A kormánypártok a háborgó tengeren is tudják tartani az irányt

Az elmúlt száz évben a hazai politika csak az országhatárok szabta keretek között gondolkodhatott a jövőről, most viszont kitágult a horizont – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány elnöke. Hozzátette: jelenleg van realitása egy erős Közép-Európának, amelyben Magyarországé a vezető szerep. Az elemző beszélt lapunknak az internet csatatérré válásáról, valamint arról is, hogy a zöldkérdés azért bonyolult, mert egyfelől egy baloldali kitaláció, másfelől a kitalációtól függetlenül létező probléma. G. Fodor szerint a jobboldal válasza a kérdésre, hogy fizessenek a klímarongálók, míg a baloldal, akárcsak a migránskérdés esetén, itt is szétterítené a problémát.

A politológus úgy véli, a baloldal politikai tőkét akar kovácsolni a klímaválságból Fotó: Bach Máté

– A miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatóján is szóba került a 888.hu-n megjelent írása, amelyben részletesen foglalkozott a kormánypártot érő kihívásokkal. A fiatalok megszólítását technológiai-mobilizációs kihívásként írta le. Létezik erre jó válasz kormányzati pozícióból?

– A fiatalok megszólítása valamennyi klasszikus politikai tömegpártnak kihívás, mivel életkori sajátosságok okán impulzívak és lázadók. Az a kérdés, hogy kormányzati pozícióból lehet-e, érdemes-e impulzusvezérelt politikát folytatni? Ez ugyanis azzal járna, hogy „rángatni kell a kormányt”, miközben a fiatalok maguktól is változnak: egy idő után már nem lesznek fiatalok, és akkor már nem impulzusorientált politikára vágynak, hanem stabilitásra. De amíg fiatalok és természetszerűleg lázadók, erős impulzust kell nekik adni, hogy például elmenjenek szavazni. Itt érintkezik a technológiai és a generációs kihívás: az internet ízig-vérig impulzusvilág, ennek következtében az online csatatérré válik. Politikai tétté lesz, hogy ki milyen hatásfokkal tudja a fiatalokat a politikai piacra bevinni. Megítélésem szerint ebben a küzdelemben a baloldal előrébb jár, már csak a Facebook hatalmi-politikai természetéből eredően is.

A politológus úgy véli, a baloldal politikai tőkét akar kovácsolni a klímaválságból
Fotó: Bach Máté

– Ezen a csatatéren az egyik legnagyobb fegyver a baloldal kezében a megtévesztés. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég olyan álhíroldalakat jelentett fel, amelyek ijesztő hatékonysággal terjesztenek hazugságokat a jobboldalról.

– Az álhíroldalak kapcsán érdemes kiemelni: ennek a csatatérnek az egyik – ha nem a meghatározó – vonása a nagy zaj. Ha vetünk egy pillantást az amerikai elnökválasztási kampányra, azt láthatjuk, hogy valóságos zajmenedzsment zajlik. Az embereket elöntik információkkal, impulzusokat adnak nekik. A sok impulzus miatt pedig egyre feljebb tolódik az ingerküszöb. Ráadásul az online világnak az a természete, hogy számtalan megszólaló van, nincsenek kitüntetett beszélők, a tekintély eltűnik. Önök printsajtót csinálnak, amely arról szól, hogy még vannak kitüntetett beszélők, szavaiknak tekintélyük van, ezek a szavak ugyanis végesek és egy nyomtatott világ keretei közé vannak zárva.

– Mi lehet a kitüntetett hírforrások és megszólalók eltűnésének oka?

– Valójában a tekintély, a hierarchia válságáról van szó. Az igazi tekintélyt onnan ismerjük fel, hogy ki- vagy felülemelkedik a masszán és időtálló. Ma, mivel bárki lehet beszélő, megszólaló, újságíró, mindenki tekintély lehet, de nem lehet időtálló. Mint a repülő halak a tengeren: kiemelkednek a vízből, repülnek néhány métert, hogy aztán újra lebukjanak.

– Ebből a jelenségből az is következik, hogy egyre kevésbé a valós teljesítmény alapján döntenek a választók. Az őszi önkormányzati választás után több elemző is erről beszélt. Egyetért velük?

