Rendet és nemzeti hadsereget vár az ország

Növekszik az országban a rend és a konszolidált viszonyok megteremtése iránti igény. Általános visszatetszést kelt a gomba módra szaporodó pártok viaskodása.

2019. 10. 19. 8:47
Horthy Miklós
Budapest, 1919. november 16. Horthy Miklós fővezér fehér lovon, a "nemzeti hadsereg" élén bevonul Budapestre. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: - Forrás: MTI Reprodukció
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Növekszik az országban a rend és a konszolidált viszonyok megteremtése iránti igény. Általános visszatetszést kelt a gomba módra szaporodó pártok viaskodása. Jól jellemzi a helyzetet Csernoch János hercegprímás nyilatkozata, amelyet Az Ujság október 18-i száma idéz: „Magyarországnak nemsokára több lesz a pártja, mint a lakosa.” Ezek után érthető, hogy Horthy Miklóst és a nemzeti hadsereget egyre nagyobb megbecsülés övezi, s az emberek fokozódó reményekkel, bizalommal fordulnak feléjük. A Pesti Napló október 14-i vezércikke úgy ír: „Soha semmiféle hadsereget a szeretetnek az a melegáramlása még nem várta, mint amilyen a magyar nemzeti hadsereget körül fogja folyni.”

Fotó: MTI Reprodukció

A Magyarország arra hívja fel a figyelmet a kisgazdapárt kaposvári gyűlése kapcsán, hogy a magyar paraszt „keresi a fix pontot, ahol nemcsak lábát megveti, de ahonnan tovább is mehet. Keresi, kívánja – azt, ami sajnosan nincs – az állami főhatalmat, amely azután véget vetne a parlamenten kívüli állapotnak, a költségvetés nélkül való kormányzásnak, az egyéni akciók végtelen sorozatának. Ezt akarja a paraszt. Kormányzót, aki véget vetne a mostani gazdasági polgárháborúnak, kibékítené a várost a faluval és a belföldi blokádtól a valuta nyomorúságig emberileg segítene mindazon, amin segíteni kell. ”

Az Est tudósítása sokatmondóan említi: „A párt vezérét, Nagyatádi Szabó Istvánt, aki mielőtt a nagygyűlésre ment, Siófokon folytatott tárgyalásokat, viharos lelkesedéssel fogadták.” A nemzeti hadsereg főhadiszállására, illetve Horthyra tett utalás után idéznek Szabó beszédéből, mely szerint „Szükség van rá az ország érdekében, hogy az államfő szerepét betöltő kormányzót válasszanak a pártok és a kormány fölé, hogy egy erős kézbe fusson össze minden erő. Csak olyan egyén alkalmas erre a feladatra, aki nem politizál, nem járatta le magát és egy párthoz sem tartozik.” A hatvanezres nagygyűlés hatalmas lelkesedéssel fogadja el a javaslatot.

A Népszava cikket közöl Nagyatádi Szabó István a dunántúli vérengzésekről és a politikai helyzetről cím alatt. Ebben a cím sugallásával ellentétesen a kisgazda vezető azt nyilatkozza: „Tény, hogy történtek a diktatúra bukását követő napok izgalmaiban sajnálatos atrocitások, ámde azokat önkényesen eljáró katonai csoportok követték el, s azokról egy parancsnokságnak sem volt előzetesen tudomása. A bűncselekményt elkövetők különben is hadbírói eljárás alá vonattak. Most már nem fordulnak elő erőszakos önbíráskodások. Személyesen győződtem meg például, hogy Kaposváron a letartóztatott munkásokkal emberségesen, a törvény szerint bánnak.”

A Magyarország Túl a Dunán teljes a rend és nyugalom című riportjában azt taglalja: „Pogromszerű jelenségek is fordultak elő, de korántsem direkt pogromok, inkább csak szórványos zavargások, amelyek zsidókat is értek, de nem csak a zsidókat és nem főként a zsidókat. […] Kommunista üldözés volt ez, amely elsősorban a zsidó kommunistákat érte, […] Meg kell állapítani, és ezt zsidó emberek kijelentései is igazolják, hogy a hatóságok legnagyobb része igen erélyesen szembeállt a förgeteggel, a derék, józan nép pedig általában oly nemesen viselkedett, hogy minden elismerést megérdemel.”

Az elkövetők kilétét is felfedik: „Egzaltált emberek vezették, s legnagyobbrészt ugyanaz a csőcselék cselekedte meg, amely rabolt az őszirózsás forradalom radikális hevületében, a szocialista terror tobzódásakor, s mint vörös horda a kommunizmusáért »égő lelkesedésében«. Az a huligán-salak, amely rabol és gyilkol, ha megbomlik a jogrend, éppen csak egyszer a vörös, máskor a fehér zászló alatt.”

A jelent így írják le: „a nép – az értelmes, józan parasztság – nem bántja a tisztességes zsidót, sőt humánusan segíti is. […] Pogromok nincsenek. Zsidóüldözés nincs. Ma már éppen olyan biztonságban élnek a zsidók mindenütt, mint a vihar előtt. Bántódás nem éri őket. […] Egy Dombóvár környéki kis zsidó szatócs így vázolta a helyzetet: – A nép igen emberségesen bánt velünk. Akit üldözött, az nagyobbára rá is szolgált. Pincehelyen sok helyt a parasztság védte meg a tisztességes zsidót a csőcseléktől. Simontornyán elköltözött zsidók lakását a parasztság őrizte, hogy ki ne rabolják. A mi vidékünkön több keresztényt ért a fehérterror, mint zsidót.”

A Népszava 17-én A nagyzsidók a kiszsidók csontjaival üzérkednek című cikkében – amiért a kormánnyal együttműködnek – morbid antiszemita felhanggal azt írja: „a nagyzsidók abban a helyzetben vannak, hogy szerencsétlen faj- és hitrokonaiknak a csontjaiból csinálnak maguknak aranyat. Vajon hány milliónyi profitot hoz a nagyzsidóknak minden kiló kiszsidócsont?” 19-én leközlik, hogy „a budapesti izraelita hitközség vezetősége köszönőlevelet intézett Mattyasovszky főkapitányhoz. A levélben megköszöni neki azt, hogy a rendőrség közreműködésével és hathatós támogatásával lehetségessé tette, hogy az elmúlt főünnepeket az összes templomokban és pótimaházakban zavartalanul meg lehetett tartani.” Furcsa kommentárt fűznek a hírhez: „Hiányos ez a köszönőlevél. Valamit elfelejtettek a zsidó hitközség elöljárói: hasonló levelet intézni a megszálló román csapatok parancsnokságához. Mert mi azt láttuk az ünnepeken, hogy román őrségek és őrjáratok ügyeltek arra, hogy a zsidóság ünnepeit megtarthassa…”

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.