– Szerdán elindul az Ankét Feróval című podcast műsorod, mit tudhatunk erről, miért vállaltad el?
– Nagyon örültem neki, egyrészt azért, mert így együtt dolgozhatom Huth Gergellyel, másrészt erősítenünk kell a digitális Magyarországot. Miután az utóbbi időben sokasodnak a támadások, nyilvánvalóan nekünk is ott kell lennünk, erőt kell mutatnunk. Talán valamennyire hiteles fazonnak tűnök, megtisztelő, hogy engem választottak a podcastbe.
– Sokan, sokfélét mondtak, üzentek politikáról a színpadról az utóbbi időben, Majka, Krúbi, Azahriah, hadd ne soroljam tovább. Vajon egy húszéves fiatal fejében hogyan áll össze ez az egész, kell-e igazságot tenniük, hogy egyáltalán kinek van igaza?
– Nyilván akadnak olyan húszéves fiatalok, akik boldogan kiabálják, hogy mocskos Fidesz, hiszen azt gondolhatják, hogy éppen valamiféle forradalmat élnek át. Mindez persze csak a koncerteken jelentkezik, ki tudja, a hétköznapokon egyáltalán gondolnak-e ilyesmire. Ugyanakkor elég csúnya dolog, ha a fiatalokat mások belerángatják a politikába. Szerintem nem tömeges jelenségről van szó, csak egy kisebb tábor hangoskodik, akiket megbíztak azzal, hogy kezdjenek skandálni, kiabálni. Éppen ezért nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek az egésznek.
– A baloldali sajtóban nemegyszer azt olvasom, hogy ma ugyanazt gondolják a fiatalok, mint amit a Beatrice hirdetett a hetvenes évek végén. Vagyis hogy a kiabálók ugyanúgy a diktatúra ellen lázadnak, mint ti annak idején. Lehet ilyen párhuzamot vonni?
– Nem lehet. Ha mondjuk csak a zenészeknél így lenne, akkor a tűrt és támogatott kategóriából egyből bekerülnének a tiltottba, és koncertet sem tarthatnának. Egyszer a kötcsei bejáratnál láttam valakit, aki diktatúra feliratú táblával várt minket. Odaszóltam neki: ha itt tényleg diktatúra lenne, már azelőtt elkaptak volna a rendőrök, hogy ideálltál. Ha visszaemlékszem arra a korszakra, amikor a Beatricével játszottunk, nehéz volt olyasmit közölni a közönségünkkel, ami valóban fontos lehet – nem is annyira politikailag, mint tudatilag. Sokszor a szememre vetik, hogy valaha rendszerellenes voltam, most pedig nem vagyok az. Jól is néznék ki, ha olyan lennék, mint ők, már csak azért is, mert akik ma rendszerellenesnek mondják magukat, támogatják a világban zajló szörnyűségeket.