A Dinnyési Parasztudvar állatnépszerűségi listáján az utóbbi napokban előkelő helyen szerepel két Dél-Amerikából származó négylábú, Samu és Igor. Olyan sztárok tündöklését homályosították el, mint amilyen például Berta, a csacsi, vagy a még nevet sem kapott csikó és sok, még csak maroknyi csibe és kismacska.
Idén már öt esztendeje, hogy Király Attila megnyitotta Dinnyésen állatsimogatójának, lovardájának kapuit. Eredeti elképzelését követve idővel olyan házi- és haszonállatokkal népesítette be a farmot, amely jellemző volt a régi magyar parasztudvarokra, hagyományos gazdaságokra. A Várpark közvetlen szomszédságában körbekerített területen lovak és marhák, kecskék, juhok, pulykák, libák, kacsák, valamint tyúkok éldegélnek békés nyugalomban. Az ólakban – ahol fecskék cikáznak a tűző nap elől megbújó félhomályban –, disznók és malacok híznak, a csibék pedig még nincsenek egyhetesek sem. De Ofélia csikója sem sok napfelkeltét látott eddig, a gazda és gyermekei, Király Szandra és a kisebbik Attila eddig még nevet sem talált neki. A parasztudvar nemrégiben méltósággal megözvegyült tulajdonosa a tágas udvaron igyekezett olyan eszközöket elhelyezni, amelyeket nagyanyáink és nagyapáink használhattak valamikor a dinnyésihez hasonló, részben önellátásra berendezkedett otthonokban. Időnként felbőgeti a traktort, és aki kedvet érez hozzá, azok felkapaszkodnak a járműre és tesznek egy kört a területen.
