Hernáth Erzsébet negyvenöt év után búcsúzik betegeitől

Hernáth Erzsébet mindig érezte, hogy jó és segítőkész embereket, kollégákat kap maga mellé.

null

Hernáth Erzsébet 1962 óta él a városban, beköltözése óta ugyanott, az Erkel kertben. Iskoláit remekül végezte, majd a Münich Ferenc Gimnáziumban kezdte el tanulmányait, ám ezeket nem fejezte be.

Pályafutásom során mindig is azt éreztem, hogy jó és segítőkész embereket, kollégákat kapok magam mellé.

Dr. Wittmann Károly ajánlotta fel, hogy egy felnőttkörzetben lenne asszisztensi állás. Megijedtem, de elvállaltam. Az újszülöttosztályon kisgyermekeket segítettem, most pedig érkeztek a 70-80 éves emberek. Óriási váltás volt. Pályafutásom során szinte mindig éreztem, hogy jó és segítőkész embereket kapok magam mellé. Ezúttal is így történt. Bár nehéz volt a váltás, hamar beleszoktam. Ennek már 33 éve. Számomra ez mindig hivatást jelentett, soha nem csupán egy szakmát vagy egy szimpla munkahelyet. Mindennap éreztem, hogy felelős vagyok a hozzánk betérő emberekért – mondja Hernáth Erzsébet, akinek megemlítjük, hogy olvasóink jelezték: a hosszú évtizedek során különleges figyelmet kaptak tőle.

Hernáth Erzsébet mindig is hivatásként élte meg a mindennapi munkát
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap/Szabóné Zsedrovits Enikő

– Megtisztelő, ha ezt mondták, de engem csak az vezérelt, hogy a betegek mindig a lehető legjobb kezelést kapják. Egyben el is vártam, hogy ott legyenek a megbeszélt időpontban, az adott kezelésen. Az utóbbi években többször volt a körzetben orvosváltás, helyettesítés. Nem akartam bizonytalanságban tudni a betegeimet, de most úgy érzem, eljött az idő – említi Erzsébet, aki egy külön kis ajándékkal is készül:

– Az utóbbi hetekben-hónapokban már próbáltam mondani, hogy hamarosan már nem leszek itt. Nekem is nehéz a búcsú, de egy kis figyelmességgel készülök: minden betegnek készítek egy-egy kis ajándékot, amelyen idézet olvasható. Hétszáz ilyen kis tekercset adok majd át a napokban.

Arra a kérdésre, hogy mivel tölti majd nyugdíjas éveit, Erzsébet így felelt:

– Édesapám 96 éves, szeretnék vele még sok időt tölteni. A másik nagy álom, a Balaton, remélem, összejön. Ám a lényeg, hogy a betegek adjanak bizalmat és türelmet az utánam jövő fiatal kollégának, aki majd segíti őket.

Az eredeti cikket IDE KATTINTVA olvashatja el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.