A vírus nem hajléktalan
Járvány idején a fedél nélkülieké az egyik legveszélyeztetettebb társadalmi csoport. Ha egy hajléktalanszálló valamelyik lakója vírushordozó, ám tünetmentes, azt nem lehet kiszűrni. Akin észlelik a tüneteket, ahhoz mentőt hívnak, és kórházban kell gondoskodni a gyógyulásáról. Bár az utcai lét sok mindentől megfosztja őket, az az érzésük, hogy a maguk urai.
A csendes, szűk utcán megviselt, túlnyomórészt középkorú és idős emberek kis csoportja várakozik.
– Jön már a Zsolti! – kiált fel hirtelen valamelyikük, mire valamennyien felnyalábolják a holmijaikat, feltápászkodnak, és egy barna kerítésű épület elé ballagnak. A bejárat közelében üldögélő járókeretes hölgy szintén felemelkedik, és nekilát, hogy megtegye a hátralévő néhány lépést. Közben a Zsoltinak nevezett fiatalember belülről kinyitja a kaput. A kívülről eléje sorakozó férfiak maguk elé engedik a járókeretes hölgyet, így ő lesz az első, akin Zsolt a homlokához tartott digitális lázmérővel elvégzi a kötelező testhőmérséklet-mérést.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.