetnie. – Nem kellett volna más! – jelentette ki határozottan Mariska néni a férjéről, Vincze Jenőről, aki már harmincöt éve nincsen vele.
Alasz Jánosné, Ilus néni sem gondolta, hogy száz évig fog élni, de mint mondja, igazán nem panaszkodhat. – A gyermekeim és az unokáim is nagyon rendesek, szófogadóak voltak, nem kellett velük veszekedni. Mindig három generáció élt egy fedél alatt, de nem volt közöttünk nézeteltérés. Megosztottuk a munkát és megadtuk a másiknak a tiszteletet. Úgy gondolom, ez a hosszú élet titka: a békesség és a nyugodt légkör – üzente szent meggyőződéssel a Szakonyban élő Ilus néni.
Glász Mihály szerint a genetika és a jó szerencse is kell ahhoz, hogy eljusson valaki a százig. Misi bácsi azt vallja, hogy szorgalommal, találékonysággal, kreativitással minden elérhető. – És ugyan az életünk tele van küzdelmekkel, de minden nap hozhat valami újat, ha nyitottak vagyunk a tanulásra és a fejlődésre – vélekedett a Sopronban élő Misi bácsi.
– Száz évvel ezelőtt sírtam fel, ma pedig bizony, könnyezem – rebegte hálával és meghatódottsággal a hangjában Salamon József, Józsi bácsi. A Nyúlon élő idős férfi azt mondja, nem szabad mindenen idegeskedni, szeretetben kell élni a családdal és ápolni kell a barátságokat. A százéves férfi egyben azt tanácsolta, szeszt fogyasztani csak mértékkel szabad.
Magyarország is kék zóna lehet néhány éven belül
– Ki kell használnunk hazánk természeti kincseit, élnünk kell azzal a lehetőséggel, amit az otthonunk ad, hiszen ebben rejlik a hosszú és boldog élet titka – vélte Szirbik István, a Vidék Go program vezetője, aki szerint minden feltétel adott ahhoz, hogy Magyarország egyes régióiból is kék zóna váljon a jövőben.
Az úgynevezett kék zóna kifejezést egy amerikai újságíró, felfedező, Dan Buettner használta először, aki évtizedeken át járta a világot, és kereste azokat a régiókat, ahol az emberek szokatlanul hosszú ideig, akár száz évig és boldogan élnek.
Összesen hat ilyen helyet talált: az olaszországi Szardínia, a japán Okinawa, a görög Ikaria, a kaliforniai Loma Linda, a Costa Rica-i Nicoya, valamint Szingapúr lakosai mind ismerik a hosszú élet titkát. Az ott élő közösségekben, amelyek lehetnek egy távoli, elzárt helyen vagy egy jóléti társadalomban is, számos közös vonás van:
a főképp növényi eredetű ételek fogyasztása, a mindennapi életből fakadó mozgás, a közösségi élet ápolása, a hitélet és az életcélok kitűzése vagy a gyógyteák fogyasztása mind elősegíti, hogy az átlagéletkor látványosan kitolódjon.
Ezt a szellemiséget szeretné most meghonosítani a Vidék Go program, amely egyelőre csak néhány régiónak igyekszik átadni ennek a szemléletnek az alapjait.
– Az első ilyen régió, amelyet a kék zónák mintájára alapítottunk meg, a Heves vármegyei Mátraderecskén található, ahol az úgynevezett Életenergia faluban a termálfürdők mellett még a levegőnek is gyógyító hatása van. De Zala is tökéletes arra, hogy gyökeret eresszen a hosszú élet receptje: a termálfürdőiről híres környékre ugyanis sokan érkeznek, az ott élő lakosság mellett így a turisták is haza tudják vinni ezt a szemléletet – avatott be Szirbik István.
– Én vagyok az élő példa arra, hogy az ember előbb vagy utóbb megbánja, hogy nem figyelt oda magára, és akkor már talán késő lesz – vallott őszintén a program vezetője, akinek kezeletlen cukorbetegsége miatt kellett amputálni a lábát. Hány ilyen vagy ehhez hasonló történet van még Magyarországon, ami így végződik, pedig elkerülhető lenne? – tette fel a kérdést, majd azzal azzal folytatta, egy kis tudatossággal hatalmas változásokat lehetne elérni a lakosság egészségi állapotában: a mindennapos mozgás, a jó ételek, a környezeti kincseink, mint a gyógyvizek, mofetták alkalmazása vagy épp a közösségek építése kitűnő módszer ehhez.
– A különféle tanulmányokból tudjuk, hogy az elszigeteltségnek mekkora szerepe van a korai halálozásban, ugyanakkor a kék zónák egy része mégis a világtól elszigetelve található. Akkor mi az oka , hogy a helyiek mégis egészségben, akár száz évig is élnek? A titok a közösségben van; lehet egy hely bármennyire is eldugott, ha az ott élők jó közösséget alakítanak ki és támogatják egymást, jó esély van néhány plusz életévre – fejtette ki.
Állítása szerint a program és így a szemlélet elterjedése néhány éven belül jelentős terheket venne le az egészségügyről, hiszen az nemcsak az átlagéletkort növelné, de az emberek sokkal tovább tudnak önellátóak maradni, és a mentális betegségeket is csökkentené.
– Az ember azt gondolná, hogy a hosszú és egészségben eltöltött élet titka biztos sokba kerül, miközben a hit, az életcélok és missziók kitűzése, egy közösség létrehozása nem kerül semmibe. A kék zónákban élő közösségek többsége szerényen él, mégis összetartanak, nem ismerik a nyugdíjasotthonok fogalmát és a demenciát sem, mert elméjüket a folyamatos mozgással, társasági élettel és életcélok kitűzésével frissen tudják tartani – sorolta.