– Bár az említett zajzivatar okozhat nehézséget egy politikai szereplőnek abban, hogy eljuttassa az üzenetét a szavazókhoz, azért a teljesítmény mindenképpen meghatározó marad. A technológiából fakadó egyenlősítés – mindenki szava ugyanannyit ér, minden lehet jó és rossz is, csak nézőpont kérdése – nem szünteti meg, csak eltakarja, hogy van politikai teljesítmény és van, ami nem az; hogy van jó és van rossz politika. Ha a jelenlegi nemzeti elkötelezettségű kormányt az internacionalista szivárványkoalíció váltaná fel, akkor tudjuk, hogy mi történne: adót emelnének, visszavonnák a családtámogatási intézkedéseket, beengednék a migránsokat. A tettek tettek maradnak. Lehet tehát különbséget tenni politikai teljesítmények, jó és rossz politika között.

– Az ellenzéki összefogás mégis komoly részsikereket ért el az önkormányzati választáson. A helyzet kapcsán felvetette: vérfrissítés szükséges a kormánypárti oldalon. Ez lenne a követendő út?

– Nem előírtam valamit a Fidesznek, amit végre kellene hajtaniuk, hanem a hosszú kormányzás természetéről beszéltem. A hosszú évekig tartó kormányzás szükségképpen elégeti az energiákat, az emberek elfáradnak, ezért kell változtatni. Állandó kihívás, hogy dinamizálni kell a kormányzást: mozgatni kell a vonalakat, változtatni lehet a rendszer felépítésén, új embereket lehet beemelni a struktúrákba és így tovább. A Fidesz összességé­ben jól áll. Fantasztikus politikai teljesítmény van mögötte, például kétszer nyertek kormányról kétharmaddal, ami elképesztő politikai eredmény, miközben tíz év alatt nemhogy nem erodálódott a táboruk, hanem még bővült is. A Fidesz talán abban a legjobb, hogy a háborgó tengeren is tudja tartani az irányt, hiába jön a vihar, nem kell lemondani a célról. A miniszterelnök még az ellenfelei által is elismert kiemelkedő politikai képességei, a kormányzati politika mögött álló tábor idő- és ütésállósága, valamint az, hogy a Fidesz–KDNP folyamatosan egyetértési pontokat keres a választópolgárokkal, a hosszan tartó stabilitás lehetőségét vetíti előre.

– A belátható jövő a kormányzati vízióban a 2030-ig terjedő időszakot jelenti. Hova juthat el Magyarország akkorra?

– A politikában célszerű abból kiindulni, ami már megtörtént. A legjobb kiindulópont e tekintetben, ha azt nézzük, az utóbbi tíz évben mennyi minden változott a Gyurcsány–Bajnai-korszak kaotikus gazdasági és közállapotaihoz, valamint hazánknak a nemzetközi geopolitikai térben elfoglalt helyéhez képest. Mindezeket figyelembe véve kivételes történelmi lehetőséget hordoz magában, ha ezen az úton haladhatunk tovább.

– Mit ért a kivételes történelmi lehetőségen?

– Elsősorban azt, hogy egy erős Közép-Európában – amelynek megvalósítása felé jó úton haladunk – a magyar politika nagyobb perspektívákban gondolkodhat, mint ahogy az ország határai ezt megszabnák. Nem a történelmi igazságtételről, a „mindent vissza” politikájáról beszélek, mert ennek nincs realitása. Van viszont realitása egy olyan Közép-Európának, amelyben Magyarország vezető szerepet visz. Az egymással szemben egyébként komoly érzelmi fenntartásokat mutató országok együttműködéséhez azonban bizonyos értelemben mindenkinek le kell győzni önmagát. A hatalmas másokat győz le, az erős önmagát. Száz éve történt Trianon, és nagyjából évszázados időtávban nem volt hasonló lehetősége Magyarországnak arra, hogy meghaladja határait.

– Csakhogy mire eljutnánk odáig, addigra utolér minket a klímaapokalipszis.

