Köszönet a Dél-pesti Centrumkórház dolgozóinak és mindenkinek, aki a frontokon szolgált az ország számos más egészségügyi intézményében: háziorvosi rendelőkben, idősotthonokban, mentőállomásokon, laborokban, kórtermekben – fogalmazott.
A mostani járvány idején
minden korábbinál erősebben éltük át, hogy az egészségügyben, a betegek, idősek ápolásában dolgozók munkája mit is jelent
– mondta Áder János.
„Önök az elmúlt hetek csatáit megnyerték” – intézte szavait az egészségügyi dolgozókhoz az államfő. Hangsúlyozta, hogy
Magyarországon a járványt világviszonylatban is irigylésre méltó hatékonysággal sikerült kordában tartani.
Hozzátette ugyanakkor: a háború még nem ért véget, még nincs gyógyszerünk, nincs védőoltásunk.
Az államfő felidézte: valahányszor a járványról esett szó az elmúlt hónapokban, az ember szinte öntudatlanul is háborús nyelvezetre váltott.
Az egészségügyi dolgozók számára a tényleges háborús terepen, a szokatlan körülmények a legnehezebbek, amikor a lehetőségek korlátozottak, de a terhelés hatalmas, amikor orvos és betege bajtársai egymásnak, és mindennapos az életveszély
– mondta.
Bár az új koronavírussal elsősorban a kórházak falai között kellett megküzdeni, mégis sok minden emlékeztetett a háborús bizonytalanságra, az örökös fenyegetettségre – fogalmazott. Felidézte, hogy
egyszerre kellett megérteni és kitanulni egy új, eddig ismeretlen vírus működését, gyógyszer és korábbi tapasztalatok híján keresni a megfelelő terápiát.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az egészségügyben dolgozók – a legnagyobb körültekintés ellenére is – mindenki másnál nagyobb eséllyel válhattak maguk is beteggé.
„Ennek az esztendőnek a kezdetéig sem az én, sem a gyermekeim generációja nem tapasztalta még meg, hogy egyik pillanatról a másikra hogyan változhat meg az életünk,
hogy egyik napról a másikra a korábbihoz semmiben sem hasonlító életformát kell kialakítanunk” – fogalmazott az államfő. Áder János párhuzamba állította a kiürült tereket, néptelenné váló utcákat és a személyes találkozásokat felváltó virtuális kapcsolattartást a kórházak falai között egy még alig ismert ellenséggel dúló élet-halál harccal.
Megtapasztalhattuk, hogy egy közösség, egy ország, mindannyiunk életesélye múlik azon, hogy akik a legközelebb voltak és vannak ma is a veszélyhez, mekkora lelkierővel dolgoznak
– mondta.
„Megköszönjük, hogy táplálták bennünk a reményt […], hogy erősítették hitünket, hogy nemcsak a betegeket gyógyították, hanem egy kicsit mindannyiunkat, mindenkit, aki az elmúlt hónapokban tele volt félelemmel, aggodalommal, bizonytalansággal” – fogalmazott.
Rámutatott:
a kitűző, az ügyeleti beosztás, a zárójelentésre írt név mögött ott van egy anya, egy apa, egy férj, egy feleség, egy gyermek, akinek a munkája miatt sok mindenről le kellett mondania,
akit az elmúlt hónapokban sokszor hiányolt a családja, a kedvese, és akinek minden kimerítő kórházi műszak után kezdődött a másik, az otthoni. Nekik minden egyes napjukat beárnyékolta a félelem: vajon mindent megtettek-e, hogy a munkájuk által ne veszélyeztessék saját szeretteiket – fogalmazott az államfő.
Áder János felidézte, hogy a legrégebbi magyar nyelvű szakmai újság, az Orvosi Hetilap több mint másfél századdal ezelőtt, Semmelweis Ignác akkor frissen megjelent, új könyvét méltatva azt írta: „A jó ügy diadala sokszor késni szokott, a végsiker azonban el nem maradhat.” Hozzátette: az egészségügyi dolgozók tudják a legjobban, hogy orvostudományi értelemben a „végsiker” elérése mennyivel nehezebb és bonyolultabb, mint azt a laikusok gondolják, azonban az államfő szerint az egészségügyi dolgozók elkötelezettségét, lelkiismeretességét látva, a megszerzett tapasztalatokat is figyelembe véve, jó okunk van a bizakodásra, hogy a „végsiker” ezúttal sem marad el.
Az ünnepségen Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki az intézmény munkatársainak áldozatos helytállásukért, majd Semmelweis Ignácot méltatta, akit az emberiség jótevőjének nevezett. Az anyák megmentőjéről szólva azt hangsúlyozta:
gyermekek százezrei, milliói köszönhetik neki az életüket, miután egyértelműen meghatározta a gyermekágyi láz tüneteit, s nem csupán azt írta le, hogyan terjed a fertőzés, hanem annak a folyamatát is,
hogyan lehet ezt kizárni, megakadályozni, illetve radikalizálni. Megállapításai ma is igazak, megállják a helyüket, amelyre az orvostudományban kevés példát találni – mutatott rá a miniszter. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Semmelweis Ignác tanítása akkor merőben új volt és nem fogadta be az akkori korszellem.
A miniszter a görög sorstragédiák közül Prométeuszéhoz hasonlította Semmelweis Ignác életét, aki azonban nem a tüzet, hanem
az emberi életet hozta el az emberiségnek, hogy őrizzen és világítson.
Vályi-Nagy István, a Dél-pesti Centrumkórház főigazgatója hangsúlyozta:
nehéz, embert próbáló időszak után van az ország, majd munkatársai mellett az operatív törzs, a lakosság, a civil szervezetek és vállalkozások segítségét is megköszönte.
Felidézte: az általa vezetett intézmény Magyarországon elsőként vette fel a harcot a koronavírus-fertőzés ellen, a veszélyhelyzet során mindvégig aktív volt. A kórház vezető szerepet tölt be az innovatív kezelésekben – mutatott rá a főigazgató, aki példásnak nevezte az intézmény helytállását.
A köszöntőbeszédeket követően kitüntetéseket adtak át a koronavírus-járvány elleni küzdelemben részt vevő orvosoknak, kollektíváknak.
