Több más újságíróval együtt magam is részt vettem azon a tizennégy évvel ezelőtti tárgyaláson, amelyen egy nem mindennapi, történelmi jellegű ügyben döntött a Legfelsőbb Bíróság (LB). Az érdeklődés rendkívül nagy volt, a közönség egy része feltétlenül a néhai kommunista vezető, Ságvári Endre pártján állt, mások viszont úgy vélték, hogy a csendőrségnek kötelessége volt lelőni a férfit, hiszen először ő sütötte el a fegyverét. Működésével ráadásul Ságvári egy olyan állam hátországát támadta, bomlasztotta, amely akkor háborúban állt.
A dokumentumokból azután kiderült, hogy – a feltételezésekkel ellentétben – a csendőrség és a rendőrség már hosszabb ideje kereste Ságvárit hasonló tevékenységet folytató társaival együtt. Végül, 1944. július 27-én egy négytagú nyomozócsoport azzal a megbízással indult útnak, hogy kövesse és figyelje, majd fogja el a férfit. Autójukból látták is, amint a Hűvösvölgyben betért a Nagy cukrászdába, s ezt telefonon jelentették elöljárójuknak. Azt a választ kapták, hogy a reggeli parancs van érvényben, Ságvárit – és a szintén illegalitásban tevékenykedő társát – mindenképpen el kell fogni.
A detektívek ezután bementek a cukrászdába és igazoltatni kezdtek. Ságvári hamis papírokat mutatott fel, majd a táskájához nyúlt, mire az egyik csendőr megadásra szólította fel. Ságvári azonban előkapta a pisztolyát és lőtt, a tűzharcban Kristóf László csendőr súlyosan megsebesült. Ezután a kommunista vezető menekülni próbált, de a hatósági személyek kiáltására – „Tolvaj, fogják meg!” – két vendég is megpróbálta feltartóztatni, ám ez nem sikerült. Ságvári az épület mellett futott tovább, majd hirtelen visszafordult és újabb lövést adott le, a csendőrök viszonozták a tüzet. Az egyik hivatalos személy, aki a lövöldözésben megsebesült, a kórházban elhunyt, halálos ágyán még kitüntették. Ságvárit szintén lövés érte, s a mentőautóban meghalt.

Fotó: MTI/Honéczy Barnabás
Kristóf Lászlót – tizenkét másik volt csendőrrel együtt – 1959-ben bíróság elé állították, háborús bűntett és más kisebb bűncselekmények címén halálbüntetésre ítélték, majd kivégezték. Ügyének felülvizsgálatát a testvére kezdeményezte és ez 2006-ban meg is történt: a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa felmentő ítéletet hozott a perben. Az indoklásban elhangzott, hogy az 1959-es ítélet minden részletében törvénysértő. Az LB az események megítélésekor mindenekelőtt a hajdani jogot elemezte. Elsőként azt vette figyelembe, hogy az állami és a társadalmi rend védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikk büntetni rendelte azokat, akik a hatalom megszerzése és kizárólagos gyakorlása érdekében szervezkedésben vettek részt. Ez a jogszabály 1945-ig hatályban volt, a szélsőjobb és a szélsőbal mozgalmait, szervezkedéseit egyaránt üldözte. Ennek alapján figyeltek fel a rendvédelmi hatóságok Ságvárira és társaira is.