Színes eseménypalettával várja az érdeklődőket az Öreghegyi Közösségi Ház. A meghirdetett programsorozat részeként csütörtökön este Antal Istvánt hívták meg vendég előadónak. A harminc éve méhészkedő szakember nem csak a nektárt és virágport gyűjtő rovarokról beszélt, hanem kifejezetten a méhek és az ember kapcsolatát helyezte fókuszba. Bár egy kisebb terem állt rendelkezésre, de abban valamennyi széksor megtelt, így volt kinek feltenni az előadás elején pár kérdést, hogy kiderüljön, mit is tud a mai ember a méhekről? Már az elején kiderült, van létjogosultsága egy ilyen előadásnak – írja beszámolójában a Feol.hu.
Antal István így kezdte az előadást:
Napjainkban a hétköznapi ember nagyon keveset tud a méhekről. Ha csak sarokpontokat állítunk fel, akkor annyit mindenki tud, hogy mézet ad és hogy szúr. Legfeljebb még annyit, hogy hogyan néz ki. Hogyan néz ki, milyen a színe?
A lelkes közönségből valaki azonnal felelt, fekete és sárga csíkos, ám a méhész rögtön jelezte, hogy az a darázs, vagyis a rajzfilmekben, mesékben szereplő csíkos méhek valójában identitászavarral küzdő darazsak.
A szakember elmondta: „Nagyon kevés ismeretünk van a méhekről és én ezt szeretném kibővíteni, hogy tényleg a XXI. századnak megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az emberek. Sajnos szomorú apropója van annak, hogy ezeket az ismereteket át kell adni. Ez pedig nem más, mint az a szomorú adat, hogy az utóbbi húsz évben a vadon élő beporzó rovarok 40 százaléka kihalt a mérsékelt égövön.”
Márpedig a beporzás nagyon fontos a mi életünk szempontjából is, hiszen az élelmiszereink 80 százaléka összefüggésben van a beporzással.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e mesterségesen pótolni a kieső beporzó rovarok számát, az előadó elmondta: „Nagyon fontos az, hogy a méhészetet életben kell tartani. Ez több szempontból is fontos. Egyrészt gazdaságilag is támogatható, másrészt pedig ökológiai szempontból. A vadon élő rovarokat pótolni kell valamivel és erre a házi méh a legjobb megoldás, mert a faj nagy tömegben ad beporzó rovart. Minden lehetőséget meg kell teremteni annak érdekében, hogy a méhészek tudjanak tevékenykedni, de minden mindennel összefügg, így az is fontos, hogy a mezőgazdasággal jó kapcsolatban legyenek a méhészek, bízva abban, hogy a gazdálkodók úgy használják a kemikáliákat, hogy a méheket ne károsítsák.”
A szabadon élő méhcsaládok helyzete nem túl rózsás, különösen így ősszel.
„Ha most talál valaki egy vadon élő családot, akkor azt sajnos már nem lehet megmenteni, mert nem lehet őket mozgatni. Jó esetben az összes betelelt, de ha mégsem, és ilyet látunk, akkor érdemes kapcsolatba lépni egy méhésszel. Tavasszal lehet nekik új esélyt adni, ugyanakkor a méheket mostanában annyi betegség sújtja, hogy nagy eséllyel nem fogják megérni a tavaszt” – hangoztatta a szakértő.
A teljes cikk ITT olvasható el.
| A mérsékelt szélességi övben a házi méh a virágos növények fő beporzója. A növények 80 százaléka idegen megporzást igényel, amelyet a méhek is végezhetnek. Kutatások szerint, azonban a termesztett növényeink 70 százaléka nem fordulna termőre a méhek munkája nélkül. Ezt felismerve hazánkban FVH (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) 70/2003-as rendelete védi a méheket. Alapvetően a védelemben is azt az időszakot kell áthidalni, amikor a termesztett növények beporzása és a gyomok elleni védekezés egybe esik. |
Borítókép: Egy házi méh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera) ernyős virágú bokor szirmain gyűjt pollent, nektárt és végzi a megporzást (Fotó: MTVA/Oláh Tibor)
