Ünnepélyesen átadják a Veszprém vármegyei Múzeumot. A Pesti Hírlap május 26-i tudósítása szerint a vasútállomáson „dr. Magyar Károly főispán, majd Komjáthy László, Veszprém város polgármestere üdvözölte az államfőt, aki válaszában hangoztatta, hogy a magyarságnak a mai küzdelmes időkben nagy erőforrása a kultúra. A kormányzó ezután kíséretével a püspöki palotába hajtatott, ahol dr. Rott Nándor megyéspüspök fogadta és üdvözölte.” Később
gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a vármegyeházán arról beszél: „ez az ünnep a magyar nemzet hatalmas élni akarásának egyik jele. Nálunk minden politikai fellendülést kulturális mozgalmak készítettek elő és kísértek.”
Hangsúlyozza: „A magyar kultúra fája ismét rügyezik. A múzeum azok közé a múzeumok közé tartozik, melynek gyűjtőkörét úgy vonták meg, hogy nemcsak a magyar nemzetnek, de az egész világnak is ad anyagot, mindenki érdeklődésének felkeltésére.”
Horthy Miklós megnyitójában a veszprémi múzeum főigazgatójának, későbbi névadójának, Laczkó Dezső tudós piaristának az új intézmény létrehozatalában játszott önzetlen szerepét, a vármegye és a város áldozatkészségét dicséri. A kormányzó délután a leventék, a cserkészek és a veszprémi középiskolások felvonulását nézi meg, majd a szónokuk üdvözlésére úgy válaszol:
Nekünk, akik egy szomorú korban élünk, az ifjúság jelenti a jobb jövő zálogát. A kultúrának e mai ünnepnapján kérem, ne felejtsék el, hogy a lélek kultúrájával mindig karöltve együtt kell haladni a testi kultúrának is, mert csak így lesz a nemzeti kultúra erős, egészséges, csak így lesz küzdésre és munkára képes.
Arról ír a Budapesti Hírlap május 26-án: „A Délvidék sok ezernyi menekültje nagygyűlést tartott a Vármegyeház közgyűlési termében, amelyen a béke revíziója mellett foglalt állást.” Herczeg Ferenc, a „Délvidék legnagyobb fia” nyitja meg a Délvidéki Otthon közgyűlését, s azt a határozati javaslatot terjeszti elő, hogy a Magyar Szent Korona területéből kiszakított földek őslakosai szükségesnek tartják a trianoni békeszerződés sürgős revízióját. Az indokolás szerint
„mivel a szerződésnek fennállása óta megnyilvánult gyakorlati hatása ellentétben van a valláserkölcsi, az emberiesség és az európai civilizáció követelményeivel”. Továbbá sem a szerb-horvát-szlovén, sem a román, sem a csehszlovák állam „soha sem tartották be a szerződések rendelkezéseit, amelyeket a szövetséges és társult főhatalmakkal »A kisebbségek védelme tárgyában« kötöttek”.
Herczeg Ferenc rámutat: „Ma már senki sem tagadja, hogy a három erő, amely a trianoni szerződést tető alá hozta: a bosszúvágy, a kapzsiság és a tudatlanság volt. Csak ezeknek az összeműködése teremthette meg a mai helyzetet, amely Kelet-Európában állandósította egyrészről a barbár elnyomást, másrészről az elégedetlenséget.” Úgy értékel: „a trianoni szerződés revíziója nemcsak a magyarság életérdeke, hanem egyszersmind az emberiség becsületének, valamint az európai civilizációnak követelménye.” Kijelenti:
Föl kell emelni hangunkat, míg a jobb meggyőződésre jutott Európa ketté nem tépi a világtörténelem leghitványabb dokumentumát.
Az ellenzék feladta a passzivitást és megjelenik a parlamentben ― adja hírül a Pesti Napló május 26-án. Beszámolnak róla: „A december óta tartó passzivitásban a fővárosi választások eredménye következtében hétfő este döntő fordulat állott be. A demokratikus ellenzéki blokk, amelynek Szilágyi Lajos elnöklete alatt álló csoportja, a demokratikus szövetség, már a választójog tárgyalásának megkezdésekor elhatározta a passzivitás föladását.” A demokrata párt, a Kossuth-párt és a szocialista párt külön-külön tanácskozást tartott a kérdésről, majd az önálló állásfoglalások után „hétfőn este a Központi Demokrata Körben ülésre jött össze a demokratikus ellenzéki blokk intéző bizottsága. Jelen voltak Szilágyi Lajos, Vázsonyi Vilmos, Peidl Gyula, Farkas István és Nagy Vince.” A számukra eredményes községi választásokat követően és a szerintük megváltozott politikai helyzetben „elhatározták a demokratikus pártok, hogy egyértelműen részt vesznek a nemzetgyűlés tárgyalásaiban. E kísérlet eredményétől teszik függővé újabb elhatározásukat”.
