Megszökik a vörös terrorista a kimenőről

Modern felsőházzá alakítják a régi főrendiházat. Keszthelyen felélesztik a száz évvel azelőtti irodalmi Helikon-ünnepséget, amelyen Horthy mellett Apponyi Albert is felszólal, aki az ország mintaállammá válásában látja a kibontakozást. Krúdy Gyula is írással köszönti a hagyományok újraéledését. A Tisza-perben egy tanú elárulja: az 1918. október 31-i puccsot előre eltervezték, s eredetileg november 4-re időzítették. Kiderül, hogy a kormányzó merénylője, akinek a sértett megkegyelmezett, fegyőri segédlettel Bécsbe szökött.

Fotó: Picasa

A keszthelyi Festetics-kastély Fotó: Wikipédia

Az ünnepségen, amelyen Horthy Miklós kormányzó és gróf Apponyi Albert is részt vesz, a megnyitóbeszédet Beöthy Zsolt, a Kisfaludy Társaság elnöke tartja. Az Est szerint azt mondja: „a Balaton partján vetették meg az új magyar irodalom alapját. [...] Száz évvel ezelőtt ugyanolyan sötét idők jártak, mint most, de a nemzeti életbe vetett hitünk egy pillanatra sem szűnt meg és ebben nagy része volt az akkori nagy íróknak, Berzsenyinek, Kisfaludy Sándornak, Katona Józsefnek, akinek a nevét csak később ismerte meg a nagyközönség. Az irodalom azután fölnyitotta az agyakat és Széchenyi ámuló szeme előtt világosodott meg: Magyarország nem volt, hanem lesz!”

Horthy felszólalásáról a banketten a Pesti Hírlap számol be. „Ma ismét, mint mindig a történelemben, nagy megpróbáltatások után az újítás vágya lett úrrá a lelkek felett és szélsőséges áramlatok küzdenek egymással. Társadalmi téren is még erősek az ellentétek és a kis egzisztenciák sorsának javítása körül érvényesülést keresnek a túlzott újításokat célzó törekvések, melyek nem egyszer erős ellenhatást váltanak ki. A múlthoz való merev ragaszkodás és a túl merész újításokra való törekvés gyakran szemben állanak egymással. Ilyen küzdelmek közepette annál nagyobb szükség van az olyan férfiakra, akik ragaszkodnak a múltból és a tradícióból mindahhoz, ami nemes, ami szép, ami jó, ami közös kincse a nemzetnek. A nagy ős kiegyenlítő szellemének mai letéteményesére, a dicső előd méltó utódjára, herceg Festetics Taszilóra ürítem poharamat.”

Apponyi Albert úgy fogalmaz: „Áthatja lassanként és mindinkább át fogja hatni az európai tudatot az a meggyőződés, hogy midőn a régi Magyarországot, amelynek fennállása az emberiség kulturális és gazdasági fejlődésének törvényeivel harmóniában volt, szétbontották és helyébe olyan alakulatokat tettek, amelyek az emberiség gazdasági és kulturális fejlődésének törvényeivel ellentétben vannak, kulturális hanyatlást és gazdasági elszegényedést idéznek elő Európa e részében és ezáltal hozzájárulnak egész Európa beteggé tételéhez. […] Legyünk türelemmel és kitartással. Munkálkodjunk, tegyük mintaországgá ezt az országot, amely nekünk megmaradt.”

Folytatódik Tisza István egykori miniszterelnök gyilkosainak pere. A Friss Ujság arról ír elsején, hogy a forradalmat a kommunisták november 4-re tervezték 1918-ban. A börtönbüntetését töltő Boross László, aki a bíróságon kommunista sajtómunkásnak vallja magát, elmondja: október 30-án egy értekezleten „a forradalom kitörésének módjáról volt szó. November 4-re határoztuk el a forradalom kitörését. Miután a katonaság a Károlyi-párt oldalán volt, megkértük Károlyit, küldjön ki valakit a katonaság képviseletében.” A Budapesti Hírlap szerint elhangzik: „A gyűlésen a katonaságot Kéri Pál képviselte.” Kérit, Károlyi Mihály bizalmasát később a bíróság halálra ítéli.

A Házban Hornyánszky Zoltán interpellálja a belügyminisztert arról, hogy sok kommunista rab szökött meg a váci fegyházból, amiről a 8 Órai Ujság ad hírt 1-jén. „Mautner István, a kormányzó merénylője, akit halálra ítéltek és büntetését csak a kormányzó kegyelméből változtatták át életfogytiglani fegyházra, megszökött a váci fegyházból. […] elhitette, hogy nagyszerű találmánya van, amelyhez anyagokat kell beszereznie. Az igazgató készséggel állt rendelkezésükre, kimehettek a fegyházból bevásárlás céljából. Mautner kétszer volt Budapesten, mielőtt megszökött volna. Harmadszor az igazgató meghatalmazásából menetlevelet kapott Budapestre. Civil ruhában jött ide, szintén polgári öltözetű fegyházőr, Balázs István kíséretében. Amikor Budapestre érkeztek, a rab és a fegyőr elváltak egymástól. […] Információim úgy szólnak, hogy délután három órakor kellett volna találkoznia a bekísért fegyencnek a főfegyőrrel. Háromkor azonban Mautner István nem jött el. […] Igen, elment Bécsbe. Hát kérem, ez a fehérterror nálunk!” Hangsúlyozza: „Az idén tizennyolc kommunista szökött meg Vácról. Ezen az állapoton segíteni kell.” Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszter úgy válaszol: „A vizsgálat most folyik. Én is súlyos hibának tartom ezt. A fegyőrt letartóztatták, az igazgató pedig nincs a helyén és más vezeti az intézetet. Hogy a vizsgálat hogyan fog végződni az igazgatóra nézve, azt nem tudom. Mautner István behálózta az igazgatót találmányával, amelyet úgy állított be, hogy a hazának akar szolgálatot tenni.”