Az izsáki zsidók hazatérését akadályozó és gyűlölködő nyilatkozatot tevő kunszentmiklósi főszolgabírót felfüggeszti Klebelsberg Kuno belügyminiszter, amit az interpelláló képviselő és a sajtó üdvözöl. Az ellenzék kíméletlen harcot hirdet Bethlen István ellen a választójogi javaslat kapcsán, a Házban egyenesen megpróbálják belefojtani a szót. A miniszterelnök szerint a forradalom útjára azok vezetik az országot, akik kisebbségként a terrorizmus eszközeivel élnek, ő azonban a hazát nem engedi posványba süllyeszteni. Kolozsváron román diákok szétrombolják az Ellenzék című lap szerkesztőségét, amit a rendőrség tétlenül néz.
Gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter egy ellenzéki interpelláció és tájékozódás után felfüggeszt egy vidéki főszolgabírót, aki az Izsákról elmenekült zsidók ügyében nem a törvényeknek megfelelően, hatalmával visszaélve járt el. Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő ugyanis a Magyarország február 8-i tudósítása szerint a Házban szóvá teszi és felolvassa egy vidéki főszolgabíró, Förster Lajos „nyilatkozatát már csak azért is, hogy mint kortörténeti dokumentum, átadassék a halhatatlanságnak, mert ez a nyilatkozat hemzseg a legféktelenebb izgatásoktól”. Felemlíti, hogy „a kommün bukása után Izsákon is voltak kilengések és hogy e kilengések folytán kénytelenek voltak otthagyni olyan becsületes emberek, akik ott ősi jogon laktak. […] Ezeknek a szerencsétlen embereknek ott kellett hagyniuk falujukat és még az amnesztiarendelet után sem sikerült oda visszatérniök.” Elmondja, hogy a menekültek érdekében eljáró Apponyi Albertnek meg is ígérték, hogy „az izsákiak hazatérhetnek falujukba, azonban még most sem tudnak hazatérni, mert ha nappal haza is térnek, éjjelre kénytelenek eltávozni. Ezt az anomáliát az amnesztia sem szüntette meg, pedig itt nemcsak atrocitások történtek, hanem közönséges rablások is, ezeknek az embereknek széthurcolták a vagyonát.” Rassay felrója, hogy „Förster ezeket a dolgokat nemcsak tűrte, de elő is segítette”. A kunszentmiklósi főszolgabíró sajtóban közzétett nyilatkozatában a zsidókkal szembeni gyűlölködő szavak kíséretében „azt írja, hogy neki nincs módja és joga lehetővé tenni a zsidók hazatelepítését.” Klebelsberg Kuno válaszában szigorú fellépést ígér a történtek miatt. „Igenis tudomásom van arról, hogy a kunszentmiklósi főszolgabíró az egyik budapesti napilapban nyilatkozatot tett közzé, amelyről mély sajnálattal és megdöbbenéssel értesültem, mert a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy izraelita honfitársaink lelkében nyugtalanságot keltsen. Minden államban a legfontosabb feladat a közrend és közfegyelem fenntartása. Én el is várom az állam minden közegétől, hogy ezt a szempontot mindenek előtt figyelemmel tartsa. Éppen ezért a legszigorúbb eljárást fogom megindítani. Kérem válaszom tudomásul vételét.” Rassay Károly úgy fogadja az interpellációjára adott miniszteri választ: meg kell, hogy állapítsa, „hogy két esztendő óta ez az első férfias és komoly szó, amit miniszteri székből hallunk. Ezért a miniszter úrral megnyugvással állok szemben és válaszát tudomásul veszem.” A belügyi tárca vezetőjének válaszát a nemzetgyűlés is egyhangúlag fogadja el.
A Magyarország másnap, 8-án címlapon közli: „Értesülésünk szerint Klebelsberg Kuno gróf belügyminiszter ma reggel távirati úton utasította Pest vármegye alispánját, hogy Förster Lajos kunszentmiklósi főszolgabírót állásából haladéktalanul függessze fel. A belügyminiszter a holnap reggeli órákig várja az alispán hivatalos jelentését.”
A Pesti Napló 8-án a belügyminiszter fellépését vezércikkben üdvözli. „Férfias és komoly szó hangzott el a nemzetgyűlésben, az első világos és elhatározozott nyilatkozat az emberi jogok és a magyar nemzeti becsület védelmében a hatalom birtokosai részéről.” Összefüggésbe hozzák a kecskeméti időközi választással is a fejleményeket, ahol a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt jelöltje győzött. „A belügyminiszter mai beszéde és a kecskeméti választás egyaránt kedvező jósjelek, amelyek azt jövendölik, hogy hajnalodik Magyarországon.” A Pesti Hírlap is vezércikket szentel a témának. „Olyan megrázkódtatáson mentünk keresztül, hogy a belügyminiszter szava irányt mutat. Reméljük, hogy a kormány végre rendet teremt minden vonalon. Ebben a tekintetben mögötte áll mindenki. […] A kommunizmus sanda, alattomos, bosszúálló művét mélységesen elítéljük, s annak a söpredéknek az ágálását is, melyet a kunszentmiklósi főszolgabíró emleget.” Ám az a veszély fenyeget az újabb lázadások szításával, „hogy véget nem érő forradalmi körtáncba kerülünk, melybe a magyarság pusztul bele. Az erőszakra mindig erőszak felel. Ezt pedig egyformán kárhoztatjuk, akár vörös lobogót ráz, akár pedig más szín alatt jelentkezik. Különösen ma, három év múltán, mikor a könnyen hevülékenyeknek is bőséges alkalmuk volt kijózanodni a vörös, kék és sárga lázadások mámorából, s rájöhettek arra, hogy a forradalom sohasem megoldás, csak pillanatnyi kielégülés, mely semmin sem segít. […] Legyen vége a hagymázas szenvedélyeknek. Ne hirdethesse senki, hogy »minden gyilkosság megbocsátandó«. Hanem hirdesse a kormány, ércesen és keményen, hogy semmiféle gyilkosság sem bocsátható meg, akármilyen politikai célból követték el, hirdesse, hogy nincs gyilkosság, csak törvényes büntetés, s férfias, becsületes kijelentésének adjon súlyt férfias, becsületes tettekkel.”
