„A GYŰJTEMÉNYEM ÉN VAGYOK”
Nagy rendetlenség vagy akár káosz többnyire akkor alakul ki a lakásban, amikor valamilyen dologból, például újságból, ruhából, kozmetikumból jóval nagyobb mennyiséget halmozunk fel, mint ami a rend, a harmónia fenntartása szempontjából kívánatos lenne, illetve amit a lakás méretei megengednek. Komoly gyűjtemények alakulhatnak ki így, amelyek nagy részét – vagy akár az egészet – nem használjuk. Kiselejtezésük vagy a teljes megszüntetésük nagy belső ellenállásba ütközhet, mivel pusztán a jelenlétüktől tudat alatt azt várjuk el, hogy valamilyen, az életben játszott szerepben erősítsenek meg minket – erre hívja fel a figyelmet Tisha Morris Rendterápia című könyvében.
Az újságokat gyűjtögető az információkat birtokló és áramoltató ember szerepét ölti magára. A kozmetikumokat felhalmozó a szép nő, a ruhásszekrényeket csurig megtöltő pedig a divatos nő figuráját erősíti.
A gyűjtögető embernek nem könnyű megválnia gyűjteménye becses darabjaitól, hiszen mindegyik az identitása részét képezi.
Érdemes tudatosítanunk, hogy a gyűjteményünk valójában mit jelképez: azt a személyiséget, amely hozzá köthető, nem a gyűjteményen keresztül, hanem más módon jó megélnünk.
A RENDRAKÁS SORÁN FELBUKKANNAK AZ ELREJTETT EMLÉKEK
Amikor elhatározzuk, hogy végre belevágunk a rendrakás folyamatába az otthonunkban, azzal a belső rend megteremtésre is igent mondunk!
Amikor megszüntetjük a káoszt például a szekrényeinkben, könnyen szembetalálhatjuk magunkat múltunk elfeledett „csontvázaival”. Azokat a tárgyakat, amelyekhez fájdalmas történetek fűződnek, hajlamosak vagyunk elrejteni valamelyik fiókba, szekrénybe: ott lapulnak, ahogy a hozzájuk fűződő emlékek is a lelkünk mélyén. Amikor úgy érezzük, hogy ideje elővenni őket, velük együtt a kapcsolódó lelki tartalmak is a felszínre kerülnek. Ezért sokszor nem könnyű belefogni a rendrakásba, halogatjuk, és ha végre elkezdjük, akkor is lehet, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor megállunk, és a múltunkkal hosszan szembenézünk. Bizonyos történetek ilyenkor újra pörögnek, érzelmek, gondolatok idéződnek fel. Fontos, hogy adjunk magunknak elegendő időt a feldolgozásra, az elengedésre! Mivel e tárgyak mögött sok érzelmi energia húzódik meg, ezért ezeket – például a fotókat – érdemes a rendrakás végére hagyni. Lehet, hogy a múltunkat ily módon magunk mögött hagyni nem éppen kellemes feladat, de megéri.
Nemcsak az otthonunk lesz harmonikus, rendezett, hanem a lelkünk is megkönnyebbül, és ennek hatására akár új utak is megnyílhatnak előttünk az életben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!