Egy cukrászdai lövöldözés tanulsága

A Ságvári-ügy tizennégy évvel ezelőtti bírósági felülvizsgálata hozzájárult ahhoz, hogy az érdeklődők tisztábban lássák az elmúlt történelmi korszakot – így vélekedett lapunknak nyilatkozva Kónya István, a Kúria elnökhelyettese. Annak idején sokakat meglepett, hogy 2006-ban a Kónya István vezetett büntetőtanács felmentette a vád alól azt a csendőr őrmestert, aki részt vett abban a nyomozócsoportban, amelynek egyik tagja 1944. július 27-én lelőtte Ságvári Endrét. A hivatalos politika a rendszerváltozás előtt úgy tartotta, hogy Ságvári antifasiszta hős volt, a harmincéves korában elhunyt férfiról legendákat szőttek. Az egykori csendőrök viszont – ugyancsak az akkori kormánypropaganda szerint – a fő előkészítői voltak az 1956-os úgynevezett ellenforradalomnak, ezért utóbb, ahol tudták, üldözték őket.

A Legfelsőbb Bíróság 2006 márciusában mentette fel a vád alól a néhai csendőrnyomozót Fotó: MTI/Honéczy Barnabás

A 2006-os döntésből kiderült: a cukrászdában, a szabályszerűen megkezdett hatósági intézkedés mindaddig rendben zajlott, amíg Ságvári elő nem kapta pisztolyát, és lövöldözni nem kezdett. Az LB szerint a detektívek fegyverhasználata jogos volt. A magyar királyi csendőrség szervezeti és szolgálati utasítása ugyanis úgy rendelkezett, hogy ha az intézkedés másképp nem hajtható végre, vagy az intézkedők élete és testi épsége veszélybe kerül, az eljáró személyeknek kötelességük tüzet nyitni. Kristóf László csendőr őrmester a jogszerű akció befejező mozzanatainál nem is volt jelen. Amikor ugyanis a Ságvárit megcélzó halálos lövés odakint eldördült, az őrmester sebesülten, magatehetetlen állapotban feküdt a cukrászdában. Esetében emberek törvénytelen kivégzésével elkövetett háborús bűntettről tehát nem lehet szó.

Külön érdekessége az ügynek, hogy a felülvizsgálati tanács hozzátette: Ságvári nem volt jogos védelmi helyzetben, miként azt az 1959-es ítélet állította. Akkoriban a bírák – bizonyos politikai körökhöz hasonlóan – úgy vélekedtek, hogy azok a kommunisták, akik az ellenállási mozgalomban vesznek részt, jogosan használhatják a fegyverüket a rendfenntartókkal szemben, hiszen ha csendőrkézre kerülnének, nagyobb hátrány érné őket. Mindez fordítva igaz – derült ki. A 2006-os ítélet indoklása szerint jogtalan lövöldözésével Ságvári okot adott rá, hogy fegyvert használjanak ellene. Vagyis maga idézte elő azt a tragikus helyzetet, amelynek végül áldozata lett. A Kristóf László ellen 1959-ben felhozott többi vád sem állta meg a helyét. A történet eszerint tele volt csűrcsavarral, ideológiai megfontolásokkal, politikai indíttatású legendákkal. Az évek távlatából az mindenesetre leszűrhető, hogy a 2006-os ítélet ezek túlnyomó részét egyértelműen megcáfolta.

Kónya István elnökhelyettes ezt most, a cukrászdai lövöldözés évfordulója kapcsán lapunknak úgy foglalta össze: a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatkor nem történelmi eseményeket, hanem egy ítéleti tényállást vizsgált meg, mégis hozzájárult a múlt árnyaltabb, legendáktól mentes megismeréséhez, szereplőinek tárgyilagos értékeléséhez. – Mondjuk ki őszintén, hogy a propagandából mártírként megismert Ságvári Endre a vele szemben jogszerűen fellépő hatósági személyekre rántott fegyvert, és ölte meg egyiküket. Az eset ráadásul annyiban túlmutat önmagán, hogy ez a magatartás soha és sehol nem fogadható el, s minden államban súlyos következményekkel jár – mondta a bíró. Hozzáfűzte: a koncepciós ítélkezés az erőszakot erénynek, hőstettnek minősítette, az eseményekben vétlen Kristóf Lászlóból pedig az akkori eljárás áldozatot csinált és életétől megfosztotta. Az elnökhelyettes úgy fogalmazott: ez nem igazságszolgáltatás volt, hanem a bírói hatalom visszaélésszerű alkalmazása, mégpedig politikai leszámolás céljából. Ez lehet a fő tanulság most, az egykori cukrászdai lövöldözés évfordulóján.