„Az ellenzék kíméletlen harcot hirdet Bethlen ellen” – adja hírül a Pesti Hírlap február 8-án. A lap Ugron Gábor képviselőt idézi, aki a VII. kerületi polgári kaszinó Aréna úti rendezvényén megy neki a miniszterelnök politikájának, főként választójogi elképzeléseit támadva. Ez utóbbival kapcsolatban nem fejti ki bővebben kifogásait, mit ért „reakciós javaslaton”, ám úgy fogalmaz: nem látja még a jobb korszakot derengeni, „sőt ellenkezőleg, az égbolt beborulását látom, amely a vihar kitörését előzi meg. Vihart érzek a levegőben, s jelen pillanatban is az az érzésem, hogy mindaz a rengeteg feszültség, ami az utolsó pár esztendőben ebben az országban összegyűlt, most érezteti erejét a leghatalmasabban és egészen közel van a kirobbanáshoz.” Szerinte a kormány rendeleti úton akarja ráoktrojálni az országra a javaslatát, s amikor hat-hét nap van a nemzetgyűlés feloszlatásáig, „nem hajlandó megmondani, mit fog csinálni február 16. után”.
Eközben ─ miként a lapok szintén 8-án tudósítanak róla ─ Nagyatádi Szabó István azt javasolja, hogy a szavazás mindenütt titkosan történjék. Kifejti: a titkosságot a legalkalmasabb eszköznek tekinti arra is, „hogy az ellenzéki képviselőket, akik e választójoggal szemben mindenféle kifogásokat találnak, a titkosság megadásával leszereljük, úgy, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény is lehessen. És ha már a városokban rátértünk a titkos választójogra, a falu népe méltán érezheti sértve magát, mert a városi lakosságban sokkal több a megbízhatatlan elem, és őket mégsem tartják a titkos szavazásra érdemeseknek, hanem ezt éppen a városoknak biztosítják velük szemben.” A belügyminiszter ezek után „kijelenti, hogy a kormány ─ miként ezt a miniszterelnök is jelezte ─ a nyilvánosság és a titkosság kérdéséből nem csinál kabinetkérdést”.
Az ellenzék mindent elkövet a plenáris ülés ellehetetlenítésére, s ez 9-én nyilvánvalóvá válik. Bethlen István az újból és újból kitörő hangzavarban, a kiabálások közepette csak nehezen tud szóhoz jutni. A Budapesti Hírlap szerint Rakovszy István közbekiáltja: „Az erdélyi menekült grófok tönkreteszik az országot!” A kormányfő hangsúlyozza: „Mi megtettünk mindent, hogy a választójogi javaslatból törvény legyen, ha ez nem történik meg, nem rajtunk múlik. […] Mi elmentünk a legvégső határig. Én nyugodtan bízom a nemzet közvéleményének ítéletében. ”A nagy zajban kijelenti: „Igenis állítom, hogy az ellenzék a vita mesterséges elhúzásával tette lehetetlenné, hogy a javaslat ide kerülhessen. Valóságos obstrukció volt az.” Válaszol arra a vádra is, hogy a forradalom útjára kergetik a nemzetet. „Ezt a vádat visszautasítom. A forradalom útjára azok vezetik az országot, akik mint kisebbség, a terrorizmus eszközeivel élnek. Nekem csak egy hazám van és egy hazám lesz! Ezt az egy hazát nem engedem posványba süllyeszteni!”
A 8 Órai Ujság február 10-én az erdélyi magyarokat ért újabb súlyos atrocitásról számol be. „Román diákok szétrombolták a kolozsvári Ellenzék szerkesztőségét és kiadóhivatalát. A román diákok ezután az Ellenzék több számát, amelyek nézetük szerint a románokra nézve sérelmes cikkeket tartalmaztak, a Mátyás király téren felállított farkasszobor előtt elégették. Habár az Ellenzék szerkesztője a román rendőrséget idejekorán értesítette a készülő támadásról, a rendőrség nem avatkozott bele, és a román diákok fényes nappal zavartalanul elvégezhették romboló munkájukat.” A lap arról is ír, hogy a botrányos eset „Erdély magyar lakossága körében nagy elkeseredést váltott ki és fokozza ezt még az is, hogy a rendőrség fényes nappal a garázdálkodók ellen semmit sem tett, sőt még a nyomozást sem indította meg utólag”.
