A bukott miniszter külföldön rágalmaz   

Leleplezik, hogy Károlyi Mihály párizsi lapjában már jóval azelőtt megjelent Beniczky Ödön akkori belügyminiszter vallomása a Somogyi–Bacsó-gyilkosságról, mint azt itthon közzétette. A szocialisták, bár ígérték, nem tudnak új információval szolgálni az újságírók megöléséről. A dévaványai hősi emlékmű avatásán Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő kijelenti: még mindig nem csendesedett el a forradalmi szellem, amely a kormányzót is igyekszik megrágalmazni. A népszövetségi bizottságban Chamberlain brit külügyminiszter közreműködésével elutasítják a kisantant azon vádját, hogy hazánk rejtett tartalékokból túl sokat költ hadseregére.   

A Budapesti Hírlap párizsi tudósítója aznap arról számol be: a Köztársaság című ottani kiadvány címlapja szerint Károlyi Mihály a lapvezér, a főszerkesztő pedig Veér Imre. Úgy fogalmaznak: „Határozottan csodálatos emberek ezek a párizsi szökevények, hogy ennyire kitalálták a gondolatmenetét és a szövegét is Beniczky vallomásának több mint két héttel a vallomás publikálása előtt.” Arra is ráirányítják a figyelmet, hogy nem „Károlyi szűkebb vezérkarának valamely tagja” az, aki „az egész magyar államrendszert meg akarta rendíteni”, hanem egy szélsőjobboldali keresztény legitimista. „Hogyan került ennek vallomása két héttel előbb Párizsban nyilvánosságra, mint ahogy Budapesten megtette?” – teszik fel a kérdést. 

A Házban a Beniczky-ügy vitájára a június 10-i Pesti Hírlap szerint „az ellenzék taktikát változtatott, és nem nyílt ülésen tárgyalta az ügy újabb fejleményeit, hanem zárt ülést kért”. Ám a csaknem négyórás ülésen nem tudnak új információval előrukkolni. „Vass József helyettes miniszterelnök és Huszár Károly, aki a Somogyi–Bacsó gyilkosság idején miniszterelnök volt, a mai napon felszólítást intéztek a szocialistákhoz, hogy a gyilkosságra vonatkozó adataikat adják elő. A szocialisták azonban ezt ez ideig még nem tették meg és azt válaszolták, hogy ennek az időpontját majd ők fogják megállapítani.” 

Mozgalom bontakozik ki a megtámadott Horthy Miklós kormányzó megvédésére. Úrnapján, június 12-én több tízezres felvonulást rendeznek a Várba, a kormányzó rezidenciájához. Egy nappal később Szabolcs vármegye kezdeményez fővárosi demonstrációt az államfő iránti ragaszkodás kifejezésére június 21-re, a vitézavatások napjára. 

A dévaványai világháborús hősi emlékmű avatása is a kormányzói tisztség védelmének jegyében zajlik. A Budapesti Hírlap június 9-én közli: „Dévaványa község vasárnap avatta föl 600 hősi halottjának emlékszobrát, amely Cser Károly szobrászművész kitűnő alkotása. A szobor leleplezésén megjelentek a honvédelmi minisztérium, a Vitézi szék kiküldöttei”, s a térség vezető tisztségviselői. Herczegh Endre, a kerület nemzetgyűlési képviselője arról beszél: el kell ítélni „azt a megdöbbentő jelenséget, amely a magyar államfőnek, az ország első emberének tekintélye és megbecsülése ellen tört, annak a kormányzónak a személye ellen, aki iránt a magyar nép hálájának és szeretetének már ezer jelét mutatta és bizonyította be.” Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő „azt fejtette ki, hogy még mindig nem csendesedett el a forradalmi szellem, amely legutóbb a kormányzó személyét is igyekszik gyanúsításával rágalmazni.” Szerinte le fog sújtani „ezekre a forradalmi uszítókra a magyar ököl”. A következő nagy tetszéssel fogadott felszólaló, Kovacsics Dezső főispán kijelenti: 

az Alföld népe törhetetlenül, lelke egész melegével ragaszkodik a kormányzó személyéhez, aki ideális megszemélyesítője a magyarság lelkének, a magyarság erejének.

(Bajcsy-)Zsilinszky Endre 1930 kürül, Gottl Egon felvételén

Aknamunkában a kisantant 

A Pesti Hírlap június 10-én közli: „Bethlen, Chamberlain, Smith előterjesztései megdöntötték a kisantant vádjait Magyarország ellen.” Mint a Népszövetség genfi tanácsának üléséről írják: a pénzügyi bizottság majdnem egész terjedelmében akceptálta a magyar kormány előterjesztéseit és ami különösen örvendetes, beleegyezett a tisztviselői illetmények emelésébe és a beruházási költségek kérdésében is nagy jóakaratot tanúsított.” Ez azért lényeges, mivel a kisantant „nagy offenzívát jelentett be a magyar költségvetés ellen, azzal vádolva Magyarországot, hogy rejtett célokból túl sokat költ hadseregére.” A Népszövetség „tudomásul vette a magyar költségvetést és ezzel a kisantant aknamunkája teljes kudarcot vallott.” Az ülésen Bethlen István miniszterelnök beszámolója után „Chamberlain angol külügyminiszter erre kijelentette, hogy Smith főbiztos illetékes megállapítani, van-e rejtett tétel a magyar költségvetésben vagy sem, és Smith főbiztos, aki alaposan ismeri a magyar költségvetést, kijelentette, hogy nem.” 

Borítókép: Dévaványai világháborús hősi emlékmű (Forrás: kozterkep.hu)