A szekrények oldalán még megmaradtak a kézzel írt üzenetek, mintha a táborlakók csak tegnap indultak volna haza. Évek óta csend ül azon az elhagyatott balatoni táboron, amelynek deszkái között valaha gyerekzsivaj visszhangzott. Sokan szép emlékeket idéznek fel gyerekkoruk legszebb itt töltött időszakáról, aminek szomorú mementója megmaradt az önfeledt nyarakról.
A közösségi oldalon megjelent képeket A Felfedező – Elhagyatott helyek Magyarországon osztotta meg, és pillanatok alatt vitát indítottak: hogyan juthat idáig egy nyaranta telt házas üdülő? A fotókon keskeny szobák, kopott linóleum, sorba állított emeletes ágyak láthatók árván, magukban. Többen is egyetértenek abban, hogy az elhagyott balatoni táborban most is lehetne gyerekeket fogadni, de most még minden részlet a csendről és az enyészetről szól.
Emlékekkel teli szekrényajtók az elhagyott balatoni táborban
Az egyik falon szerelmes mondat, máshol név és dátum, rövid versrészlet – apró lenyomatok egy letűnt korszakból a lakkozott bútorlapokon. Az udvaron sárgára fakult faházak állnak, közöttük ködbe vesző fák, középen beton pingpongasztal. A kép egyszerre idilli és szomorú is egyaránt. A kommentelők emlékeznek: van, aki a balatonfenyvesi tábort idézi fel, más Felsőörsöt vagy Káptalanfüredet sejti a háttérben. Nosztalgiával írnak a többhetes nyarakról, a szobaellenőrzésekről és az esti tábortüzekről. Egy hozzászóló egy viharba fordult csónakázásról mesélt – történetek, amelyekből látszik: ezek a táborok nem csupán szálláshelyek voltak, hanem generációs élmények helyszínei.
Ezt simán rendbe lehet tenni, gyerektábornak most is kiváló lenne
- vélekedik az egyik kommentelő. A jelen viszont már inkább kérdéseket vet fel. „Miért nem üzemel?” – teszik fel sokan ugyanazt a kérdést. Mások szerint fel lehetne újítani, gyermek- vagy szociális táborként működtetni, kedvezményes nyaralási lehetőséget adva rászoruló családoknak. Van, aki a berendezések sorsát firtatja:
Mennyi emeletes ágy, ágynemű, élelmiszer. Mind-mind pocsékba.
