A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírportál munkatársa kíváncsi volt, hogy él most a volt egyetemi tanár, volt országgyűlési képviselő, a Temesvári Egyetem díszdoktora, a Magyar Köztársaság érdemkeresztjével kitüntetett nyugdíjas orvos.
Dr. Nagy Kálmán szívesen beszélt életútjáról.
– Fiatal orvos koromban ösztöndíjas lettem egy párizsi kórházban. Ott hallottam először a csontvelő-átültetésről. Nagy érdeklődéssel figyeltem, hiszen ezek akkor is életmentő beavatkozások voltak. Később megengedték, hogy ne csak asszisztáljak, hanem magam végezzek beültetést.
Felajánlották, hogy maradjon Franciaországban, de ő hazajött. Itthon akart gyerekeket gyógyítani. Akkor Magyarországon még nem végeztek gyermekeken ilyen beavatkozást. Itthon akkor diktatúra volt. Nagyon nehéz volt keresztülvinni, hogy engedélyezzék a beavatkozást.
– Volt egy betegségtípus, amibe akkor minden gyerek belehalt. Amikor a beültetéseket elkezdtük, a gyerekek nagy többsége életben maradt. Addig hiába tettünk meg mindent orvosi értelemben, sok volt a haláleset. Engem nagyon érdekelt a leukémia, több kutatást végeztem ezen a területen. Óriási áttörés volt a csontvelő-átültetés.
Nagy Kálmán több mint félezer gyermekcsontvelő-transzplantációt végzett. Azt mondta, a Jóisten megengedte neki, hogy ennyi kisgyereket meggyógyítson.
2006-tól 2014-ig, két cikluson át a Fidesz–KDNP színeiben országgyűlési képviselőként is dolgozott.
– Amikor felkértek, hogy induljak képviselőnek, nem tudtam, mit vállalok.
De életem, munkásságom egyik legmeghatározóbb évei voltak.
Megismertem az embereket, én addig egy burokban éltem, mondom ezt így utólag, hiszen addig reggelente bementem a kórházba, este hazamentem. A Fidesz–KDNP tagjai között nagyszerű emberek voltak, nagyszerű tervekkel, ötletekkel, a szó nemes értelmében mély érzésű emberekkel dolgozhattam együtt. A nemrég elhunyt Jankovics Marcell író, politikussal késő estébe hajló beszélgetéseink voltak. Miskolcon, az Avas lakótelepen sok volt a munka akkor, hiszen abban az időben volt az úgynevezett fészekrakó program, erre kerestük a megoldást. Talán a miskolciak tudják, miről beszélek.
Nagy Kálmán néhány éve nyugdíjba vonult. Elmesélte, hogyan él most.
– Nem unatkozom. Sajnos a múlt évben elvesztettem a feleségemet, ez nagy csapás volt számunkra. Van egy felnőtt lányom, és egy fiam, aki még velem él. Őt én vittem haza a kórházból, mert az édesanyja nem tartott rá igényt.
Hat hónapos leukémiás kisfiúként került hozzánk az osztályra.
Nem sok esély volt az életben maradására, de az én fiam életben maradt.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
