– Amikor történik egy ilyen esemény, az bennem is felerősíti, hogy valaha én is ezt csináltam, és milyen csodálatos volt, valójában mindig az életem része maradt az űrhajózás – emlékezett vissza Farkas Bertalan kutató űrhajós, nyugállományú dandártábornok, akit Kapu Tibor űrutazása nyomán adott interjút a Dehírnek. Mint az első magyar űrhajós elmesélte, hogy bár az űrrepülés előtt találkoztak Houstonban, Kapu Tibor addigra karanténban volt, így arra nem nyílt lehetőség, hogy megöleljék egymást, vagy hogy elmondja neki, milyen fantasztikus élmény egy ilyen utazás. Farkas Bertalannak külön megtiszteltetés, hogy Kapu Tibor is Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei származású.

Hasznos tanácsok Farkas Bertalantól Kapu Tibornak
A dandártábornok olyan tanácsokkal próbálta ellátni Kapu Tibort előzetesen, amelyek nem a tudományos felkészítés részét képezték, hanem azt, hogy emberileg mit jelent a súlytalanságban lenni, mit kell átélni a start során vagy amikor csúsztatják az űrrepülést.
Ötvenszer elmondtam neki, hogy ez mind miattatok történik. Hogy biztonságos legyen a start, az űrállomással való összekapcsolódás, a dokkolás, a szétkapcsolódás és majd a visszatérés
– összegezte.
Összehasonlítva a két utazást és az azok között eltelt 45 évet, úgy fogalmazott, az ő idejében még nem volt az űrhajónak olyan csodálatos kupolája, mint Kapu Tiboréknak. Igaz, cserébe a nyugállományú dandártábornok bármikor rácsodálkozhatott a bolygónkra, amikor csak akart. – Akkor gyönyörködhettem, amikor kedvem szottyant. A többiek lehet, hogy aludtak, én pedig a súlytalanságban csüngtem és csodálkoztam, milyen nagyszerű fent lenni 350 kilométer magasan – fejtette ki.
Sokat fejlődött a technológia
Mivel Kapu Tiborék tizenegyen vannak, a NASA némileg behatárolja, hogy az űrhajó tagjai megcsodálhassák a kilátást vagy fotókat készítsenek. Bár 45 év alatt rengeteget fejlődött a technológia – főleg az űrhajók technológiája, mely általában az egész világ legmodernebb eszközeiből áll össze –, ez sem jelent életbiztosítást. 1980-ban Farkas Bertalanék űrlaboratóriuma, valamint a Szojuz–35 és a Szojuz–36 össztömege 36 tonna volt. Ehhez képest a mostani űrállomás mindent összevetve több mint 400 tonnát nyom. Akkor az állomás fedélzete négy blokkból állt, most tizenhat blokkból áll.