Észrevétlenül érzéketlenítenék a fiatal generációkat (2. rész)

Cikksorozatunk első részében a pszichológustársadalom megosztottságáról, a médiatartalmak változásáról, azok befolyásoló szerepéről, valamint a szülői felelősségről írtunk. Mostani cikkünkben Hal Melinda pszichológus segítségével többek között arra keressük a választ, milyen hatásai, veszélyei lehetnek a túl fiatal korban történő LMBTQ-érzékenyítésnek, az erre irányuló tudatos oktatásnak, és miért lenne fontos már fiatal korban megtanulni az önálló mérlegelést.

Cyberbullying concept. Teen tired girl sitting on the bed with notebook

A szakértő véleménye a magyar kormány intézkedéseiben is tetten érhető: a pedofilellenes törvénycsomagnak a filmek és sorozatok korhatárbesorolása, megfelelő idősávba történő áthelyezése, valamint a reklámokban megjelenő szexuális tartalmak szabályozása is része.

Tudatos társadalomalakítás

– Az LMBTQ-lobbi megjelenésének legnagyobb veszélye, hogy sok esetben olyan tartalmat közölnek, ami traumatizáló hatású lehet, vagy maradandó változást okozhat az arra éretlen, felkészületlen gyermekeknek és fiataloknak – véli Hal Melinda. Elmondása szerint nincsen tudományos bizonyíték és egyetértés abban, hogy önmagában az ilyen jellegű tartalom befolyásolná a nemi identitást vagy a szexuális orientációt, azonban a mintatanulás jellemző lehet. Éppen ezért van óriási felelősségük a gyártóknak abban, hogyan jelennek meg a szexuális kérdések a különböző tartalmakban. Amennyiben agresszívan, túl erőteljesen vagy akár kontextuálisan érthetetlenül akad rájuk az ember, úgy súlyos következményei lehetnek. Nehéz a tudományos tényekre alapozva döntést hozni az LMBTQ-lobbi kérdéseiben – hangsúlyozza.

A tanulmányok számos eltérő eredményre jutottak az elmúlt időben, az ezzel kapcsolatos kérdések pedig politikailag, ideológiailag, vallásilag és gazdaságilag erősen átitatottak.

Érdemes lehet a szakemberek megnyilvánulásaira madártávlatból, holisztikusan, tágabb perspektívából rátekintünk. – Akarunk-e társadalmi változást? Akarunk-e kulturális változást? Engedjük-e, hogy a politikai és ideológiai különbözőségek ilyen mértékben meghatározzák hétköznapjainkat? Képesek vagyunk és akarunk-e kapcsolódni történelmi, kulturális emlékeinkhez? Fel vagyunk-e készülve a változásra? Vajon minden társadalomnak ugyanarra a változásra van szüksége és lehet-e mintaszerűen gondolkodni ezekben a kérdésekben? – sorolja a kérdéseket a szakértő, aki úgy gondolja, ha mindezekre körvonalazódnának a válaszok, kevesebb feszültség lenne jelen a szakemberek között is.

Átveszik a szülők feladatát

Fontos tisztázni, hogy az érzékenyítésekhez szükséges a szülők hozzájárulása is. – Azok a szülők, akik ehhez hozzájárulásukat adják, valamiért így érzik helyénvalónak, ez az ő döntésük. Azoknál a gyerekeknél, ahol a szülők ehhez nem adják támogatásukat, ott eleve nem jöhet szóba az érzékenyítés. Persze az edukáció ettől függetlenül fontos, de az érzékenyítés alapvetően ideológiai alapon történik, mert a fókusza nem az, hogy hat ez a gyerekre, hanem az, hogy tudjanak a másságról – mutat rá a pszichológus. Ez akár még rendben is lehetne, de semmiképpen nem kisgyerekkorban.

Gyermekkorban a szülői attitűd és minta a meghatározó a gyerek viszonyulásaiban, tehát összezavaró a különböző szervezetek kívülről való beavatkozása, éppen a fentebb említett fejlődési törvényszerűségek miatt.

A szakértő szerint éppen ezért teljesen érthetetlen ennek a korosztálynak a megcélzása. Az ideológiailag elkötelezett szülőre úgysincs senkinek befolyása – teszi hozzá.

Kiterjesztett családfogalom

Az érzékenyítés szó hallatán a kritikusabbak hajlamosak arra gondolni, hogy valami szemmel láthatóan borzalmas történik a kisgyerekekkel: szexualitással kapcsolatos ingerekkel árasztják el őket, LMBTQ-témájú fogalmakat részleteznek nekik, és így tovább – mondja Hal Melinda. Ami azonban valójában történik, az látszatra ártatlan: mesenézés, meseolvasás, beszélgetés. Általában nem hangzik el a szex vagy a nemi identitás szó, sem más hasonló fogalom. „Ugyan már, ettől a gyerekem csak jobb fej/elfogadóbb/toleránsabb lesz” – gondolhatnánk. Valóban nagyon nehéz megmondani, hol van az a mozzanat, a határkő, amit átlépve ingoványos területre tévedünk. Olyan területre, amelyen a pszichológia eddig oly kevés és egymásnak annyira ellentmondó eredményeket tudott felmutatni, hogy egy intellektuálisan becsületes szakember nem vállalhatja rajta gyermekek „idegenvezetését” – hangsúlyozza a pszichológus.

