Észrevétlenül érzéketlenítenék a fiatal generációkat (2. rész)

Cikksorozatunk első részében a pszichológustársadalom megosztottságáról, a médiatartalmak változásáról, azok befolyásoló szerepéről, valamint a szülői felelősségről írtunk. Mostani cikkünkben Hal Melinda pszichológus segítségével többek között arra keressük a választ, milyen hatásai, veszélyei lehetnek a túl fiatal korban történő LMBTQ-érzékenyítésnek, az erre irányuló tudatos oktatásnak, és miért lenne fontos már fiatal korban megtanulni az önálló mérlegelést.

Cyberbullying concept. Teen tired girl sitting on the bed with notebook

Miközben számos mozgalom a nők tárgyiasítása ellen vagy jogaik kiterjesztéséért küzd, a közösségi médiában fellelhető tartalmak sokszor inkább ennek ellenkezőjét sugallják a fiataloknak. De miért van ennyi ellentmondás századunk trendi, magát sokszor nyugatosnak nevező törekvései között és hogyan hatnak ezek a fiatalok gondolkodására?

A fiatalok minden esetben gazdasági, politikai és ilyen módon stratégiai célpontok

– jelenti ki Hal Melinda pszichológus, hozzátéve: a társadalom alakulásában, a jövő meghatározásában ezért fontos szerepük van. Mindezt pozitív és negatív hatású célok mentén is lehet használni. A fiatalok a jövő zálogai, nemsokára szavazó polgárok, cégvezetők, egészségügyi, esetleg oktatási szakemberek lesznek. A verseny értük folyik, a hosszú távú átalakulás, innováció, megújulás jegyében.

Etikus rendszerre van szükség

A vezető streamingszolgáltatók mellett a különböző applikációk sem igazán törekednek szexuális tartalmaik szabályozására, így a fiatal felhasználók nagyon könnyen fejlődési szintjüket meghaladó tartalmakba ütközhetnek. Egy olyan sorozat, ami régebben még legalább 16-os karikával futott volna, ma már akár 12 éven felülieknek is megtekinthető. Vajon tényleg hamarabb érnek manapság a fiatalok vagy csak háttérbe szorult a gyermekek nemi fejlődésének védelme?

Kialakulatlan felelősségérzettel kerülnek szembe a média tartalmaival. Fotó: 123RF

A szakértő szerint cirkuláris okságot látunk. A fiatalok első szexuális aktusa egyre korábban történik, minden hamarabb érkezik el az életükben. Az izgalomkereső tevékenység és a kíváncsiság is egyre alacsonyabb korosztályban kap teret. A gyerekek ingerekkel elárasztott környezetben nőnek fel, sokan már az óvodás korban megismerkednek az okostelefonnal, tablettel és egyéb technológiai újdonságokkal. Ez olyan ingergazdag helyzet, amelyet az agy a későbbiekben is igényelni fog. A statikusabb tartalom unalmassá válik. A fiatalok, gyerekek igényei és változó magatartásuk is visszahat a tartalomgyártókra.

A szexualizált tartalmak kontroll és feldolgozás nélküli fogyasztása, a minták médiából történő elsajátítása egyértelműen káros

– figyelmeztet Hal Melinda, aki úgy véli, a szülőket rá kell vezetni a médiatartalom jelzéseinek ismeretére és figyelembevételére. A korhatáros karika nem véletlenül van a tartalmakon, mint ahogy a biztonságos internethasználatnak is számos módja van. Emellett a tartalomgyártókat is érdemes edukálni a mentális zavarokról, arról, hogy mit okozhatnak a különböző szexuális tartalmak, ha azokkal túl korai életkorban találkoznak a fiatalok. Egységes, etikus rendszert érdemes kialakítani a jelzéseknél. A műsoridő megfelelő meghatározása szintén elengedhetetlen, mindezt a reklámok esetében is érdemes lenne figyelembe venni – teszi hozzá a pszichológus.

A pszichológusokat félelemben tartja az LMBTQ-lobbi

Cikksorozatunk első részében a megszólaltatott szakértők elmondták: sajnos a pszichológia története tele van világnézetileg elfogult értelmezésekkel, például a kisebbségek elleni elnyomás sokáig szolgáltatott tudományos hátteret. Most inkább az újbaloldali modern és posztmodern paradigma támogatásának gyártanak háttérképet, hasonló egyoldalúsággal.

Gyakran az egyszerű biológiai tények megfogalmazása is úgy van beállítva, mint a bántalmazás része. Nem egyszerű meghúzni a határt, és reflektálni arra a pillanatra, amikor valaki az eredményeket saját világnézete alapján értelmezi, belelátva azt a világos képet, amiben hinni szeretne – véli forrásunk. Egyre több példa van arra, hogy a pszichológiát népszerűsítő vagy szakmai eredményeket hétköznapi nyelvre fordító kollégák is eltérnek a tudományetikai normáktól, amikor olyan kérdésekben foglalnak egyértelműen állást, amelyek nem dönthetők el szakmai alapon, illetve úgy szelektálják a kutatásokat, hogy mi támasztja alá állásfoglalásukat, miközben szót sem ejtenek arról, hogy ettől eltérő eredmények is napvilágot láttak – hangsúlyozták. A cikk IDE kattintva érhető el.

