Harmónia a lakásban és a lélekben – nagy az összefüggés

A körülöttünk lévő rend vagy rendetlenség a lelkünk éppen aktuális állapotáról mesél. Ha rendet rakunk a lelkünkben, azzal a külső rendrakást is inspiráljuk, és fordítva: ha a környezetünkben rendet teremtünk, a lelkünk is megkönnyebbül, és új utak nyílhatnak meg előttünk.

Ahogy a mondás tartja: „Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” Eszerint, ami a külvilágban megjelenik, az a belső világunk tükre is. A rendrakás azért fontos, mert a rend harmonikus együttlétet jelent, amikor az emberek és a tárgyak úgy tudnak jelen lenni egy térben, hogy olyan érzetet keltenek, mint például egy csodás mintázatú kaleidoszkóp látványa. Nézzük a legfontosabb lépéseket! – írja a dietaesfitnesz.hu.

Fotó: Pexels

A RENDTEREMTÉS KIHÍVÁSAI

Ha szárnyal a lélek, akkor a környezetünk is ennek megfelelően alakul, rendeződik. Ez nem csupán rendezett környezetet jelent, hanem azt is, hogy jó érzés az adott térben lenni, élni, mert olyan tárgyak vannak körülöttünk, amelyeket szeretünk, és amelyek önmagunk – jelen pillanatban elérhető – legjobb változatának megélésére inspirálnak.

Előfordulhat azonban még a legrendezettebb otthonban is, hogy a tárgyak között akadnak olyanok, amelyek negatív, lehúzó energiát képviselnek. Lehet, hogy pusztán a színük, a formájuk miatt, de kapcsolódhatnak hozzájuk akár kellemetlen pillanatképek, érzések, gondolatok is a múltból. A valódi diszharmóniát azonban a mennyiség egy bizonyos szintjének meghaladása jelenti: tárgyak kupacban, halomban, a rendelkezésre álló lakótér nagyságára fittyet hányó, óriási gyűjtemények… Ebben az esetben a rendteremtés felér egy komoly kihívással.

MIT TARTSUNK MEG?

Hogyan kezdjük el a rendrakást, és mit tegyünk, hogy ne alakuljon ki újra és újra összevisszaság, káosz az otthonunkban?

Sok felesleges dolog, kacat lehet, amitől érdemes lenne megszabadulni, ám azért, hogy a figyelmünk ne a kidobásra, mint veszteségélményre helyeződjön, érdemes inkább arra koncentrálni, mi az, amit meg szeretnénk tartani. Marie Kondo, a rendrakás japán szakértője szerint a rendszerezés lényege az, hogy a dolgaink közül válasszuk ki azokat, amelyek örömet jelentenek a számunkra, és amelyeket használunk, és ezeket tartsuk meg. Ha például a ruhatárunkat szeretnénk selejtezéssel felfrissíteni, akkor érdemes minden egyes darabot a kezünkbe venni és megfigyelni, hogy milyen érzések, gondolatok jelennek meg eközben bennünk.

Válasszuk ki azokat, amelyeknek a látványa, a tapintása jó érzéseket vált ki belőlünk és szívesen viseljük őket, a többitől pedig váljunk meg.

Fotó: Pexels

„A GYŰJTEMÉNYEM ÉN VAGYOK”

Nagy rendetlenség vagy akár káosz többnyire akkor alakul ki a lakásban, amikor valamilyen dologból, például újságból, ruhából, kozmetikumból jóval nagyobb mennyiséget halmozunk fel, mint ami a rend, a harmónia fenntartása szempontjából kívánatos lenne, illetve amit a lakás méretei megengednek. Komoly gyűjtemények alakulhatnak ki így, amelyek nagy részét – vagy akár az egészet – nem használjuk. Kiselejtezésük vagy a teljes megszüntetésük nagy belső ellenállásba ütközhet, mivel pusztán a jelenlétüktől tudat alatt azt várjuk el, hogy valamilyen, az életben játszott szerepben erősítsenek meg minket – erre hívja fel a figyelmet Tisha Morris Rendterápia című könyvében.

Az újságokat gyűjtögető az információkat birtokló és áramoltató ember szerepét ölti magára. A kozmetikumokat felhalmozó a szép nő, a ruhásszekrényeket csurig megtöltő pedig a divatos nő figuráját erősíti.

A gyűjtögető embernek nem könnyű megválnia gyűjteménye becses darabjaitól, hiszen mindegyik az identitása részét képezi.

Érdemes tudatosítanunk, hogy a gyűjteményünk valójában mit jelképez: azt a személyiséget, amely hozzá köthető, nem a gyűjteményen keresztül, hanem más módon jó megélnünk.

Fotó: Pexels

A RENDRAKÁS SORÁN FELBUKKANNAK AZ ELREJTETT EMLÉKEK

Amikor elhatározzuk, hogy végre belevágunk a rendrakás folyamatába az otthonunkban, azzal a belső rend megteremtésre is igent mondunk!

Amikor megszüntetjük a káoszt például a szekrényeinkben, könnyen szembetalálhatjuk magunkat múltunk elfeledett „csontvázaival”. Azokat a tárgyakat, amelyekhez fájdalmas történetek fűződnek, hajlamosak vagyunk elrejteni valamelyik fiókba, szekrénybe: ott lapulnak, ahogy a hozzájuk fűződő emlékek is a lelkünk mélyén. Amikor úgy érezzük, hogy ideje elővenni őket, velük együtt a kapcsolódó lelki tartalmak is a felszínre kerülnek. Ezért sokszor nem könnyű belefogni a rendrakásba, halogatjuk, és ha végre elkezdjük, akkor is lehet, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor megállunk, és a múltunkkal hosszan szembenézünk. Bizonyos történetek ilyenkor újra pörögnek, érzelmek, gondolatok idéződnek fel. Fontos, hogy adjunk magunknak elegendő időt a feldolgozásra, az elengedésre! Mivel e tárgyak mögött sok érzelmi energia húzódik meg, ezért ezeket – például a fotókat – érdemes a rendrakás végére hagyni. Lehet, hogy a múltunkat ily módon magunk mögött hagyni nem éppen kellemes feladat, de megéri.

Nemcsak az otthonunk lesz harmonikus, rendezett, hanem a lelkünk is megkönnyebbül, és ennek hatására akár új utak is megnyílhatnak előttünk az életben.

Fotó: Pexels

Hasznos tippek:

Érdemes tárgykategóriák szerint rendet rakni.

Mindig mindent a helyére rakva, fenntarthatjuk a rendet.

A jó állapotban lévő felesleges holmit ajándékozzuk el, vagy adjuk segélyszervezetnek.