Mivel az érelmeszesedés a szervezetben bárhol bekövetkezhet, a tünetek, a megjelenési formák attól függenek, melyik verőeret szűkíti be, teszi rugalmatlanná a meszesedés.
Érelmeszesedés a végtagokban
Ha a lábak ereit érinti a folyamat, jellemzően arra figyel fel a beteg, hogy járásra fokozódó fájdalmat érez, ami enyhül vagy megszűnik, ha megáll. Ez az úgynevezett intermittáló sántítás, amit nagyon komolyan kell venni, hiszen kezeletlenül az érelmeszesedés végső soron végtagelhalást eredményezhet.
Érelmeszesedés a belekben
A folyamat a belek működésében is megmutatkozhat. Ennek tünete lehet az étkezés utáni görcsös fájdalom, amelyet – szintén kezelés hiányában – a bélfal elhalása, perforációja, hashártyagyulladás, szepszis követhet.
Érelmeszesedés az agyban
Az agyi érelmeszesedés szép lassan a gondolkodási folyamat lassulását, memóriavesztést, kognitív leépülést eredményezhet, de előfordulhat ún. agylágyulás is, amely akár bénulásoskövetkezménnyel is járhat. A meszes plakkok stroke-ot, embóliát, trombózist is okozhatnak, aminek súlyos következményeként is elhalhat az agy érintett állománya.
Érelmeszesedés a szívben
Ha a szív koszorúerei szűkülnek, meszesednek el, lassan, fokozatosan elhalhatnak a szívizmok, helyüket a kötőszövetek veszik át. Erre sokszor a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok hívhatják fel a figyelmet. Akut esetben angina pectoris, vagyis szívérgörcs jelentkezhet, súlyos esetben pedig bekövetkezhet a szívinfarktus. Hozzá kell tenni, az általános érelmeszesedés, a nagyerekben, az aortában, a nyaki erekben észlelt elváltozás, szűkület csak kismértékben van kapcsolatban az infarktussal. Az infarktus kialakulásáért egy úgynevezett vulnerábilis meszes plakk tehető felelőssé, ami hirtelen okoz elzáródást a szív koszorús ereiben.
A felismerés utáni kezelés életet menthet: Az érelmeszesedésben az a legnagyobb veszély, hogy sokszor már csak a súlyos érszűkület, a szövetelhalás kapcsán derül fény a jelenlétére. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai felismerés jelentőségét, különösen meglévő rizikófaktorok esetén. Ilyen lehet minden olyan tényező, ami érbetegségre hajlamosít, mint például a magas vércukorszint, az emelkedett koleszterinszint, a magas vérnyomás, a családban előforduló szívinfarktus, agyi infarktus, a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás és a feldolgozatlan stressz – ismerteti Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa. – Akinek tehát rizikófaktorai vannak, vagy akár csak 45 év felett van, érdemes rendszeresen szűrővizsgálatokon részt vennie. Az érelmeszesedés diagnosztizálásához fontos lehet a nyugalmi és terheléses EKG, a boka-kar index meghatározása, a laboratóriumi vizsgálatok – különösen a vérzsírszintek és a homociszteinszint meghatározása –, bizonyos radiológiai vizsgálatok. Ezen kívül nagyon hasznos az arteriográfia, ami egy egyszerű, fájdalmatlan vizsgálat, amellyel kiszűrhető a korai érelmeszesedés. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a felkarra helyezett mandzsetta segítségével a pulzushullám-sebesség mérése révén meghatározható az érfalak rugalmassága, amely az egész érrendszer állapotát tükrözi. Minél merevebbé válik az ér, annál gyorsabbá válik benne a véráramlás, ami közvetve azt jelzi, hogy megkezdődött az érelmeszesedés folyamata. A már ismert érbetegségekben is használható az arteriográfia, kiváló eszköz arra, hogy a gyógyszeres kezelés hatásait kövessük. Ha pedig megszületik az érelmeszesedés diagnózisa, orvosi kezeléssel és életmóddal jelentősen befolyásolható a folyamat, megelőzhetőek lehetnek a súlyos következmények.
Forrás: KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu)
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
