Anyaként, a semmiből teremtett és tört utat a csabai elnök

– Mit jelent az ön számára az elismerés?

– Végtelenül nagy megtiszteltetés ért, amikor felhívtak az emlékbizottságtól. Ezt a díjat negyven éve alapították, orvosok és szakorvosok kaphatják meg, életük során egyszer. Ötévente veheti át civil, meglepett és örömmel töltött el, hogy méltónak éreztek az elismerésre, ami valójában nemcsak az enyém, hanem a fiaimé is.

– Hosszú lehetett az út a Békés megyei kezdetektől az országos szövetségben kiteljesedő érdekképviseletig.

– Az építőiparban dolgoztam, de az első gyermekem születése – és a saját elhatározásom nyomán – egészen más irányt vett az életem. Fiam, Gergely légzése egy vírusfertőzés következtében kétszer is leállt a születését követően, újra kellett éleszteni, agyvérzést is kapott közben. Huszonévesen szembesültem azzal, hogy a történések mennyire felülírhatják a jövőről alkotott elképzeléseinket és mennyire nehéz helyzetbe hozhatnak. Anyaként el kellett döntenem, megelégszek-e azzal, amit az akkori rendszer kínál a gyermekemnek, vagy teret engedek hitemnek, hogy fogyatékos emberként többet érdemel. Eldöntöttem, nem várok csodára, és a megmaradó energiáimat átcsoportosítva felajánlottam tapasztalataimat a köz javára. Rájöttem, ha rendszerszintű változásokat szeretnék, közösségi léptékben kell gondolkodnom. Összegyűjtöttem a hasonló helyzetben lévő családokat, felmértem az igényeket, végigzongoráztam a jogszabályokat. Szót kértem, előterjesztéseket írtam. Megkerestem az akkori városvezetést és megalapítottam egy gyermekcsoportot a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületén belül, később a szervezet elnökévé választottak. Eredeti szakmámból azóta is merítek, hiszen utakat, hidakat építek, csak éppen nem városrészek, hanem különböző élethelyzetben lévő emberek között.

Kovács Ágnes sajátjának érzi a mozgáskorlátozott emberek ügyét
Fotó: Kocsis Viktor

– Sok érintett gyermek, család élete változott meg.

– Mérföldkőnek számított az integrált óvodai nevelés felté­teleinek megteremtése. A Pásztor utcán az érintettek egyéni és csoportos fejlesztéseket kaptak, aztán utat törtünk az integrált általános, majd középiskolai oktatás irányába is. Szakadatlanul kerestem a forrásokat, a támogatási lehetőségeket, kőkemény szakmai előterjesztéseinkkel és hitelességünkkel sokak figyelmét fordítottuk magunk felé. Professzionális fejlesztőeszközöket vásároltunk Hollandiából, Amerikából, a mozgáskorlátozott, fogyatékkal élő gyerekek lovagoltak, úszni tanultak. Nemzetközi szinten is elismerték az eredményeinket, külföldi delegációk sora jött tapasztalatot gyűjteni. Aztán 2001 karácsonyán ellátogatott Csabára az amerikai kereskedelmi kamara vezérigazgatója is. Saját szemével látva az erőfeszítéseinket, a kamara karácsonyi ajándékokra szánt támogatását magánemberként kiegészítette további 1 millió forinttal. Őszintén elmondtam, az összeget szeretném valami komolyabbra költeni. Megbízott bennem, másnap pedig kiírtak egy pályázatot. Az önrészhez több mint 20 millió forintot nyertünk és 2002 júliusában létrehoztuk a mai Napraforgó központ alapjait. Nyolc fővel indult a korai fejlesztés, mára akár 225 gyerek ellátása zajlik egy-egy hét alatt. Van óvodánk, iskolánk, nappali intézményünk, támogató szolgálatunk, bentlakásos otthonunk, és mindegyikhez fűződik egy hasonlóan szép történet­.

– Úgy képzelem, az országos szövetségben a lehetőségek végtelen tárháza és végtelen mennyiségű munka is várta.

– Amikor vezetővé választottak, tudtam, ez csak egy titulus, az igazi mérce az, tudok-e úgy élni és felelősséget vállalni, hogy később, visszanézve majd érezzem, tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem, amit lehetett. Az országos szövetségnek tagja 89 Békés megyeihez hasonló egyesület. A kormány kiemelt tárgyalópartnereként erős jogi csapattal, kiemelkedő tudású szakemberekkel dolgozom, párhuzamosan több területen látunk el érdekvédelmi feladatokat. Szakmai stábunk legtöbbször már maga kezdeményezi a tárcákkal történő egyeztetéseket. Munkacsoportjainkban most épp a vasút akadálymentesítéséért küzdünk, emellett folytatjuk a gyógyászati segédeszközök területén elindított lobbit, teszünk az intézményben élők sorsának jobbá tételéért. Reagálunk a megkeresésekre, szakmai álláspontokat alakítunk ki. Az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának szakértőjeként és az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Kórházi Felügyelő Tanácsa elnökeként is hasznosítom tapasztalataimat. Nem mindig sikertörténet a miénk, sokszor nehéz eredményeket elérni. De erőt ad, hogy amikor belépek egy tárgyalóba, tudom, több mint 300 ezer magyar embert viszek magammal.

A teljes cikket ITT érheti el.