Amikor Puhl Sándor tesztelte a Pajero terepjárót

Tisztelt Puhl úr! Arra szeretnénk kérni önt, hogy hazánk egyik legnépszerűbb klubjának stadionjában vezessen egy kicsit. Bocsánat, azt az apróságot elfelejtettük hozzátenni, hogy ezúttal nem labdarúgó-mérkőzést, hanem egy terepjárót – hangzott el telefonos egyeztetésünk lényege, melyre a földkerekség jelenlegi legjobb sípmestere halálpontos érkezéssel és hihetetlenül ügyes sofőrködéssel adott illő választ – kezdi cikkét az Autó-Motor.

Szóval, nincs abban semmi különös, ha egy játékvezetőt arra kérnek, hogy egy focipálya felé vegye az irányt. E munkahelyi „baleset” Puhl Sándorral a világ szinte valamennyi földrészén megtörtént már, az azonban most fordult elő először, hogy egy autó miatt lépjen tettei mezejére. A csapatok helyett ezúttal egy 2,8 literes turbódízelmotorral szerelt Mitsubishi Pajero volt a partnere.

„Az autóvezetés kísértetiesen hasonlít a játékvezetéshez. Szép lehet valaki, de okos nem. Nem elég arra figyelni, hogy mit hogyan csinálunk, amellett sokszor azt is ki kell találni, hogy milyen manőverre készülnek autóstársaink. Hiba nélkül én még nem vezettem mérkőzést, és azt hiszem, hogy autót sem”

„Az autóvezetés kísértetiesen hasonlít a játékvezetéshez. Szép lehet valaki, de okos nem. Nem elég arra figyelni, hogy mit hogyan csinálunk, amellett sokszor azt is ki kell találni, hogy milyen manőverre készülnek autóstársaink. Hiba nélkül én még nem vezettem mérkőzést, és azt hiszem, hogy autót sem”
Fotó: Balogh Róbert

Sima ügy

A határozottság nem csak a pályán létfontosságú, erre talán éppen ő maga a legjobb példa. Ahogy beült az autóba, ahogy elindult és amilyen magabiztosan tette a dolgát, az több volt, mint meggyőző.

– Szeretek gyorsan autózni, de nem vagyok ámokfutó – válaszolta, miután egy szokottnál tempósabb sávváltás-előzés kombináció után sokatmondóan összenéztünk kollégámmal. Tehát nem vezetek őrült módjára, de nem árt, ha egy autó azért menni is tud.

– Ezek szerint a sportkocsikat részesíti előnyben?

– Tulajdonképpen igen, amit a civil életben használt 300 lóerős Mitsubishi 3000 GTO-m is hűen bizonyít. Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy más autóban nem érzem jól magam, csupán arról van szó, hogy a fürgébb léptű masinák valahogy közelebb állnak a szívemhez. Természetesen minden autó lehet jó, de ahhoz kivétel nélkül mindegyiket szeretni kell. A járműveknek lelkük van, s csak akkor szolgálják ki rendesen a gazdájukat, ha törődnek velük és becsülettel karbantartják őket. Egyszerű képlet, olyan ez, mint az emberi kapcsolatok.

A tudást néha dekára is mérik. Puhl Sándor az autók mellett a labdával is „tegezőviszonyban” van
Fotó: Balogh Róbert

Az Újpesti TE stadionjában tett látogatás a Mitsubishi Pajero alaposabb átvizsgálására is jó alkalmat adott, azon pedig egy cseppet sem lepődtünk meg, hogy Puhl Sándor nyelve a „hazai” pályán eredet csak meg igazán.

Hovatartozás

– Sportautó után terepjáró. Könnyű lenne alkalmazkodni a változáshoz?

– Nem hinném, hogy problémám lenne a dologgal. Rengeteg autóm volt már a Hondától a Saabig, sőt, fiatalabb koromban motoroztam is, de az egyes típusok, modellek közötti átállás sohasem okozott gondot. Ennek az autónak is teljesen más a funkciója és a küldetése. Akik szeretnek vadászni, erdőt-mezőt járni, azoknak klasszikusan jó megoldást kínál, s hogy nagyon jó áron haszonjárműként forgalmazzák, az csak még inkább megsokszorozza a kihasználhatóságát. Kényelmes, a vezetése és az irányítása egyszerűen elsajátítható, a formája és az ízlésvilága pedig önmagáért beszél. Az autót az is minősíti, hogy a gyártója mennyi „kockázatot” vállal vele. A „gyémántosok” 3 év vagy 100 000 kilométeres garanciája akár iskolapélda is lehetne.

Bekerülnek a labdák a tágas csomagtérbe
Fotó: Balogh Róbert

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Balogh Róbert