– Míg a jobboldal a valóságból indul ki, a baloldal a kitalációkból. Kitalálja a proletariátust, a kommunizmust, feltalálja a genderkérdést vagy éppen az Európai Egyesült Államokat. A zöldkérdés azért bonyolult, mert ez egyfelől egy baloldali kitaláció, másfelől a kitalációtól függetlenül létező probléma. Baloldali kitaláció, mert azért találták fel, hogy visszaszerezzék azt a kezdeményezőképességüket, amelyet a migránskérdés során elvesztettek. A kitalációnak az a célja, hogy letakarja a migránskérdést: egyrészt mert fontosabb, másrészt mert a migránskérdésre is magyarázatot ad. Ebben a narratívában nem Brüsszel, nem Merkel, nem a bevándorláspárti politikusok felelősek az Európát sújtó civilizációs krízisért, hanem a globális felmelegedés. Vagyis a „menekültválság” természeti törvény, és mint ilyen, elkerülhetetlen. A józan belátással viszont, a baloldal cselétől függetlenül, érvényes probléma a klímaválság kérdése. Ahogy a migránskérdés is létező probléma volt, tényleg elindultak a migránsok, tényleg tömegesen jöttek, tényleg összekapcsolódott a tömeges migráció és a terrorizmus megjelenése Európában és tényleg meg kellett állítani az áradatot, hasonlóképpen a klímaválságot is meg kell állítani. Mivel a klímaválság kezelése, a tendenciák megfordítása költséges dolog, ezért ezeket a költségeket a klímarongálóknak kell megfizetniük: a nagy szennyező országoknak, a multinacio­nális cégeknek. Fizessenek a károkozók! A károkozók, a nagy országok természetesen ezt nem akarják. Akárcsak a migránskérdés esetében, szét akarják teríteni a problémát. Ha a kohéziós forrásokat megrövidítjük a klímacélok érdekében, az azt jelenti, hogy a szegényebb országok nagyobb terhet vállalnak megint csak a „szolidaritás” varázsszava bűvöletében, míg a szennyező nagyobb országok meg röhögnek a markukba. A klímarongálóknak eszük ágában sincs, hogy csökkentsék a profitot csak azért, mert vannak klímaszempontok. Természetesen a korszellemnek megfelelően „bezöldülnek”, de a terhet a fogyasztókra hárítják. A jobboldal álláspontja, hogy a klímaválság kezelésének költségeit nem szabad áthárítani az emberekre. A józan észen alapuló közteherviselés programja tehát nem azt jelenti, hogy fizessen mindenki (a háztartásokra terhelés klasszikus eszközei a megszorítások, az adóemelés, az élelmiszerár-növekedés stb.), hanem hogy elsősorban azok vállalják a költségeket, akik felelősek a károkozásért.

– A Magyar Nemzet egyik publicistája felvetette, hogy vissza kellene hozni a polgári köröket. Lát olyan korábbi politikai innovációt, amelyet érdemes lenne feltámasztani?

– A jobboldal fölénye, legnagyobb politikai innovációja, hogy kitalációk helyett inkább meghallgatja az embereket, odalép melléjük. Ennek eszköze a nemzeti konzultáció. A kormány rendre egyetértési pontokat keres az emberekkel és ez demokratikus felhatalmazást, támogatást, végső soron erőt nyújt a kormányzati cselekvéshez. Ami a polgári köröket illeti: ez egy romantikus gondolat a jobboldalon belül, azért értékelik, mert bevonja az embereket a politikai aktivitásba, ami igazi republikánus erény. Ám a polgári körök innovációja egy másik „szerkezeti helyhez”, a Fidesz ellenzéki létéhez kapcsolódott. Ami a jövőbeli innovációkat illeti, a Fidesz egyik legnagyobb versenyelőnye, hogy képes tanulni, korrigálni, innoválni, ami mindig lépéselőnyt jelent a politikában.

– Végül térjünk ki az ön szerepére is. Az egyetemen kezdte, tizenöt évet töltött el az ELTE-n, mozgott az akadémiai szférában, miközben elemző, majd stratégiai igazgató lett a Századvégnél, most az alapítvány elnöke, mindemellett a 888.hu főszerkesztője, és televíziós műsort is vezet a Hír TV-n. Hogy hivatkozhatunk önre? Hiszen látszólag mindenhez ért.

– Nemcsak látszólag, de persze most viccelek. Komolyra fordítva a szót: megint csak a tekintélykérdésnél tartunk, meg kell mondani, ki beszél és milyen alapon, hogy a szavainak legalább időleges tekintélye legyen. Nemrég hallottam, hogy azt beszélik rólam, én vagyok a jobboldal Piszkos Fredje. Ezt a magam részéről elismerésnek veszem. Kétségtelenül nehezen összeférhető alak vagyok, mégis, ha nevetek, fülig ér a szám.