Magyarellenes terror a romániai választáson

A megfélemlítés jegyében rendezett romániai választásokon a magyaroknak mindössze egy képviselői és egy szenátori helyet engedélyeznek. A román ellenzék is háborog, s a királyhoz fordul a jogsértések miatt. Magyarellenes megmozdulásokról érkeznek hírek Bécsből is, mivel a budapesti kormány bejelentette igényét több nyugat-magyarországi településre. Az újságírótestületek Március 15-i ünnepségén Kemény Zsigmondot idézik: a magyar sajtó csak magyar lehet.

                                                 Octavian Goga                                                                                  Fotó: Wikipédia

Magyarellenes mozgalmakról számol be Ausztriából is a Pesti Hírlap március 17-én Bécsi kakaskodás címmel. „Diákok vonulnak föl a bécsi körutakon és utcákon, s a márciusi szél idáig sodorja kiáltásukat: Le a magyarokkal! […] Miért e csinnadratta és hűhó? Az antant határmegállapító bizottsága most vonja meg a magyar-osztrák határt, s amint Millerand a kísérőlevelében annak idején kifejtette, él azzal a jogával, hogy belátása szerint azonnal orvosolja a kiáltó igazságtalanságokat, melyek a történelemben úgysem állhatják meg helyüket. Kormányunk ― természetesen helyesen ― bejelentette igényét több nyugat-magyarországi falura és községre. Erre az osztrák politika, mely mindig néger-gyarmatként kezelte országunkat, talmi fölháborodással, jól színlelt meggyőződéssel a velencei megegyezésre hivatkozik, mely csak Sopronra és környékére vonatkozott, s a saint-germaini szerződésre, melyet ő kötött az antanttal, azzal érvelve, hogy ebben a határmegállapításról szó sem volt.”

Országszerte megünneplik Március 15-ét. A Pesti Hírlap „A szabadság napja” című összeállításában tudósít a rendezvényekről. „Hazafias lelkesedéssel ünnepelte meg ma a főváros és a vidék a szabadság születésének napját. A fővárosban a házak lobogódíszt öltöttek, s délután ünnepiessé tette az utcákat az üzleti forgalom megszüntetése is. Az iskolák ifjúsága és az egyesületek tagjai kokárdás, nemzeti lobogók alatt vonultak az ünnepségek helyeire: a Vigadóba, a Múzeum-kertbe, a Szabadság tér irredenta szobraihoz, a Petőfi-szoborhoz, s virágot hintettek a szobrok talpazataira. Délelőtt tíz órakor ünnepi mise volt a budavári koronázó Mátyás templomban, a hatóságok vezetőinek részvételével.” Az újságírótestületek is megtartják a megemlékezéseiket az Otthon Kör dísztermében, amelyen Dr. Kun Andor ünnepi szónokként a sajtó helyzetét elemzi. Kifejti, hogy a sajtószabadságnak „két igazi ellensége van: az üldözés és a hivatásával visszaélő sajtó, amit nem is tart sajtónak, csak a sajtó csökevényének, fattyúhajtásának, parazitájának, csak zugsajtónak.” Úgy fogalmaz: „A sajtó szabad, de verjük ki magunk közül furkósbottal a sajtó cédáit. […] Soha el ne távolodjunk a nemzeti eszmétől, az integer Magyarország gondolatától, az emberiességtől és a haladástól.” Figyelmeztet, hogy ne szabad elfelejtkezni Kemény Zsigmond mondásáról, miszerint A magyar sajtó csak magyar lehet, s Deák Ferencéről sem, hogy Soha ne hazudj! Hoitsy Pál, az Otthon Kör vezetője arról beszél: „a sajtószabadság megvédésének , megtartásának és kivívásának harcában egységesnek kell lennie az újságírók egyetemes társadalmának.”