Györke Réka ásatásvezető tájékoztatta lapunkat. – A területen a legkorábbi, biztosan azonosítható megtelepedési periódus a második-harmadik századra, a római korra keltezhető. Az egykori Arrabona erődjét déli és keleti irányból övező polgári település részletei kerültek, kerülnek elő, ahol egykor a katonák hozzátartozói, kereskedők és mesteremberek éltek és tevékenykedtek.
Vagyonos ember lakóháza
A római kort követően a területet a kora Árpád-kortól (XI–XII. század) lakták ismét folyamatosan, a régészek árkok, kemencék maradványára bukkantak. Ekkor az épületek még földbe mélyített, tapasztott falúak voltak. Ezeket az Árpád-kor végén, illetve a XV. század folyamán váltották fel a kőből és téglából emelt házak.
Írott források tanúsága szerint a terület a középkorban (XIV–XV. század) a Hédervári család tulajdonában volt. Előkerült egy nagyobb, téglalap alaprajzú, kőből és téglából épített, alápincézett épületmaradvány részlete is. A falmaradványokban megfigyelt, úgynevezett kannelúrás téglák és a rétegtani viszonyok alapján az épület XV. századi; vélhetően egy vagyonosabb személy lakóháza lehetett az egykori Káptalan-Győr városrészen.
Verem, kút, szemetesgödör
Az ásatásvezető úgy fogalmazott: a XVI. század folyamán, a győri erőd kiépítésének periódusában a terület funkciója megváltozott.
Az egykori lakóházak helyére a Duna- és Szentdombi-bástya közötti kötőgát, illetve az azt belső oldalról támasztó pillérek épültek. Ezek maradványai és a lelet- anyag alapján hozzájuk köthető, mindennapi életről tanúskodó objektumok (verem, kút, szemetesgödör, cölöphelyek) is napvilágra kerültek.
A feltárás alapján az erőd ezen szakaszán, a XVII. és a XVIII. században is voltak kisebb átépítések, javítások, kiegészítések. Ezeket a régészek a feltárt, téglából épített falmaradványok különböző szöveti képe, illetve a belőlük előkerült bélyeges téglák alapján tudták megállapítani.
Az erőd XIX. századi visszabontását követő parcellázása után a Bástya utca végén alápincézett, téglafalú lakóházak épültek, ezek maradványait is megtalálták a régészek.
Folyamatosan lakták
– A feltárások még folynak, de már az elsődleges kutatási eredményekből is látszik, hogy a terület a római kortól egészen az újkorig folyamatosan lakott volt és intenzíven használták
– foglalta össze Györke Réka ásatásvezető. – A kutatások során újabb információt szerezhetünk egyrészt a római kori polgári település nagyságáról, illetve a török kori erőd ezen szakaszának építéstörténetéről. Az ásatás tehát olyan fontos és új adatokat szolgáltat akár már a jelen fázisában, amelyek segítik városunk településtörténetének minél pontosabb és hitelesebb megismerését – emelte ki a régész.
Az ásatásokról készült képgaléria és az eredeti cikk ITT érhetők el.