A szakértő véleménye a magyar kormány intézkedéseiben is tetten érhető: a pedofilellenes törvénycsomagnak a filmek és sorozatok korhatárbesorolása, megfelelő idősávba történő áthelyezése, valamint a reklámokban megjelenő szexuális tartalmak szabályozása is része.

Tudatos társadalomalakítás

– Az LMBTQ-lobbi megjelenésének legnagyobb veszélye, hogy sok esetben olyan tartalmat közölnek, ami traumatizáló hatású lehet, vagy maradandó változást okozhat az arra éretlen, felkészületlen gyermekeknek és fiataloknak – véli Hal Melinda. Elmondása szerint nincsen tudományos bizonyíték és egyetértés abban, hogy önmagában az ilyen jellegű tartalom befolyásolná a nemi identitást vagy a szexuális orientációt, azonban a mintatanulás jellemző lehet. Éppen ezért van óriási felelősségük a gyártóknak abban, hogyan jelennek meg a szexuális kérdések a különböző tartalmakban. Amennyiben agresszívan, túl erőteljesen vagy akár kontextuálisan érthetetlenül akad rájuk az ember, úgy súlyos következményei lehetnek. Nehéz a tudományos tényekre alapozva döntést hozni az LMBTQ-lobbi kérdéseiben – hangsúlyozza.

A tanulmányok számos eltérő eredményre jutottak az elmúlt időben, az ezzel kapcsolatos kérdések pedig politikailag, ideológiailag, vallásilag és gazdaságilag erősen átitatottak.

Érdemes lehet a szakemberek megnyilvánulásaira madártávlatból, holisztikusan, tágabb perspektívából rátekintünk. – Akarunk-e társadalmi változást? Akarunk-e kulturális változást? Engedjük-e, hogy a politikai és ideológiai különbözőségek ilyen mértékben meghatározzák hétköznapjainkat? Képesek vagyunk és akarunk-e kapcsolódni történelmi, kulturális emlékeinkhez? Fel vagyunk-e készülve a változásra? Vajon minden társadalomnak ugyanarra a változásra van szüksége és lehet-e mintaszerűen gondolkodni ezekben a kérdésekben? – sorolja a kérdéseket a szakértő, aki úgy gondolja, ha mindezekre körvonalazódnának a válaszok, kevesebb feszültség lenne jelen a szakemberek között is.

Átveszik a szülők feladatát

Fontos tisztázni, hogy az érzékenyítésekhez szükséges a szülők hozzájárulása is. – Azok a szülők, akik ehhez hozzájárulásukat adják, valamiért így érzik helyénvalónak, ez az ő döntésük. Azoknál a gyerekeknél, ahol a szülők ehhez nem adják támogatásukat, ott eleve nem jöhet szóba az érzékenyítés. Persze az edukáció ettől függetlenül fontos, de az érzékenyítés alapvetően ideológiai alapon történik, mert a fókusza nem az, hogy hat ez a gyerekre, hanem az, hogy tudjanak a másságról – mutat rá a pszichológus. Ez akár még rendben is lehetne, de semmiképpen nem kisgyerekkorban.

Gyermekkorban a szülői attitűd és minta a meghatározó a gyerek viszonyulásaiban, tehát összezavaró a különböző szervezetek kívülről való beavatkozása, éppen a fentebb említett fejlődési törvényszerűségek miatt.

A szakértő szerint éppen ezért teljesen érthetetlen ennek a korosztálynak a megcélzása. Az ideológiailag elkötelezett szülőre úgysincs senkinek befolyása – teszi hozzá.

Kiterjesztett családfogalom

Az érzékenyítés szó hallatán a kritikusabbak hajlamosak arra gondolni, hogy valami szemmel láthatóan borzalmas történik a kisgyerekekkel: szexualitással kapcsolatos ingerekkel árasztják el őket, LMBTQ-témájú fogalmakat részleteznek nekik, és így tovább – mondja Hal Melinda. Ami azonban valójában történik, az látszatra ártatlan: mesenézés, meseolvasás, beszélgetés. Általában nem hangzik el a szex vagy a nemi identitás szó, sem más hasonló fogalom. „Ugyan már, ettől a gyerekem csak jobb fej/elfogadóbb/toleránsabb lesz” – gondolhatnánk. Valóban nagyon nehéz megmondani, hol van az a mozzanat, a határkő, amit átlépve ingoványos területre tévedünk. Olyan területre, amelyen a pszichológia eddig oly kevés és egymásnak annyira ellentmondó eredményeket tudott felmutatni, hogy egy intellektuálisan becsületes szakember nem vállalhatja rajta gyermekek „idegenvezetését” – hangsúlyozza a pszichológus.

