Fanatikus gyűlölet
– Ebben a helyzetben a fiatalabb nemzedéknek újra és újra el kell mondani, hogy a kommunista diktatúra önkényuralmi gépezete a fanatikus gyűlöletre épült. Az elnyomásra, az elfojtásra, az elhallgattatásra. A rettegés, a fenyegetettség érzése, a létbizonytalanság pedig a recski tábor bezárása után is a magyar társadalom mindennapi rossz élménye maradt – mutatott rá az államfő.
Úgy fogalmazott: a recski munkatábor „közös szenvedéstörténetünk és közös újjászületésünk része. Eleven bizonysága annak, hogy amit akár személyesen, akár közösségként sikerül túlélnünk, az erősebbé tesz minket.”
Meg kell ismertetni a feltörekvő nemzedékkel a múltat
Krasznay Béla, az egykori rabokat tömörítő Recski Szövetség elnöke, aki felidézte, hogy már csupán 19-en vannak életben az egykori foglyok közül, ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a felnövekvő nemzedékekkel meg kell ismertetni a Recsken történteket, mert csak a történelmi alapokra, a múlt alapjaira építhetnek életképes nemzetet a jövő generációi.
A megemlékezés végén Áder János, Boross Péter volt miniszterelnök, Orbán Viktor kormányfő nevében Tellér Gyula főtanácsadó, illetve pártok, önkormányzatok, társadalmi szervezetek képviselői, az áldozatok hozzátartozói, barátai és egykori rabok megkoszorúzták a kényszermunkatábor helyén állított emlékművet.
A recski táborban 1950 és 1953 között mintegy 1300-an raboskodtak. A tábort 1953-ban Nagy Imre miniszterelnök szüntette meg.
