Rendtársai, barátai, diákjai és megannyi tisztelője köszöntötte 75. születésnapja alkalmából Várszegi Asztrikot. A nyugalmazott pannonhalmi főapátot a járványhelyzetre való tekintettel személyesen csak a bencés szerzetesközösségnek volt módja felköszönteni, rajtuk kívül viszont
több mint százan küldtek személyes üdvözletet Asztrik atyának.
Az emeritus apát születésnapja alkalmából többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Erdő Péter bíboros-érsek, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Steinbach József dunántúli református püspök, Szemerei János evangélikus püspök, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat elnöke, valamint Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára is köszöntőt küldött. A születésnapi üzenetek közül tizenhét részletet választottak i került névtelenül, amelyből a püspök részére egy online képes- és szövegkönyvet állítottak össze.
A püspök idén a bencés szerzetesközösséggel ünnepelt
Fotó: Hajdú D. András
– Tőled az tanultuk: nem az számít, hogy kinek tartanak az emberek, nem az számít, hogy milyen címem vagy beosztásom van, hogy mit értem el az életben, ezek csupán külsőségek, ezekhez méltóan kell ugyan élni, szerényen elfogadni, de nem ezek a fontos dolgok.
A fontos a belső élet, hogy folyton úton legyünk Isten felé, az ő országa felé – írta köszöntőüzenetében Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát, a szerzetesi üdvözletet pedig már a névtelen köszöntések követték:
– Épp udvaroltam egy lánynak, a családjuknál voltam, és a tévéhíradóban interjút adtál a püspökké szentelésed alkalmából. És ahogy ott beszélsz, valakit fölismerhettél a riporter mögött, és azzal a nagyon kedves mosolyoddal, derűsen kiintegettél neki – miközben folyt a „hivatalos” interjú. Azóta is példaértékű ez, nem túl komolyan venni magunkat, figyelni a másikra, aki fontosabb, mint a hivatalosság – olvasható a visszaemlékezésben, amelyet szintén egy személyes élmény felidézése követett:
– A bérmálási felkészítőnkön mondtad, hogy „a szerzetes kiváltsága, hogy nem hülyül hozzá a világhoz”. Látod-látod, soha nem tudod, milyen mondataid kísérik el az embereket évtizedeken át…
Ez már akkor is elgondolkodtatott, és azóta is próbálom szem előtt tartani, hogy – bár nem vagyunk szerzetesek, de – az egyik fő feladatunk, hogy vigyázzunk, ne hülyüljünk hozzá a világhoz.