A gond az, hogy ami történik, az éppen az érzékenyítés ellenkezője, egyfajta „érzéketlenítés” a fogalmak, kategóriák, a valóság iránt.

Észrevétlen, apró lépésekben oltja ki a kétkedést, az egészséges gyanakvást, hogy itt valami olyasmiről van szó, ami – talán nehezen megfogalmazható módon, de – nem biztos, hogy rendben van.

Hal Melinda példát is hoz a jelenségre: a család az család kampány kapcsán találkozhattunk olyan ábrákkal, amik bemutatták, hogy mit kellene családnak tekintenünk. Az eredeti cél az apa-anya-gyerek klasszikus családfogalom kiterjesztése lett volna a homoszexuális pár-gyerek felállásra. A különböző felnőtt-gyerek formációk mellett azonban egy idő után szerepelni kezdett a felnőtt-háziállat kombináció is. Anyák napja alkalmából készült egy hasonló képösszeállítás arról, hogy kiket is köszöntünk – az anyaság változatos megjelenési formái között is megjelent egy nő-kutya páros. Tehát ha elfogadom, hogy a gyermeket nevelő homoszexuális pár az család, akkor fogadjam el azt is, hogy egy kutyatartó felnőtt a kutyájával is az? A gyerek egyenértékű egy kutyával, a gyereknevelés az állattartással? És mi a helyzet a növényekkel vagy az autókkal? Ezekkel is lehet családot alkotni? Apró lépések, „érzéketlenedés” a különbségek és az esszenciális kategóriák (ember-állat-növény-tárgy) iránt.

– Húsz évvel ezelőtt még a többség megütközött volna egy ilyen ábrán. Ma elvitatkozunk rajta, ki mit gondol erről.

Félő, hogy a jövő érzékenyített-érzéketlenített gyereke gond – és gondolkodás – nélkül nyeli majd le ezeket az összemosásokat a tolerancia jegyében – fejti ki a szakértő.

A mérlegelés fontossága

– Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a szülők az internetes tartalmak elérhetőségének változásával – hívja fel a figyelmet Hal Melinda. Elmondása szerint a gyermekek önállóságra nevelése, az egyre nagyobb felelősségi körök megszerzése régebben egy folyamatba ágyazódott, mely az önálló boltba menéssel kezdődött, a tömegközlekedés önálló használatával folytatódott, majd a baráti rendezvényeken való részvétel szervezésével, és a hazaérkezés időpontjának egyeztetésével, a jogosítvány megszerzésével zárult. Mindeközben a gyerekek időről időre magukra maradtak, önálló döntéseket kellett hozniuk, hiszen mobiltelefon nem létezett még. A felelősségi körök növekedésével a szülőnek bíznia kellett gyermeke talpraesettségében vagy megfelelő mérlegelésében a döntési helyzetek során.

Manapság a fejlődési folyamat egészen más formát ölt. A gyerekek az egészen kicsiknek is kifejlesztett okos órák vagy mobiltelefonok segítségével folyamatosan nyomon követhetők, bármikor felhívhatják szüleiket, kérdezhetnek, segítséget kérhetnek. Főleg a városi színtereken kitolódott az önálló boltba, iskolába járás időpontja, sok gyereket háztól házig szállítanak az agglomerációban is, a szülők autós életmódja miatt gyakori, hogy a gyerekek csak felső tagozatban, vagy még akkor sem kezdenek egyedül intézkedni. A délutáni, egyedül otthon töltött idejük is egészen más a mai gyerekeknek, hiszen az elektromos kütyük használatával játékaik, elfoglaltságaik a virtuális térre korlátozódnak, nem a tárgyi szinten történnek.

A szakértő rámutat:

a gyermekek ezzel a kialakulatlan felelősségérzettel kerülnek szembe a média tartalmaival, ahol felnőtt döntéseket kellene hozniuk önkorlátozásról, kíváncsiságukat és ösztönös izgalomkeresésüket kellene szabályozniuk akár az internetes játékok, akár a szexuális tartalmak tekintetében.

Az előző generációkhoz képest tehát azt láthatjuk, hogy a szülőknek sokkal nagyobb kontrollja van a gyermekek felett a médiának és az elektromos eszközöknek köszönhetően, ezzel élnek is,

a gyerekek viszont felkészületlenül kerülnek olyan döntési helyzetekbe, amelyeknek súlyos lelki következményei lehetnek.

Nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok és szüleik is, akiknek az önállóság fokozatos kiépítésével kapcsolatos rizikókat fontos lenne felvállalniuk a felnövekedés folyamán, még akkor is, ha ijesztő elengedni a gyermek kezét, hiszen ezáltal tud kialakulni az önálló döntések meghozásához szükséges magabiztosság.