A gond az, hogy ami történik, az éppen az érzékenyítés ellenkezője, egyfajta „érzéketlenítés” a fogalmak, kategóriák, a valóság iránt.

Észrevétlen, apró lépésekben oltja ki a kétkedést, az egészséges gyanakvást, hogy itt valami olyasmiről van szó, ami – talán nehezen megfogalmazható módon, de – nem biztos, hogy rendben van.

Hal Melinda példát is hoz a jelenségre: a család az család kampány kapcsán találkozhattunk olyan ábrákkal, amik bemutatták, hogy mit kellene családnak tekintenünk. Az eredeti cél az apa-anya-gyerek klasszikus családfogalom kiterjesztése lett volna a homoszexuális pár-gyerek felállásra. A különböző felnőtt-gyerek formációk mellett azonban egy idő után szerepelni kezdett a felnőtt-háziállat kombináció is. Anyák napja alkalmából készült egy hasonló képösszeállítás arról, hogy kiket is köszöntünk – az anyaság változatos megjelenési formái között is megjelent egy nő-kutya páros. Tehát ha elfogadom, hogy a gyermeket nevelő homoszexuális pár az család, akkor fogadjam el azt is, hogy egy kutyatartó felnőtt a kutyájával is az? A gyerek egyenértékű egy kutyával, a gyereknevelés az állattartással? És mi a helyzet a növényekkel vagy az autókkal? Ezekkel is lehet családot alkotni? Apró lépések, „érzéketlenedés” a különbségek és az esszenciális kategóriák (ember-állat-növény-tárgy) iránt.

– Húsz évvel ezelőtt még a többség megütközött volna egy ilyen ábrán. Ma elvitatkozunk rajta, ki mit gondol erről.

Félő, hogy a jövő érzékenyített-érzéketlenített gyereke gond – és gondolkodás – nélkül nyeli majd le ezeket az összemosásokat a tolerancia jegyében – fejti ki a szakértő.

A mérlegelés fontossága

– Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a szülők az internetes tartalmak elérhetőségének változásával – hívja fel a figyelmet Hal Melinda. Elmondása szerint a gyermekek önállóságra nevelése, az egyre nagyobb felelősségi körök megszerzése régebben egy folyamatba ágyazódott, mely az önálló boltba menéssel kezdődött, a tömegközlekedés önálló használatával folytatódott, majd a baráti rendezvényeken való részvétel szervezésével, és a hazaérkezés időpontjának egyeztetésével, a jogosítvány megszerzésével zárult. Mindeközben a gyerekek időről időre magukra maradtak, önálló döntéseket kellett hozniuk, hiszen mobiltelefon nem létezett még. A felelősségi körök növekedésével a szülőnek bíznia kellett gyermeke talpraesettségében vagy megfelelő mérlegelésében a döntési helyzetek során.

Manapság a fejlődési folyamat egészen más formát ölt. A gyerekek az egészen kicsiknek is kifejlesztett okos órák vagy mobiltelefonok segítségével folyamatosan nyomon követhetők, bármikor felhívhatják szüleiket, kérdezhetnek, segítséget kérhetnek. Főleg a városi színtereken kitolódott az önálló boltba, iskolába járás időpontja, sok gyereket háztól házig szállítanak az agglomerációban is, a szülők autós életmódja miatt gyakori, hogy a gyerekek csak felső tagozatban, vagy még akkor sem kezdenek egyedül intézkedni. A délutáni, egyedül otthon töltött idejük is egészen más a mai gyerekeknek, hiszen az elektromos kütyük használatával játékaik, elfoglaltságaik a virtuális térre korlátozódnak, nem a tárgyi szinten történnek.

A szakértő rámutat:

a gyermekek ezzel a kialakulatlan felelősségérzettel kerülnek szembe a média tartalmaival, ahol felnőtt döntéseket kellene hozniuk önkorlátozásról, kíváncsiságukat és ösztönös izgalomkeresésüket kellene szabályozniuk akár az internetes játékok, akár a szexuális tartalmak tekintetében.

Az előző generációkhoz képest tehát azt láthatjuk, hogy a szülőknek sokkal nagyobb kontrollja van a gyermekek felett a médiának és az elektromos eszközöknek köszönhetően, ezzel élnek is,

a gyerekek viszont felkészületlenül kerülnek olyan döntési helyzetekbe, amelyeknek súlyos lelki következményei lehetnek.

Nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok és szüleik is, akiknek az önállóság fokozatos kiépítésével kapcsolatos rizikókat fontos lenne felvállalniuk a felnövekedés folyamán, még akkor is, ha ijesztő elengedni a gyermek kezét, hiszen ezáltal tud kialakulni az önálló döntések meghozásához szükséges magabiztosság.