Gyepszőnyeg, gyommentes virágoskert, méretre vágott tujasor, feszített víztükrű medence: ilyen lenne a tökéletes kert? Fenntarthatósági szempontból bizonyosan nem. Lássuk, miként alakíthatunk ki valódi édenkertet – olvasható a lakáskultúra.hu cikkében.
A fenntarthatóság korunk egyik legégetőbb kérdése. Ahogyan a megújuló energiaforrással működő autókról beszélünk, vagy az okosotthonok világába tekintgetünk és a napelemek kérdéseit feszegetjük, úgy lesz egyre aktuálisabb kérdés a fenntartható kert is. De mit jelent a fenntartható kert?
Nincs vele munka = fenntarthatóbb?
Időhiányos világban élünk. Sokan úgy gondolják, hogy az egész kert körtérkövezése nulla növényzettel egyszerű és nagyszerű megoldás. Nincs fűnyírás, nincs öntözés. De akkor minek a kertes ház, ha a kert egyetlen nagy magánparkolóra hajaz? A térkő ráadásul ugyanúgy ápolást igényel, sőt a nyári kánikulában bizony pont a kényelmi funkcióknak nem felel meg.
Másik irány a kert teljes gyepesítése, lehetőleg gyorsan, gyepszőnyeggel – köré pedig telepíthetjük a tujasort. Az ápolási listán egy gyepszőnyeges kert sem a „nem kell vele csinálni semmit” típusba tartozik. Komoly fenntartási munkával jár, ráadásul a bekerülési költségek sem olcsók. Emellett bár már van zöldfelület, az egyhangú, tűző napnak kitett gyep ugyanúgy nem a legjobb választás amikor – ahogyan azt a bőrünkön is érezhetjük – melegszik a klíma.
Bár a belefektetett munkaórákat tekintve e két opció jó megoldásnak tűnhet, a valóság mást mutat.
Mi a jó irány?
A jól kialakított angolkert típusú, évelőágyásokkal, bokrokkal, cserjékkel, lombhullató és örökzöld fákkal tarkított kert semmivel nem igényel több gondoskodást a valóságban, mint a gyepszőnyeges kert tujasorral – főleg, ha hosszútávban gondolkodunk.
A valódi fenntarthatóság kulcsa a diverzitás. A kertben is. Vagyis: az élőlények sokszínűsége – ideértve a növényeket és az állatokat is. Minél művibb kertben élünk, ez annál nehezebben valósulhat meg. A jól kialakított erdőkert ennek a sokszínűségnek és fenntarthatóságnak a beteljesülése.
Időhiány kontra kertművelés
Kicsit távolodjunk el a kerttől, gondolatban kiránduljunk az erdőkig. Mikor kell gereblyézni egy erdőben, egy tisztáson? Mikor kell ásni, kapálni és gyomlálni ezen a természetes élőhelyen? Ugye, hogy ritkán! Vagyis soha. A válasz egyszerű: itt minden, a talajlakó állatok, a növényzet az itteni talajhoz és a helyi mikroklímához igazodva él, egyetlen nagy, jól szabályozott és fenntartható rendszerben „működnek együtt”. Nem kell trágyázni. Nem kell metszeni, csak ha erdészetileg muszáj (ilyen is előfordul), és nem kell növényvédő szereket alkalmazni. Nem kell pótolni a tápanyagokat. Az egész fenntarthatóságnak ez a kulcsa.
A házikert is lehet szép, ha a helyi adottságokra fókuszálunk. Az erdőkertben is kaphat helyet a feszített víztükrű medence – a lényeg, hogy illeszkedjen a rendszerbe. Minél kevésbé akarjuk a természetet megerőszakolni kertépítési elképzeléseinkkel, annál hamarabb válik a kert a barátunkká, partnerünkké.
A fenntarthatóság tehát relatív. De ha nyitott szemmel és szívvel járunk a saját környezetünkben, ha megfigyeljük a helyi adottságokat a mikroklímától kezdve a saját igényeinkig, akkor nem csak magunkkal teszünk jót hosszútávon, de kertünk révén egy élhetőbb, fenntarthatóbb és szebb jövőhöz is hozzájárulunk.
A teljes cikk elérhető a Lakáskultúra oldalán.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
